Browsing All posts tagged under »bodó_viktória«

Önsorsjavító | Mona Awad: Antilányregény

május 16, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány |  „A mindenséggel dacoltunk a Wolfedale és a Mavis sarkán álló McDonald’sban egy napsütéses délutánon.” Ezzel a mondattal kezdődik Mona Awad kirobbanó nemzetközi és hazai sikernek örvendő könyve, az Antilányregény. A könyv, aminek a magyarországi kiadója mellesleg brutálisan kivégezte a címadás fogalmát. (Az eredeti ugyanis: 13 Ways of Looking at a Fat […]

Egymást álmodjuk | Cynthia Swanson: Nővérek könyvesboltja

május 11, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Egy emberről álmodom, aki azt álmodja, hogy engem álmodik. Klasszikus történet. Vajon melyikünk az igazi? Én, aki őt álmodom, amint engem álmodik, vagy ő, aki azt álmodja, hogy én őt álmodom? Cynthia Swanson könyve ezt a példázatot boncolgatja, nem is akárhogyan. Denverben járunk, 1962-ben. Kitty Miller barátnőjével, Friedával egy kis könyvesboltot […]

Ízek az olvasztóüstből | Nemes Nóra: Az én amerikai konyhám

április 8, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Van úgy, hogy az élet adja a feladatot. Ez történt Nemes Nórával is, akit az élet sodort az Egyesült Államokba, majd hozott olyan helyzetbe, hogy szakácskönyvet kerekíthessen a sokat szidott, nem ritkán lenézett amerikai ételekből. Ugyanis az egyszeri felhasználó – háziasszony, hazánkfia (-lánya), nevezzük bárhogy – az amerikai ételeket egyszerűen nem […]

Nagy lihegés | Erdős Renée: A nagy sikoly

március 3, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Menekülj, Olvasó! Menekülj, ha pukkasztható polgár vagy, ha vitatod a magyar irodalom egyik kiemelkedő alakjának érdemeit, ha szerinted csak férfi vethet papírra egyetemes mondanivalót, ha a nőkről szóló témákat szükségképpen súlytalannak és unalmasnak ítéled (rosszul), ha szexista vagy, ha mereven ostoba vagy: menekülj. Minden egyéb esetben viszont: olvass tovább! Természetesen nemcsak […]

Családregény forrongó években | Herman Wouk: A háború szele

február 28, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Különös vonzalmat érzek a családregények iránt. Van bennük valami megnyugtató, talán a tudat, hogy a jól felépített világukban hosszan időzhetek. Átruccanhatok valahová, mintegy üdülésképpen, ahol más ritmusban pereg az idő, és kényelmesen körülfog a történet, mint egy puha, meleg kabát. Herman Wouk könyvében ez a puha melegség nem kevés izgalommal vegyül. […]

Mindig álruhában | Kiss Tibor Noé: Inkognitó

február 15, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány | Kiss Tibor Noé prózáját érlelem magamban napok óta. Forgatom, hümmögök, és azon gondolkodom, hogy lehetséges az, hogy egy szöveg úgy legyen szinte gorombán barátságtalan, hogy közben mélyen bensőséges. Jéghideg, és közben tűzforró. Távoli és közeli. Szeretetteljes és kegyetlen. Valóságos és fiktív. Önmagába zárt, és mindenkihez szóló. Mindenkié és senkié. Pedig nagyon lehetségesnek […]

Geológuskalapács | Hajnal Géza: Káépület

február 1, 2017 Írta:

0

Bodó Viktória Booklány |  Gyilkosság a Műegyetemen. Egész jó felütés. Hajnal Géza  krimije ízig-vérig jelenkori, budapesti könyv. Mindent megkap belőle az egyszeri fővárosi, ami olyan ismerős számára, mint a szmogriadó meg a kigyulladó metrószerelvények; van benne fiatalos egyetemi oktató is, aki természetesen biciklivel jár. Benne van a Műegyetem el nem kerülhető, hatalmas,  patinás, folyóparti épülete, […]