Browsing All posts tagged under »móra_kiadó«

Arany János versei Kemény Zsófi válogatásában (részletek)

május 9, 2017 Írta:

0

SZŐKE PANNI Szőke Panni henyélve ül, Mégis cifra, majd elrepül; Apja földje és tinója Mind fölment már viganóra. De az apja mégse’ bánja, Mert kisasszony a leánya, Ő maga is boldog jobbágy, Elengedik a robotját. Sem szántani, sem aratni, Csak a vékát kell tartani: Az uraság színig adja, A kasznár meg el se csapja. Szőke […]

Nagy sikert érdemel | Arany János versei Kemény Zsófi válogatásában

május 9, 2017 Írta:

0

Cserhalmi Imre | Elkötelezett híve vagyok minden módszernek, eszköznek, útnak vagy akár trükknek, amellyel az embereket – bárkiket! – valóban közelebb lehet vinni az igazi művekhez, az igazi műélvezethez. Persze, ha fiatal a célszemély, akkor különösen fontos, hogy szeme-szíve a valódi érték felé nyíljék ki, s ne zanzásított, lecsupaszított, egyízű lekvárrá főzött, úgynevezett népszerűsítő tartalmakról […]

Mindennapos görbe tükrünk | A lemez két újabb oldala / Hatszín Teátrum

április 29, 2017 Írta:

0

Lengyel Szilvia | A legújabb budapesti színház, a Hatszín Teátrum egy jól ismert Janikovszky Éva-adaptációval nyitott meg. Ez nem véletlen. A résztulajdonos Móra Kiadó, melynek igazgatója, Janikovszky János – ahol édesanyja is évtizedeken át dolgozott – ápolja ma is a nagyszerű írónő emlékét, és igen jól teszi. Az előadás ismét megmutatta, hogy életműve soha meg […]

Happy end nélkül | Mészöly Ágnes: Darwin-játszma

február 29, 2016 Írta:

0

Zemen Annamária | Korhű látlelet a mai Magyarország fiataljairól, minden­napjairól, problémáiról: ez Mészöly Ágnes regénye. Valóságos téma, szókimondó stílus, nem várt, megrázó, mellbevágó végkifejlet. Elit gimnázium, négy szívbéli barátnő, fiúk, szülők és tanárok. Zajlik az élet, peregnek pörgős napok, mint a homokóra szemcséi, de egyszer csak nem lehet többé megfordítani a homokórát, valami véget ér, valami nincs […]

Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt (részlet)

február 24, 2016 Írta:

0

A teknő Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cigány asszony, aki az emberével lakott kint az erdőn. Nem volt semmijük, még házuk se. Mentek álló nap az úton, és ha rájuk esteledett, megaludtak a sűrű bokrok tövében. Azt ettek, amit találtak: gyökereket, bogyókat, gombákat. Néha, ha falu mellé értek, loptak csirkét is, de […]

Mesepirulák 2. | Tóth Krisztina: A lány, aki nem beszélt

február 24, 2016 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Hogy a meséknek gyógyító erejük van, azt jószerivel mindannyian tudjuk. Bár, be kell vallanom, hogy mostanában kissé megrendült a bizalmam e téren. Lépten-nyomon bukkantam fájóan primitív, rikítóan giccses vagy kifejezetten gyötrelmes, lebutított, rossz mondatokkal teli, mesekönyvnek nevezett valamikre. De tartotta bennem a lelket, hogy bizton tudom, a jó mesék vannak többségben. És […]

Egy tanú nem tanú. És ötvenhat? | Nógrádi Gábor: Láttam, mi történt

október 29, 2015 Írta:

0

Zemen Annamária | Gyerekkoromban hallottam a hindu mesét a vakokról és az elefántról. (Azóta már tudom, eléggé közismert.) A falut, ahol csak vak emberek éltek, elefántháton érkező, messziről jött vándor kereste fel. A vakok még sosem találkoztak ilyen állattal, ezért a falu bölcsei arra vállalkoztak, hogy tapintás útján megismerkednek vele, majd pedig elmondják a többieknek, […]