Browsing All posts tagged under »libri_kiadó«

Korukhoz képest… | Hendrik Groen: Amíg élünk

január 5, 2019 Írta:

0

Somogyi András | Peter de Smet ismét Hendrik Groen bőrébe bújik és folytatódik a „Lesz ez még így se” napló az Alkonypír nyugdíjasotthon életéről, az emberi természetről, Hollandiáról és a világ dolgairól. Nehéz megtalálni egy év kihagyás után a fonal végét, és a folytatás picit halványabb, talán kicsit szegényebb a poénokban, mint az első rész, […]

Hendrik Groen: Amíg élünk (részlet)

január 5, 2019 Írta:

0

2014. december 31., szerda A statisztikák szerint – a Holland Egészségügyi Tájékoztatót lapozgatom – az év utolsó napján egy nyolcvanöt éves holland férfinak nyolcvan százalék esélye van arra, hogy megérje 2015. december 31-ét. Megteszem, amit tudok, de ha a holnap megkezdett naplóm nem tart ki az év végéig – és erre egy az öthöz az […]

Lehetetlen feladat | Barabási-Albert László: A képlet

január 3, 2019 Írta:

0

Cserhalmi Imre | A címben írt lehetetlen feladat: röviden bemutatni Barabási-Albert Lászlónak A képlet című könyvét. Bárhol is próbálnám megközelíteni a témát, rendre azzal szembesülök, hogy ezt vagy azt nem lehet csak úgy érintőlegesen említeni, mert csak a könyvbéli szöveg adhatja vissza igazán, vagyis nem elég utalni rá. És ugyanígy járok a második, a harmadik, […]

Barabási-Albert László: A képlet (részlet)

január 3, 2019 Írta:

0

1. A vörös báró és az elfeledett vadászpilóta A siker nem rólad szól, az rólunk szól 1915-ben a német katonai főparancsnokság panaszlevelet kapott egy fiatal lovastiszttől, egy bizonyos Manfred von Richthofentől, aki a következőket írta: „Nem azért álltam katonának, hogy elmenjek a sajtért és a tojásért, hanem egészen más célzattal.” Köztiszteletben álló porosz család fiaként […]

Kepes András: Istenek és emberek (részlet)

október 27, 2018 Írta:

0

| 1 | NEM HAGYTA EL A SZAVAKAT, a szavak hagyták el őt. A kamalduli szerzetesek önként fogadtak nénnaságot, őt szándéka ellenére fosztották meg a közlés esélvétől. Csukott szemmel ült, és azon töprengett, ha a remeték évente csak néhány napig beszélnek, valamikor újév táján, vaj’on akkor miről társaloghatnak? Miről cseveg, aki egy évig csak a […]

Kortársaink, mulandó szerencsével | Kepes András: Istenek és emberek

október 27, 2018 Írta:

0

Bedő J. István | Az előző regényből, az átdolgozott Tövispusztából  hozza át Kepes a hőseit ide, a Matterhorn szomszédságába, és ahogy a Tövispuszta alcíme az volt: A 20. század regénye (amit kétféleképpen is lehetett értelmezni), ennek gond nélkül oda lehetne tenni alcímnek, A jelen század regénye. Legalábbis bizonyos korlátozásokkal. Hősei a mélyről és messziről jött […]

Náray Tamás: Zarah (részlet)

szeptember 26, 2018 Írta:

0

Starnberg, Németország, 1934. Abraham Winterrel madarat lehetett volna fogatni. Még kora reggel titokban kiosont a házból, és végre nyélbe ütötte az üzletet. Alig várta, hogy este megérkezzenek a vendégek. A kertre néző, félkör alakú ebédlőben Frau Teichmann irányítása alatt épp befejezték a terítést. A házvezetőnő megigazította a rondella ablakaiban gondosan elrendezett, mélybordó sötétítőket, és még […]

Működteti a WordPress.com.