Gyógy-pillérek | Hámori Barbara: Az én kék zónám

Fazekas Erzsébet |

Az alábbiakban ismereteket szerezhetünk arról a zónánkról, amelyikre eddig talán sosem gondoltunk. Ha nehezen menne olvasóinknak a megfejtés, megjegyzem, hogy ezzel én is sokáig így voltam. De választ adott az AI, a net (csaknem) mindent tudó, újabban mindig elsőként jelentkező hűséges szolgálóleánya. A legfőbb zónánk mibenléte mellé sokféléről (zónahatár, zónapörkölt) kínál magyarázatot. Ám a zónák esetében ritkán szoktunk birtokos–birtok viszonylatban elmélkedni…

A kék zóna kifejezés tudós találmány. Úgy jött létre, hogy a kutatók kék kört rajzoltak azon területek köré a térképen, ahol adataik szerint szembetűnően hosszabb a lakók (illetve egyes kisebb csoportok tagjainak) élettartama – a Föld többi régiójához képest. Ezek olyan helyek, ahol kevésbé fordulnak elő krónikus betegségek (s részben talán ezért is) több idős ember éri meg a századik életévét. A jól hangzó elnevezésnek ne próbáljunk valami különös értelmezést adni, mert ez nem tudományos fogalom. Talán csak éppen ilyen színű szövegkiemelő toll akadt az illető kutató kezébe. Persze hozzávehetjük a szín szimbolikus jelentéseit: nyugalom, stabilitás, hűség, bizalom. A kék szín lelkileg jó hatású: csökkenti a stresszt, pihentet, segíti a koncentrációt. Az ég, a víz jelzőjeként a végtelenséget, a belső békét jeleníti meg.

A kék zóna megnevezés népszerűsítésében nagy szerepet játszott az amerikai Dan Buettner, aki hosszú éveket áldozott a hosszú élet egészségesen (divatos kifejezéssel: longevity) kutatására. Nevéhez kötődik az Élj 100 évet: a kék zónák titkai címen futó (2023) Netflix sorozat (további részletek Buettnerről).

A hosszan jól-lét téma annyira divatos, hogy ennek kutatására nem egy (dollár)milliárdos költi napjainkban vagyona egy részét, sokan pedig eredményeit hasznosítják – személyes életvezetésükben és/vagy másokat is meggyőzve. Ezt teszi Hámori Barbara is, aki háromgyerekes anyaként kezdte – mint mondja: újra – a tudatos táplálkozást, sportolást, és tesz arra kísérletet, hogy ötvenedik éve felett is a fiatalabb éveit idéző fizikai-lelki állapotban élhessen. Médiaszereplései során tapasztalatait megosztja másokkal: hogyan lehet fogyni, egészségesen táplálkozni, jól aludni, eredményesen elhagyni a káros szenvedélyeket, baráto(ka)t szerezni, és nem utolsó sorban, megőrizni a ház(asság)i békét!

Ezennel vissza is jutottunk Az én kék zónám című könyvéhez. A címben szereplő birtokos szerkezetet nem pontosan értem. Hiszen sem a szerzőnek, sem a megcélzott olvasónak nem lehet (saját) kék zónája. (Ellenben, mint látni fogjuk, a Földnek viszont igen…) De egyértelmű, hogy a szerző is a hosszú életre vágyik, és ennek elérésére mindent népszerűsít, amit Buettner és a többi kutató felsorolt. Amit Hámori Barbara közzé tesz, pontosan levezethető a kutatók eredményeiből. A hosszú élet okait keresők régebb óta vizsgálják a kék zóna térségek lakóinak jellemző statisztikai adatait. Különösen az életvezetési szokásaikat, amelyekben néhány közös vonást fedeztek fel. Az életmódjukban található azonos (vagy nagyon hasonló) momentumokat tartják a hosszú élethez vezető út fontos állomásainak, továbbá az egészség (relatíve) hosszú megtartása pilléreinek. Azonban olyan magától értetődőek ezek a megállapítások és a hozzájuk kapcsolódó magyarázatok, hogy rögtön felmerül bennem: vajon nem a langyos vizet találták-e föl. De erről majd később…

• Olvass bele!

Nézzük akkor tételesen is a részleteket. A kutatók öt kört rajzoltak kék színnel a Föld térképére. Egyet az Ikária nevű görög sziget köré, ahol a lakosok étkezésében fontos az olívaolaj, a sok saját termesztésű zöldség, no meg a vörösbor szerepe (ez az ún. mediterrán étrend). Ugyancsak kék kört kapott az olasz Szardínia egyik hegyvidéki körzete (Ogliastra), ahol a statisztika a legtöbb idős embert mutatta. Földművesek ők, és szintén többnyire vörösborfogyasztók. A japán Okinava szigetén tartják számon a legtöbb időskorú nőt. Étkezésükben főszerepet kap a szója. Sokan végzik a taoista szerzetesek által összeállított tajcsi egészségmegőrző gyakorlatait is. A Costa Ricához tartozó Nicoya félszigeten az étrend alapja a bab és a kukoricalepény (tortilla), az itt élők is egészen idős korukig végeznek fizikai munkát. A kutatóknak elmondták, kitűzött napi tervük van (plan de vida). A mindennapi (meg)küzdés mindig olyan nemes cél érdekében zajlik, ami miatt érdemes reggelente felkelni.

Bizonyára hasonlóképpen van ez a szigorúan vegetáriánus, összetartó vallási (hetednapi adventista) közösség: a kaliforniai Loma Linda lakóinál is. Őket azért tartják külön is figyelemre méltónak, mert – szemben a természetközeli közegben élő többi kék zónással – ők teljesen urbánusok. A kutatók amúgy a végtelenségig el tudn(án)ak azon vitatkozni, hogy a hosszú életet mennyiben szabja meg a genetika, és hogy a szerepe 3% vagy 30% lehet. Eltérően vélekednek arról is, hogy mennyi húst fogyasszanak a vegetáriánusok (a sok zöldség/gyümölcs, hüvelyes: bab, csicseri, borsó, teljes kiőrlésű gabona, dió, olajos magvak mellé). Egyes csoportokban amúgy havi öt alkalomban limitálják. A tenger közelében élők étrendjében sok a hal, ami tudottan lassítja az agyműködés időskori hanyatlását, és szívmentő is. A vörösborfogyasztás terén a mennyiség vita tárgya. Napi 1-1,5 dl fogyasztásában húznák meg a határt, de az igencsak kérdéses, ennyitől hogyan érvényesülhet a szőlő antioxidáns hatása. Én még inkább vitathatónak gondolom, hogy ahol a vizsgált idős emberek gyakran víz helyett is vörösbort isznak, az említett limitet vajon mennyire mérsékelten vagy hányszorosan lépik túl.

Beszámol a hasznos 80%-os szabályról – vagyis a gyomor ilyen töltöttségénél kell az evést abbahagyni. Én viszont azt kérdezem: ki tudja ezt érzékelni? A dietetikusok úgy vélik, időnként érdemes jelentősen csökkenteni a kalóriabevitelt, vita tárgya azonban a böjt. Ugyanis az éhezést sokszor kontrollálatlan túlfogyasztás követi. (Lásd a ramadan anomáliáit…)

Az étkezés mellett hangsúlyos az életmód is. A többgenerációs közösségekben, ahol az öregnek is jut szerep, a létezésnek célt adó hasznos feladat – hosszabb az életük. A testmozgás a következő longevity-pillér. A kék zónás közösségekben ez nem a sportklub vagy edzőterem terepe; a mozgást itt a termőföldön végzett munka, az állatgondozás, a gyalog közlekedés jelenti. A fárasztó napot pedig feltehetően pihentető, jó minőségű alvás követi. Mert az is nélkülözhetetlen az egészséges hosszú élet eléréséhez. A kék zónásoknak a napközbeni szieszta is segít ebben. (Ne feledjük, ezek a zónák leginkább meleg övezetekben találhatók, ahol délidőben nem lehet vagy nehéz ébren maradni.)

Bár nem élünk kék zóna térségben, de az ottani szokásokat követhetjük. Sokan meg is teszik, mások pedig ennek az életelvnek, ideológiának a népszerűsítéséből próbálnak megélni. Hámori Barbara és a megszólaltatott szakértők – körbejárva a longevity fő témáit (5 pillérét) a tavaszi könyvbemutatón arról is beszéltek, hogyan hat a napi ritmusunk az anyagcserére, a hormonrendszerre, miért kulcsfontosságú az alvás minősége, hogyan segíthet a rendszeres mozgás az egészség hosszú távú megőrzésében, és hogy a társas kapcsolatok milyen szerepet töltenek be a mentális és fizikai jóllétben.

Nem értem be a könyvvel, olvasom a mellé adott szórólapot, és ekkor értettem meg, miért indult a könyvbemutató egy közösségi légzőgyakorlat rituális elvégzésével. Azt is értem, miért a fentiekben jelzett témák szerint válogatták a szakértőket: Bibók Bea pszichológus, Lakatos Péter longevity coach, Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő, Purebl György pszichiáter, alváskutató, Szász Máté neurobiológus vállalkozott a longevity alappilléreire vonatkozó tudnivalók kifejtésére. Minden a helyére került, érteni vélem a szokatlannak tűnő részleteket is. Hogy miért a szerző nagyméretű fotója fogadott, a vendégseregben miért voltak túlsúlyban a fiatalok és ők miért fotóztak, videóztak (talán még podcastot is gyártottak) elképesztő aktivitással. Miért a közkedvelt műsorvezető kérdezte a szerzőt az alkotói folyamatról, a könyv születésének hátteréről. És azt is megértettem, mire gondolhatott a szerző, amikor külön köszönetet mondott a vendégek soraiban ülő (kereskedelmi) partnereknek, akik jelenlétükkel és termékeikkel emlékezetessé tették az estet.

És világossá vált azt is, hogy a kvázi könyvjelzőnek mi a járulékos szerepe. Hámori Barbara útravalóul az ő életében nagy változást hozó három longevity szokásra akarja emlékeztetni vendégeit. Engem eközben arra is emlékeztet, hogy a hosszú életet jelentő szó miként válik más összefüggésekre is utaló fogalommá (vesd össze: longevity szokás…).

Hámori azt is javasolta, tekintsünk izmainkra longevity-partnerként. Kifejtette, hogy a hosszú, egészséges élet kulcsa nem a minél kisebb testsúly, hanem az izomerő. „Az izmokat használni kell: terhelni, dolgoztatni. Igen, egy kicsit meg kell szenvedni értük, de az erős test az egyik legjobb befektetés a jövőbe.” Ő maga élen is járt abban, hogy vendégeit megindítsa ezen az úton, hiszen longevity kézikönyvét (1,16 kg) hazavinni is megterhelő feladat volt a váll- és karizmok számára…

A következő vidd haza tanács pedig az volt, hogy válasszunk valódi ételeket, majd az, hogy tanuljunk meg jól lélegezni, mert: „a légzés az idegrendszerünk legerősebb szabályozója. Napi 3-6 percnyi tudatos légzés segít csökkenteni a stresszt, javítja az alvást, visszahozza a belső egyensúlyt.” Vagyis ezért indult a könyvbemutató közösségi légzőgyakorlatokkal.

Összegzés: a kék zónában megfigyelt szokások bizonyára helyi szükségletekre épülnek. Az ott ösztönösen követett hozzáállás, életelv éppenséggel lehetne bármely másik kor, kultúra filozófiája is akár. Akinek van értelmes teendője, életcélja (vö. plan de vida) – még ha az annyiban merül is ki, hogy igyekszik fenntartani magát, a családját –, ám ha ez a munka megelégedettséggel, örömmel tölti el, amitől boldog lesz, hát persze, hogy tovább is él(het). Akárcsak az, aki nem magányos, mert egy szerető, befogadó közegben (családban, közösségben) él.

Az én kék zónám című könyv komoly értéke, hogy a tudományos ismereteket közérthető formában közli, a nemzetközi kutatások eredményeit hazai összefüggésekbe helyezi, és ezzel az olvasó számára az itteni életmódhoz, étkezési szokásokhoz, munkarendhez, társadalmi környezethez kapcsolhatóvá teszi. Alapos, jól szerkesztett, könnyen áttekinthető. Viszont terjedelme miatt nem lehet kézben tartani, lapozgatni. Márpedig, célszerű, ha az ilyen okos alapkönyv magunkkal hordható méretű, bármikor felkapható. Azonban félő, hogy ez az igényes megjelenésű, szép és hasznos könyv a könyvespolcon fogja végezni, mint valami újabb lexikon.

Hámori Barbara: Az én kék zónám
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2026
508 oldal, teljes bolti ár 10.999 Ft,
online ár a kiadónál 9900 Ft,
e-könyv változat 7199 Ft
ISBN 978 963 604 7344 (papír)
ISBN 978 963 604 7351 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az én kék zónám praktikus kézikönyv, amelyben a legfrissebb tudomány és a mindennapi élet találkozik: érthetően összefoglal mindent, amit ma a longevityről, vagyis a hosszú, egészséges és boldog életről tudni érdemes.
Táplálkozás: mit, mikor és mennyit egyél, hogy az étel a hosszú, egészséges élet egyik legfontosabb eszköze lehessen.
Mozgás: hogyan alakíts ki olyan mozgásrutint, amely tartósan megőrzi az erődet és a rugalmasságodat.
Stresszkezelés: hogyan kezeld a mindennapi feszültséget úgy, hogy közben óvod a sejtjeidet az idő előtti öregedéstől.
Alvás: mitől lesz az alvás valóban pihentető és feltöltő.
Kapcsolódás: hogyan erősítik a jó emberi kapcsolatok a lelkedet és a jóllétedet.
Ez a hiánypótló kötet közérthetően foglalja össze a legfontosabb kutatási eredményeket és szakértői tanácsokat, illetve heti feladatokkal segít abban, hogy a longevity ne lemondás, hanem tudatos szemléletváltás legyen.