Browsing All posts tagged under »h_móra_éva«

Mindent tudatosan! | Pokorny Lia: Holnapra is marad

december 29, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Nem, a gyerekmondókából kölcsönvett cím nem azt jelenti, hogy nagyobb mennyiséget főzzünk, hogy másnapra is elég legyen. Azt sem, hogy esetleg megmarad, mert nem is olyan jó… Van ennek a könyvnek alcíme is: Receptgyűjtemény a fenntarthatóság jegyében. Így már érthető. Főzzünk úgy, hogy megmaradjon, fennmaradjon a bolygónk holnap is, meg azután […]

Derűs kísértetjárás | Miklya Luzsányi Mónika: Cília árnyai

december 18, 2020 Írta:

0

Ú J R A O L V A S Ó H. Móra Éva | Nehéz olvasásra bírni a tiniket. Különösen az ünnepek közeledtével jelent ez még nagyobb gondot: az igényesebb szülők nem adják fel, lázasan keresgélnek, milyen könyvet adjanak a kiskamaszok kezébe, amit el is olvasnak, ami ugyanakkor igényes irodalom is. Valami „tuti tippet” keresnek. […]

Milyen keveset tudtunk róla… | Nyáry Krisztián: Általad nyert szép hazát

december 9, 2020 Írta:

1

H. Móra Éva |  Hogyhogy ezt a könyvet nem írta meg még senki? – járt a fejemben Nyáry Krisztián új könyvét olvasva. – Hogyhogy ilyen keveset tudtunk eddig Himnuszunkról, Szózatunkról? Mert keveset tudunk, és erre az Általad nyert szép hazát olvasása közben jövünk rá. A szerző irodalomtörténészi alaposságával, de rendkívül olvasmányosan vezet végig közel 200 […]

Kedves fabábunk | Varró Dániel: Diótörő

december 5, 2020 Írta:

1

H. Móra Éva | Ki innen, ki onnan ismeri a bájos karácsonyi történetet: nagyon sokan Csajkovszkij balettjéből, a gyerekek mesekönyvekből – már zenélő mesekönyv is van! –, számtalan feldolgozás készült rajz- és játékfilmváltozatban is; és talán a legkevesebben az eredetit, E. T. A. Hoffmann meséjét olvasták. A paletta egy újabb színnel bővült, Varró Dániel versben […]

Az egész világ játéka | Rubik Ernő: A mi kockánk

november 25, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Tudják-e, hogy a kocka 43 252 003 274 489 856 000, azaz negyvenháromtrillió-kétszázötvenkétbilliárd-hárombillió-kétszázhetvennégymilliárd-négyszáznyolcvankilencmillió-nyolcszázötvenhatezer pozíciót vehet fel? Ugye nem gondolták volna? De nem kell attól tartani, hogy Rubik Ernő világhírű találmányáról szóló könyve számokból, adatokból, száraz műszaki leírásokból áll. Bevallom – és tudom, sok nőtársam így van ezzel –, hajlamos vagyok kategorikusan félretolni dolgokat pusztán a bal agyféltekés […]

Akárki olvassa: róla szól | Háy János: A cégvezető

november 19, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva |  Kemény, kíméletlen könyv Háy János új könyve. Bár a borítón a regény műfajmegjelölést olvashatjuk, de maga az író jegyzi meg többször is a mű során egy-egy mellékmondatban: „…már ha azt, amit olvasol, regénynek lehet tekinteni…” Valami más ez, mint a hagyományos regények. Vádbeszéd? Számonkérés? A főhős bűneinek, rossz döntéseinek a fejére […]

Bájos anakronizmusok | Lackfi János: Száll a kakukk a fészre; Lőrinc László: 25 szelfi az Árpád-korból

november 2, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Az ötlet nem új. Minden magára valamit is adó magyartanár, aki haladni akar a korral, fölveti: mi lenne, ha ma élne X vagy Y költő? Ha Petőfi csetüzenetben üdvözölte volna Aranyt a Toldi elolvasása után, vajon milyen szavakkal tette volna? És Arany hogyan válaszolt volna? A diákok élvezik a feladatot, és […]

Két fordulóban is ugyanaz | Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam

október 28, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | „Ne tudd meg…” – milyen elcsépelt köznyelvi szófordulat; van, akit kifejezetten idegesít, ha hallja (engem), másnak fel se tűnik. Az eredeti jelentésébe bele se gondolunk. Pedig Szentesi Éva könyvének témája ilyen: ne tudjuk meg, ne tapasztaljuk meg, ne éljük át, amiről ír. De beszélni azért kell róla. A rákról van szó. […]

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam (részlet)

október 28, 2020 Írta:

0

I. fejezet | Van egy sztorim Leszállásjelző. Kettő perce és harminchat másodperce tudom. Már kettő perc negyvenkettő, mire kimondom magamban, ami történt. Nemrég láttam egy mémet, amin a kocsi műszerfalát mutatják, és a visszafelé mutató nyíl fölé, aminek egyébként fogalmam sincs, mi a funkciója, azt írták, ha baleset ér, ezzel a gombbal visszacsinálhatod az egészet. […]

Villódzó szavak, gondolatok | Tóth Krisztina: Kígyóuborka

október 14, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | A gyermeki lélekhez a vers a ritmussal kopogtat. A babakori dúdolókat, dünnyögéseket hamar felváltják a térden lovagoltató mondókák, versikék, s dehogy keresik még ilyenkor az értelmét a pici gyerekek annak, amit mondogatnak. Hogy maga a ritmus is verssé avathat egy szöveget, mi sem bizonyítja jobban, mint Weöres Sándor egyik négysoros versfordítása, […]

Különc családok különös történetkéi | Harcos Bálint: A halandzsarablók

október 5, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Egyáltalán: mit nevezhetünk mesének manapság, ebben a műfaji keveredésben? Biztos, hogy mindenkinek mást jelent ez a fogalom. A halandzsarablók című mesekönyvet olvasva nekem egyre inkább Agócs Gergely mesemondó szigorú definiálása került előtérbe: szerinte kizárólag csak a népmese nevezhető mesének, minden más gyereknovella. (És itt újabb elágazás következhetne logikusan, hiszen a mese […]

Transzgenerációs traumaregény | Gurubi Ágnes: Szív utca

szeptember 26, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva |  Milyen esztétikai mutatók, milyen együttállások emelnek műalkotássá egy írást? Az első könyves Gurubi Ágnes – civilben újságíró – egészen prózai indíttatásból kezdte alapozni regényét: mentálhigiénés terápiákra járt, s ezzel párhuzamosan elkezdett felmenői után kutatni. Részéről azonban ez nem pusztán a manapság divatos családfakutatást jelentette. Súlyos elhallgatásokat, nemzedékeken át cipelt, ki nem […]

A saját út ára | Marilynne Robinson: Háztartás

augusztus 31, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Aki ismeri Marilynne Robinson regényeit, az tudja, hogy nem számíthat akcióra, izgalmas fordulatokra, dinamikusan pergő eseménysorra. Ez az 1980-ban írt könyve sem ilyen. Helyette egészen mást, de nem kisebb élményt kaphat az olvasó: a másként látás élményét. Ki mondta, hogy a konvencionális, a kőbe vésett, matériába ágyazott létezési mód az egyedül […]

Kalotaszeg ezermestere | Boldizsár Ildikó: A fiú, aki Varjúvárról álmodott

augusztus 28, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Boldizsár Ildikó – elmondása szerint – épp elhatározta, hogy 2020-ban nem ír és nem szerkeszt új könyvet, amikor megérkezett a felkérés… Nem tudott nemet mondani. Megértem. Szép kezdeményezésbe fogott a Naphegy Kiadó, amikor jó néhány éve útjára indította ezt a sorozatot. A koncepció: a legkisebbeket megszólítva bemutatni olyan életutakat, amelyek nem […]

Szétzilált ifjúság | Bereményi Géza: Magyar Copperfield

augusztus 17, 2020 Írta:

0

H. Móra Éva | Arcok. Róza mama, Sándor, ők a nagyszülők. Időnként egy nagyon fiatal, szemüveges nő, Évi – lassan összeáll a kép, hogy ő az anya. Lakók a földszint szoba-konyháiból, ölelő karral, jó szóval. Meg mindenekelőtt a Teleki téri piac. (Az Eldorádó című filmből jól ismerjük ezt a közeget.) Ők a visszapergetett élet első […]

Szemérmes apakönyv | Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

augusztus 5, 2020 Írta:

0

Ú J R A O L V A S Ó H. Móra Éva | Kölcsönadtam valakinek a Harminc év napsütést. Elolvasta, kértem volna vissza. Még ne – felelte –, hadd maradjon még egy kicsit. Olyan szép mondatok vannak benne… Valóban, Grecsó Krisztián könyvét szeretgetni, dédelgetni lehet. Ha „kosztolányisat” játszanánk, és ebből statisztikát is készítenénk, az […]

Működteti a WordPress.com.