Jeges-Varga Ferenc Tévhit, hogy a mesék csak a gyerekeket akarják megszólítani. Ahogyan az is csak mesebeszéd, hogy ezek az ősöktől örökölt történetek csupán a fantázia termékei lennének, amelyek a valóságtól elrugaszkodott, vágyott állapotok beteljesülésére hivatottak, és mivel bennük minden rendben levőnek tűnik, hamis képest festenek a bennünket körülvevő világról. Boldizsár Ildikó a Meseterápia című könyvében […]
október 28, 2013
Szerző: olvassbele
M. Dalnoki Fanni Az elszúrt idő nyomában túlságosan sokrétű mű ahhoz, hogy csak egy véleményt ismerjen meg róla az olvasó. A kiadó (és az itt megjelent kritika is) hangsúlyozta, hogy Jennifer Egan könyve mennyire intelligens, „metszően okos” könyv. Azonban ez az okosság vagy agyasság inkább csak külsőséges velejárója a regénynek. Másodlagos szempont. Szerzője egy széles […]
október 27, 2013
Szerző: olvassbele
| Második fejezet | Mennyi végig nem járt út A napok végigjárására az oly ideges természetek, mint amilyen az enyém is, akárcsak az automobilok, különböző „sebességekkel” rendelkeznek. Vannak nehezen járható s hepehupás napjaink, amelyekre csak végtelen hosszú idő alatt tudunk felkapaszkodni, s lefelé hajló napjaink, amelyeken énekelve s teljes sebességgel futunk végig. Marcel Proust: Az […]
október 27, 2013
Szerző: olvassbele
Makuvek Nóra A Szétszórt elmék már külalakjában is követi a figyelemhiány zavar problémájával élők igényeit. A négyszáz oldalas könyv alapesetben kétszáz oldalas lenne, átlagos betűmérettel és margókkal, a szerkesztők viszont nem hagyták, hogy bárki is elkalandozzon a sorok között. (Nem mintha ez csak a szerkesztőknek lenne köszönhető.) Máté Gábor következetesen vezeti le könyvében a figyelemhiány […]
október 26, 2013
Szerző: olvassbele
Tóth Gergely | Sok évvel Gautáma Buddha előtt élt Ánangana Buddha. Későbbi, ismertebb társával ellentétben ő nem magyarázattal próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy a világ csupán egy illúzió, amelyet magunk hozunk létre magunknak, hanem tettekkel. Amire ujjával rámutatott, azonnal semmivé lett, mintha soha nem is létezett volna. Egyszer aztán saját magára mutatott – hiszen […]
október 25, 2013
Szerző: olvassbele
| V. | Az antik és a modern tragédia különbsége | A görög tragédiák a mitológia tüzetes ismerete nélkül is érthetők: zárt világuk nem követel a drámán kívüli magyarázatot. A tragédiaversenyeken egész szekvenciákkal lépett fel Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész. Három tragédia alkotott egységet (szatírjátékkal), de mindegyik részlet magában is kerek, mivel csoportban is egyéniség maradt. Miért […]
október 25, 2013
Szerző: olvassbele
Tóth Zsuzsanna Lesznek, akik furcsállják majd a címben feltett kérdést, hiszen mi köze is lenne a tragédiának a boldog véghez? Nos, én úgy vélem, jó lett volna, ha a most olvasott mű vége is az érvényes és igazi tragikumról szólhat, mert ez azt is jelentené, hogy jelenünk, a kortárs dráma is fel tud mutatni érvényes […]
október 24, 2013
Szerző: olvassbele
Kettő | A nők jönnek és mennek | Párizs, 1890 júliusa Lucien Lessard éppen a családi pékségben segített be a Montmartre-on, amikor megérkezett Vincent halálának híre. Egy eladólány, aki Teo van Gogh galériája, a Boussod et Valadon közelében dolgozott, tért be a pékségbe ebédért, és kottyantotta el a hírt olyan könnyedén, mintha az időjárásról fecsegne. […]
október 24, 2013
Szerző: olvassbele
Fekete Judit Aki eddig csak áhítattal, magasztos és mély mondanivalóval teli elemzéseket hallott, olvasott a 19. század festészetéről, kiemelkedő művészeiről, és esetleg eközben ásítozni támadt kedve (ejnye!), az feltétlenül olvassa el Christopher Moore könyvét. A szerző nem tett mást, mint fogott egy nagy turmixgépet, beledobott egy nagy adag művészettörténetet, sok-sok humort, izgalmat, misztikumot, némi romantikát, […]
október 23, 2013
Szerző: olvassbele
| 7. fejezet | Ahogy a fedélzetre lépünk, Lady Warton elnézésünket kéri, s „rettenetes fejfájásra” hivatkozva megindul a kabinja, s benne a fájdalomcsillapító porok felé. Talán zaklatottságom teszi, de amint visszavonul, az a különös érzésem támad, hogy inkább engem tesz felelőssé a fejfájásáért, semmint azt a tényt, hogy két gyilkosságnak voltunk szemtanúi a piacon. Nem […]
október 23, 2013
Szerző: olvassbele
Bedő J. István Ki ez a nagyszájú, furmányos agyú nőszemély, aki mindenhol cselszövést, korrupciót, árulást gyanít, és ha ez még nem lenne elég, gyilkosságot szimatol? Nellie Bly a neve (illetve dehogy, ez csak a felvett neve), és már akkor újságíró volt, amikor a nagymamám még meg sem született… Nellie Bly, az első oknyomozó riporterNŐ valódi […]
október 22, 2013
Szerző: olvassbele
A diákotthonban fogkefét meg krémet osztogatnak az új szocialista nemzedéknek Ígéret Földje, ismételgettem Lazo szavait. 1956 májusában kerültem Újvidékre. Kerékpárral érkeztem. Beiratkoztam a Papp Pál magyar tannyelvű gimnáziumba. Az utcák túlnyomó többsége, néphősökről, partizánokról volt elnevezve. Ősszel, amikortól városlakó lettem, a gimnáziumom nevét váratlanul Moša Pijadéra módosították. Senki sem érdeklődött, hogy miért. Számunkra az volt […]
október 22, 2013
Szerző: olvassbele
Cserhalmi Imre | Végel László folyamatosan jelen van a sajtóban, írásai Közép-Európa déli fertályáról szólnak, pontosabban mindig annak ürügyén. Nem úgy tudósít onnan, mint akit innen kiküldtek, s akarva-akaratlan viszi magával megbízói szempontjait, értékrendjét, igényeit. És nem is úgy tudósít, mint az a tősgyökeres ottani, akinek tárgyi hitelessége vitathatatlan ugyan, de nem tud a helyi […]
október 21, 2013
Szerző: olvassbele
Hetedik fejezet | Egy igazi porteño (…) Argentína az 1800-as évek végére virágzó állammá vált. A bevándorlás egyenletesen növekedni kezdett, és ennek révén kialakult az ország kulturális sokszínűsége. A lakosság 1870 és 1914 között kétmillióról nyolcmillióra duzzadt. Buenos Aires nagyrészt ekkor tett szert sajátos szépségére, s idővel az ország régebbi családjai és az újabb bevándorlók […]
október 21, 2013
Szerző: olvassbele
Nádudvari Anna Aki az alcíme alapján azt várja Matthew E. Bunson könyvétől, hogy a kis Jorge Mario – aki majdan Ferenc néven pápa lesz – 1936-ban napvilágot lát Argentína fővárosában, Buenos Airesben, majd növekszik, cseperedik – nagyon téved. Csak a kötet közepe táján lép Jorge Mario Bergoglio a színre, az által, hogy ez év márciusában […]
október 20, 2013
Szerző: olvassbele
Tóth Zsuzsanna Nyomozás folyik a könyvben, van benne gyilkosság és szerencsétlenség, kábítószer-csempészet, szerelem – mégsem nevezhetjük, érezhetjük pusztán kriminek. Messze nem. Emberi sorsok véletlen és mégis törvényszerű összefonódása, a múltban és a társadalmi környezetben rejlő determináció, a kapcsolatok hihetetlenül törékeny és kétségbeejtően értelmetlen, mégis porszemnyi életünket meghatározó igazságai annál inkább megmutatkoznak benne. Juan Gabriel Vásquez […]
október 29, 2013
Szerző: olvassbele
0