Browsing All posts tagged under »h_móra_éva«

Két fordulóban is ugyanaz | Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

október 28, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | „Ne tudd meg…” – milyen elcsépelt köznyelvi szófordulat; van, akit kifejezetten idegesít, ha hallja (engem), másnak fel se tűnik. Az eredeti jelentésébe bele se gondolunk. Pedig Szentesi Éva könyvének témája ilyen: ne tudjuk meg, ne tapasztaljuk meg, ne éljük át, amiről ír. De beszélni azért kell róla. A rákról van szó. […]

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam (részlet)

október 28, 2020 Írta:

0

I. fejezet | Van egy sztorim Leszállásjelző. Kettő perce és harminchat másodperce tudom. Már kettő perc negyvenkettő, mire kimondom magamban, ami történt. Nemrég láttam egy mémet, amin a kocsi műszerfalát mutatják, és a visszafelé mutató nyíl fölé, aminek egyébként fogalmam sincs, mi a funkciója, azt írták, ha baleset ér, ezzel a gombbal visszacsinálhatod az egészet. […]

Villódzó szavak, gondolatok | Tóth Krisztina: Kígyóuborka

október 14, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | A gyermeki lélekhez a vers a ritmussal kopogtat. A babakori dúdolókat, dünnyögéseket hamar felváltják a térden lovagoltató mondókák, versikék, s dehogy keresik még ilyenkor az értelmét a pici gyerekek annak, amit mondogatnak. Hogy maga a ritmus is verssé avathat egy szöveget, mi sem bizonyítja jobban, mint Weöres Sándor egyik négysoros versfordítása, […]

Különc családok különös történetkéi | Harcos Bálint: A halandzsarablók

október 5, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Egyáltalán: mit nevezhetünk mesének manapság, ebben a műfaji keveredésben? Biztos, hogy mindenkinek mást jelent ez a fogalom. A halandzsarablók című mesekönyvet olvasva nekem egyre inkább Agócs Gergely mesemondó szigorú definiálása került előtérbe: szerinte kizárólag csak a népmese nevezhető mesének, minden más gyereknovella. (És itt újabb elágazás következhetne logikusan, hiszen a mese […]

Transzgenerációs traumaregény | Gurubi Ágnes: Szív utca

szeptember 26, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva |  Milyen esztétikai mutatók, milyen együttállások emelnek műalkotássá egy írást? Az első könyves Gurubi Ágnes – civilben újságíró – egészen prózai indíttatásból kezdte alapozni regényét: mentálhigiénés terápiákra járt, s ezzel párhuzamosan elkezdett felmenői után kutatni. Részéről azonban ez nem pusztán a manapság divatos családfakutatást jelentette. Súlyos elhallgatásokat, nemzedékeken át cipelt, ki nem […]

A saját út ára | Marilynne Robinson: Háztartás

augusztus 31, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Aki ismeri Marilynne Robinson regényeit, az tudja, hogy nem számíthat akcióra, izgalmas fordulatokra, dinamikusan pergő eseménysorra. Ez az 1980-ban írt könyve sem ilyen. Helyette egészen mást, de nem kisebb élményt kaphat az olvasó: a másként látás élményét. Ki mondta, hogy a konvencionális, a kőbe vésett, matériába ágyazott létezési mód az egyedül […]

Kalotaszeg ezermestere | Boldizsár Ildikó: A fiú, aki Varjúvárról álmodott

augusztus 28, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Boldizsár Ildikó – elmondása szerint – épp elhatározta, hogy 2020-ban nem ír és nem szerkeszt új könyvet, amikor megérkezett a felkérés… Nem tudott nemet mondani. Megértem. Szép kezdeményezésbe fogott a Naphegy Kiadó, amikor jó néhány éve útjára indította ezt a sorozatot. A koncepció: a legkisebbeket megszólítva bemutatni olyan életutakat, amelyek nem […]

Szétzilált ifjúság | Bereményi Géza: Magyar Copperfield

augusztus 17, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Arcok. Róza mama, Sándor, ők a nagyszülők. Időnként egy nagyon fiatal, szemüveges nő, Évi – lassan összeáll a kép, hogy ő az anya. Lakók a földszint szoba-konyháiból, ölelő karral, jó szóval. Meg mindenekelőtt a Teleki téri piac. (Az Eldorádó című filmből jól ismerjük ezt a közeget.) Ők a visszapergetett élet első […]

Szemérmes apakönyv | Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

augusztus 5, 2020 Írta:

0

Ú J R A O L V A S Ó H. Móra Éva | Kölcsönadtam valakinek a Harminc év napsütést. Elolvasta, kértem volna vissza. Még ne – felelte –, hadd maradjon még egy kicsit. Olyan szép mondatok vannak benne… Valóban, Grecsó Krisztián könyvét szeretgetni, dédelgetni lehet. Ha „kosztolányisat” játszanánk, és ebből statisztikát is készítenénk, az […]

Ha csak szabad, akkor ízesebb | Nem kötelező (Szerk.: Király Levente) – Kortársak és kimaradók

július 22, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Most nem időznék azoknál a kérdéseknél, amelyek nemcsak a pedagógusokban, de minden józanul gondolkodó civilben fölmerülnek: Miért volt szükség külön, nem tankönyvként kiadott szöveggyűjteményre? Hogyhogy kimaradnak a „hivatalos” tananyagból a kortárs írók? Miért kell egy írónak meghalnia ahhoz, hogy meglássuk műveiben az értéket? (A magyar nyelv és irodalom tantárgy kötelező törzsanyagában […]

Bezárt napok hordaléka | Háy János: Ne haragudj, véletlen volt

július 9, 2020 Írta:

1

H. Móra Éva | Karanténnapló, hm… Az elmúlt hetek-hónapok másról se szóltak, mint hogy híres és nem híres emberek hogyan töltik, hogyan bírják a karantént. Kell nekünk egy újabb nyilatkozat? Kell. Ugyanis Háy János ilyen szimpla dologért nem üt le billentyűt. Az ő naplója – idézem – keretrendszer, játéktér. A napló csak forma; soha nem […]