Iskola a valaholban | Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…

Bodó Viktória Booklány |

Kevés olyan szerző van, akinek szinte minden könyve nyomot hagy, nemcsak az irodalomban, hanem az olvasó lelkében is. Kazuo Ishiguro ilyen szerző: minden kötete más módon, de nagyon súlyosan és hangosan koppan, szinte tapinthatóvá téve a helyet, amit magának követel. Akinek nem mond sokat a név, csak annyit mondanék: A napok romjai, ennél a filmnél talán csak az alapjául könyv szebb és pendül érzékenyebben.

Ishiguro nagyon furcsa szemüvegen át szemléli a világot, pontosabban az emberi lelket. Mert hiába ír mindig látszólag másról, hol a zenéről, hol a második világháborút követő társadalmi utórezgésekről, hol a közelmúltról, valahogyan mégis mindig a lélekkel foglalkozik. Kaleidoszkópjában csak tökéletes színek kapnak helyet, semmi talmi, semmi olcsó, semmi hatásvadász nincs benne. Az Egyszeri Olvasó csak abban lehet biztos, hogy nemcsak sokáig vele maradnak ezek a könyvek, de még álmaiban is kísérteni fogják.

A Ne engedj el is sokáig kísérti az olvasóját, az egészen biztos. Visszatér az álmokban, heteken-hónapokon át benne ül minden nehéz sóhajban; nehéz utána lélegezni. Mégis vagy talán pont ettől kihagyhatatlan & ettől a keresetlen egyszerűségtől, ahogyan beépül az életünkbe, megül a lelkünk egy zugában és szomorúan kikandikál onnan. A sors meg nem változtathatóságának súlyos regénye ez, ami a lélek létezése mellett teszi le a voksát.

• Olvass bele!

Nos, ha nem beszéltem le az olvasót végérvényesen (ugye nem?), akkor lássuk a történetet. Egy furcsa, alternatív közelmúltban (?) járunk, egy nagyon otthonos, mégis valahogy furcsa világban, amiben valami az első pillanattól nyomasztja az embert, mint egy pici, szinte észrevehetetlen kavics a cipőben. Egy bentlakásos oktatási intézményben nevelkedett gondviselő, Kathy belső monológja, emlékfüzére a történet.

Hailshamban nevelkedett, egy különleges, a világtól elzárt intézményben kapott oktatást, az 1990-es évek Angliájában. Ahogy a társainak, neki is csak ez a világ létezik: az izgalmas vagy unalmas tanórák, a szeretett vagy rettegett oktatók, meg egy furcsa nő, a Madame, aki időről időre felbukkan az iskolában, hogy a gyerekek legszebb művészeti alkotásaiból néhányat magával vigyen. Senki nem tudja közülük, ezt miért teszi, arra pedig még kevésbé kapnak magyarázatot, hogy a Madame miért retteg, miért iszonyodik a bentlakó diákoktól.

Kathy a munkája során ismét találkozik egy régi iskolatársával. A gondozója lesz, s ez előhívja a régi emlékeket, történeteket, amelyek lassan, keresetlen egyszerűséggel bontakoznak ki a lapokon. Ahogy a olvassuk a diákcsínyeket, az anekdotákat, a sutyorgások, bandázások és az első szerelmek történetét, magától értetődően bomlik ki ez a felkavaró világ, a maga szabályaival, törvényeivel és kegyetlen, disztópikus hidegségével.

Az igazság pedig nagyon más, mint amire számítanánk. (…)

Az írás teljes terjedelemben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el…
Fordította: Kada Júlia
Helikon Kiadó, Budapest, 2022
334 oldal, teljes bolti ár 4199 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3989 Ft
ISBN 978 963 479 8187

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Már-már idilli körülmények között nevelkednek a világtól elzárt magániskola, Hailsham növendékei. De közben sejtik, aztán lassacskán már tudják is – bár egy gyerek számára ez a tudás szinte felfoghatatlan –, hogy ők különleges lények. Hogy nincsenek szüleik, mint másoknak, a külvilágban, és hogy csak azért léteznek, hogy aztán „adományozhassanak”.
De mégis van az életükben szeretet és szerelem, van „lelkük” – és a regény főhősei számára még az a lehetőség is felmerül, hogy az igazi szerelem talán, ha csak kis időre is, kimenekítheti őket előre megírt sorsukból.
Ishiguro megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó remekműve a legapróbb lelki rezdülésekre is érzékeny szemmel meséli el nekünk azoknak a fiataloknak az életét, akik túl hamar kell, hogy szembesüljenek az élet elkerülhetetlen egzisztenciális drámájával.

–„”