Gyász- és kertápolás | Jonas Karlsson: Esőisten – Kerti mese

●    R E S T A N C I A *  ●

Lázár Ivett KönyvParfé |

Sokféle könyveket szeretek, köztük azokat is, amelyek nem nagy szavakkal, nem világmegváltó gondolatokkal és sokkoló fordulatokkal ragadnak magukkal, hanem a csendjükkel. Jonas Karlsson kisregénye, az Esőisten pontosan ilyen: halk, lassan áradó történet, amely észrevétlenül hatol be az ember bőre alá.

Akár egy már nagyon várt, hűsítő nyári zápor. És ahogy becsukjuk a könyvet, már másként nézünk a kertre, a száraz földre – vagy akár egy rozsdás kerti csapra is. A svéd író különleges tehetsége abban rejlik, hogy a mindennapi élet jelentéktelennek tűnő mozzanataiból különös, szinte mágikus atmoszférát teremt, s ez alól az Esőisten sem kivétel.

A történet főhőse az idősödő, özvegy Ingmar, aki párjának elvesztése után egyetlen dologban talál kapaszkodót: felesége rózsakertjében. A kert gondozása számára a gyász szertartása. Minden öntözés, minden metszés egyfajta párbeszéd a néhai feleséggel. Ebben a kertben minden virág egy emlék, minden gyom egy gondolat, amit ki kell húzni, hogy a kert élhető maradjon. A  kezdeti kötelesség lassan terápiává válik, de abban az évben  különösen száraz a nyár. A föld repedezik, a levegő forró és nehéz, a felhők pedig hónapok óta nem hoznak enyhülést. És ekkor Ingmar talál valamit a kertben… egy rozsdás kerti csapot, amely mintha a semmiből nőtt volna ki, ott terem a bokrok között. És ami a legfurcsább: működik.

Hogy került oda? Hogy lehetséges ez? S vajon honnan jön a víz? A csap ott van, és ahogy Ingmar használni kezdi,  a világ megváltozik körülötte.

• Olvass bele!

Karlsson lassan bandukoló meséje ráébreszt, hogy rólunk, mindannyiunkról szól. A szerző gyöngéd, de tárgyilagos pontossággal írja le: amikor az ember számára már nem marad semmilyen kapaszkodó, akkor egyetlen apró tevékenység köré szervezett rutinrendszer képes az életének fenntartására. Valamennyien ismerjük azt a belső szárazságot, amikor valami elapad bennünk és nem jön a kedv, a hit, az inspiráció…

Ingmar kertje: maga az élet.  Bizonyítja, hogy a veszteség után is van elvégzendő munka, van mozdulat, cselekvés – és egyszer csak megjelenik a remény első esőcseppje. Az eső itt nem meteorológiai esemény, hanem érzelmi katarzis.  Az eső az újrakezdés ígérete egy olyan világban, ahol mindenki szomjazik valamire… Figyelemre, békére, szeretetre.

A leírások szépsége abban rejlik, hogy soha nem hangosak. A csodák nem mennydörgéssel érkeznek, hanem halk csobogással, egy mozdulattal, egy belső felismeréssel. Az Esőisten ezért olvasói türelmet igényel, mert nem olyan könyv, amit két villamosmegálló között le lehetne darálni. Lassú ugyan, de egyáltalán nem unalmas. Melankolikus, mégsem nyomasztó. És amikor végre megjön az eső, az olvasó is megkönnyebbül.

A teljes írás és az almarózsák receptje elolvasható a Könyvparfé oldalon.

Jonas Karlsson: Esőisten – Kerti mese
Fordította: Papolczy Péter
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2025
224 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a kiadónál 4500 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 543 5098 (papír)
ISBN 978 963 543 5746 (e-könyv)

* RESTANCIA | E rovatban jelennek meg írásaink azokról a művekről, melyek a megjelenéskor valamiért a könyvkupac aljára csúsztak, de nem végleg…

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ingmar, az özvegy, nyugdíjas rendező sok örömöt lel felesége rózsakertjében, amely idővel visszaadja az életkedvét is. A nyár szokatlanul forró, eső régen nem esett már, a településen nagy a szárazság, a rózsáknak pedig szükségük van a vízre. A férfi egy napon a kertben, a bozót és a gaz között talál egy régi, rozsdás kerti csapot, amelyről kiderül, hogy váratlan tulajdonságai vannak…