A PAR részleg különös esete | John McMahon: Veszett ügyek

Következő könyvajánlónk május 3-án jelenik meg!

Vajda Villő |

Sokadik virágkorukat élik a krimik (de már mióta), nem is beszélve a sorozatgyilkos-sztorikról – elég megemlíteni az érdemdús szerzők nevét: Chris Carter, Cara Hunter vagy Dennis Lehane. John McMahon is ezt vonalat követi regényével, azonban tartogat az olvasó számára néhány kacskaringót, hogy kibillentse őket a megszokott sémákból.

A thrillerek rajongói már ismerik a bűnüldözők csaknem mindegyik tipusfiguráját: az FBI valamelyik elbocsátott nyomozója, vagy az ex-zsaru, aki régi ellenfelét indul levadászni, vagy a mindenki másnál eszesebb rendőr, aki fittyet hány a szabályokra, megkerüli a feletteseit és néha erkölcsileg megkérdőjelezhető döntéseket hoz. A gyilkosnak majdnem mindig van valamilyen személyes kötődése hozzá, eleinte játszik a főszereplővel, de végül természetesen a nyomozó bizonyul okosabbnak. A Veszett ügyek is belesimul a krimik világába, ám egy-egy mozzanattal mégis sikerül kitűnnie.

A történet főszereplője Gardner Camden FBI-ügynök, aki a Cég egy elszigetelt csapatában, a PAR-ban (Patterns and Recognition) dolgozik. (A valóságban ilyen részleg nem létezik.) A Mintaelemző és azonosító részleg négy tagja csak akkor vonul a helyszínre, ha a nyomozás korábbi irányai már zsákutcának bizonyultak. „A mi feladatunk felismerni az elakadt ügyek sajátosságait. Megoldani a rejtélyeket, és új elméleteket felállítani. Aztán a virginiai csapatnak vagy a helyi FBI-irodának adjuk át az ügyeket.” Mivel az iroda meglehetősen lebecsüli az egységet, tagjai olyan ügynökök, akik karrierjük során valamilyen hibát követtek el, így politikai okokból félreállítják őket. Ezúttal mégis Camdenéket küldik a helyszínre, és hamarosan kiderül, miért: egy korábban már leleplezett sorozatgyilkos hulláját találják meg. A csapatnak nem szokásos bűnözővel van dolga, hanem egy önbíráskodó „szörnyvadásszal”.

Camden egyértelműen kilóg a megszokott nyomozók sorából. Teljesen máshogy látja a világot, mint a többi ember – zseniális matematikus, az emlékezőtehetsége páratlan, emellett mindenben mintázatot és rejtélyt lát. Sokkal problémásabb számára az interakció a többi emberrel: nem tudja, mikor kellene empatikusnak lennie, nem képes olvasni az érzelmekben, nehezére esik megérteni a humort. A tapasztalt olvasó a tünetek alapján rögtön felismeri benne az autisztikus személyiséget. Egyáltalán nem érzéketlen, de cselekedeteit főként az érzelemmentes logika vezérli. Társai ismerik és elfogadják, azonban így is sok munkájába kerül, hogy beilleszkedjen a közösségbe. Kissé esetlen megnyilvánulásai azonban közelebb hozzák az olvasóhoz. McMahon emlékeztet, hogy a legfurfangosabb FBI-ügynökök is emberek, akiknek az olvasóhoz hasonlóan lavírozniuk kell az élet többi területén.

• Olvass bele az oldal alján!

Camden nyomozóról kifejezetten frissítő élmény olvasni. Kivételesen nem egy renegát zsaruval van dolgunk, hanem olyasvalakivel, aki nem gondolkodik ugyanúgy, mint a többiek. Ez itt elég nagy hiba. Már régóta ismerjük a „főnök rémálma típust”, miközben Camden éppen azzal sodorja bajba magát, hogy képtelen megszegni a szabályokat, vagy legalább kiskapukat keresni. Házassága tönkrement, de nem a munkamániája miatt (mint ahogy azt már megszokhattuk), és még csak nem is nőcsábász. (Hát persze a kommunikációjának korlátai miatt nehezen is tudna újabb párkapcsolatot teremteni.) Autisztikus észjárása furcsa helyzeteket és komikus pillanatokat eredményez. A szerző jól rajzolta meg Camden karakterét, sajátos megfogalmazásainak nagy része is átjött Nimila Ágnes fordításában, úgyhogy a végeredmény rendkívül szórakoztató.

A PAR részleg többi tagja is csodabogár, ám mindenki specialista a maga területén. McMahon karakteralkotása kiegyensúlyozott: a nőket nem redukálta áldozat vagy lehetséges partner szerepkörbe – nőalakjai értékes csapattagokként lépnek színre. A többi kigolyózott zsaru sem ostobább vagy rosszabb Camdennél – egyszerűen csak máshoz értenek. A nyomozati munka is eltér az ismert sémáktól: nem a főszereplő jön rá mindenre, a feladatokat elosztja a társai között. A megoldás sem egyetlen éjszaka alatt pattan ki egyetlen ember fejéből, a csapatmunkából mindenki kiveszi a részét. Az információk folyamatosan áramlanak közöttük, és ez már egészen közel áll egy valóságos nyomozáshoz.

Az FBI itt a megszokottól eltérő színben tűnik fel. A kívülálló számára olajozott gépezetként működő intézmény ugyanúgy szenved a saját belső politikai játszmáitól, mint bármelyik más szervezet. Féltékenységi és hatalmi párbajokra látunk rá, amik a munkatársak jövőjét határozzák meg. A gyakori bürokratikus huzavona pedig éppen Camdenen csattan leggyakrabban, hiszen számára kizárólag a szabályok teszik érthetővé a munkát és a világot.

A nyomozás valóban izgalmas, érdekesek a belső konfliktusok, különlegesek a karakterek. Na, és a gyilkosságok milyenek? Nem Jack Ketchum vérben tocsogó horror-klasszikusát (A szomszéd lány, Agave) olvassuk. Van persze vörös üzenet a falon meg néhány rémisztőnek szánt momentum, de a vérfürdő azért elmarad. A könyvet az érzékenyebb gyomrúak is bátran a kezükbe vehetik, McMahon nem részletezi az áldozatok sérüléseit. Természetesen a gyilkosságok a brutális kategóriába sorolhatók, de az író, akárcsak Camden, nem foglalkozik a fölösleges részletekkel.

A Veszett ügyek egyelőre magában álló krimi-thriller, de remélhetőleg nem ez lesz a PAR utolsó esete. Az HBO már meg is vette a könyv jogait, tehát az sem lehetetlen, hogy hamarosan sorozat lesz belőle.

John McMahon: Veszett ügyek
Fordította: Nimila Ágnes
Agave Könyvek, Budapest, 2026
352 oldal, teljes bolti ár 5780 Ft
online ár a kiadónál 5200 Ft,
e-könyv változat 4280 Ft
ISBN 978 963 598 4879 (papír)
ISBN 978 963 614 0324 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Gardner Camden FBI-ügynök elemző zseni, a rejtélyek és mintázatok megszállottja. De van egy gyenge pontja: nem mindig látja az embereket – sem az ügyekben, sem a saját életében. Még hétéves kislányát, Camilát sem érti igazán. A munkájában azonban nincs párja: az FBI Mintaelemző és azonosító részlegének a tagja, egy olyan különleges csapatba tartozik, amelyet akkor vetnek be, amikor a hagyományos nyomozati módszerek csődöt mondanak.
Ráadásul épp egy rendkívül nyugtalanító ügyön dolgoznak: az első tetthely DNS-nyoma egy rég halottnak hitt sorozatgyilkoshoz vezet vissza, a második áldozatnál pedig már világos mintázat rajzolódik ki, miközben az elkövető kifejezetten Gardnernek kezd üzenni, rejtvényeket és jeleket hagyva maga után. Az egység, amely többnyire irodai környezetben, kihűlt akták felett dolgozik, hamarosan kénytelen lesz az ország különböző pontjaira menni a teljes nyilvánosság előtt.
Gardner mellett a csapat tagja még egy zseniális matematikus, egy fegyverszakértő, egy kíméletlenül hatékony informatikus, és a mindezt kézben tartó, veterán csapatvezető. Együtt kell megfejteniük a gyilkos kilétének rejtvényét. De miközben az elkövető egyre többet tud meg róluk, kérdés, vajon képesek lesznek-e megvédeni magukat – és a családjukat –, mielőtt túl késő lenne.
John McMahon regénye az 1990-es és 2000-es évek legjobb sorozatgyilkosos thrillereit idézi fel és helyezi modern környezetbe lehengerlő frissességgel.