Vattacukros pornó | Carly Robyn: Nagydíjas szerelem

Fazekas Erzsébet |

Szenvedélyesen, mohón falta a könyveket, főként a vidám, romantikus meg történelmi tárgyú darabok lelkes olvasó volt egész (világ!)életében a harmincas Carly Robyn. „A sztorikat hévvel, szívvel, humorral írom – vallja magáról. – Kiskoromtól írogattam, de a Covid hozott lendületbe. Nagy svungot pedig a Drive me crazy idején vettem.”

A cím kettős értelmű, személyes kapcsolatban: Őrjíts meg, másképpen pedig utal az autóversenyzésre, a vad száguldás világára (is). Ettől a világtól talán csak a trilógia e legfrissebb darabja után tud majd elszakadni. Az előzőkben (Száguldó szerelem) „Ella és Blake együtt töltik a szezont és bejárják a világversenyeknek helyet adó 21 várost, eközben ráébrednek, nem csak a sebesen gördülő kerekektől izzik a pályán a levegő.” Az Izzó flaszter sorozat korábbi kötete, a Féktelen szerelem  szereplői: Josie és Theo Walter (jelen könyvünk hősnőjének bátyja) kapcsolatáról szól, az ő eljegyzésükre a most olvasott harmadik részben kerül sor.

A könyv cselekményének középpontjában egy fiú (Lucas, a továbbiakban ML) és egy lány (Charlotte, FL) egymásra találása áll. A végeredmény olyannyira nem váratlan, hogy már az első lapokon sejthető, bár a szerző hosszan próbálkozott a félrevezetéssel, hogy ez aligha történhet meg, minden hiába volt… Már szinte a könyv végére értünk, amikor a főszereplők (végre) először csókolóz(ná)nak. Ám lépteket hallanak, így szétrebbennek, és ML ezt mondja:

– …A fenébe, nem tudom, ezt miért csináltam. Elfelejthetnénk, hogy megtörtént?
– Igen, persze. Minden nő ezt szeretné hallani, miután megcsókolták.
– Bocsánat. Kedvellek, de nem tehetem. Theo a legjobb barátom, és te a húga vagy.

Nos, e beépített akadály ellenére kudarcot vall a színlelt írói szándék. Az érzelmek utat törve maguknak a cél felé száguldanak, akárcsak a versenyautók a nagydíjas futamokon! Beteljesül a l’amour, mert ha nem így lenne, bizonyára egyetlen tini vagy YA rajongó se venné kezébe ezt a könyvet. Már Melbourne-ban van FL, ott meséli el ezt a kudarcos csók sztorit a legjobb barátnőjének, aki azt javasolja, próbáljon randizni mással. „Utálom az első randikat. Képes vagyok egy téglafallal is hét órán át, megállás nélkül beszélgetni és közben jól érezni magam. Viszont emiatt sose tudom megállapítani, hogy tényleg jó randi volt-e.”

Most teszem meg töredelmes vallomásomat: csak tévedésből vettem kézbe ezt a könyvet… Elsőre ugyanis nyugdíjas szerelemnek olvastam a címét, és életkoromból adódóan egyből felajzott a téma. Bár akkor még mit se sejtettem arról, hogy az utolsó lapot behajtva milyen véleményre fogok majd jutni. Tudniillik arra, hogy aki ezt az opuszt beszerzi, annak se pornófilmre, se felnőtt játékszerre nem kell költenie. És ugye mennyivel decensebb, ha olvasás közben indul a nyugdíjas csúcstámadásra, illetve juthat (f)el a csúcs közelébe…

Lucas már a könyv elején elárulja érdeklődését. Ha közömbös volna, honnan tudná, hogyan szereti Charlotte a kávét: „dupla eszpresszó gőzölt tejjel, két adag cukormentes vaníliasziruppal.” Be nem vallaná, hogy amúgy minden valaha mondott szavára is emlékszik: „a pirítóst kicsit égetten kedveli, nincs odáig azért, ha lábán, kezén ugyanolyan színű a körömlakk, s a Monopoly játékban mindig a pénzeszsák figurát választja.” Hallgat akkor is amikor ezt hallja: „sokat dumálok, jólesik, ha valaki figyel is arra, amit mondok”. A könyv eseményei azon tény körül forognak, hogy a szereplők egy teljes Forma-1-es szezont együtt töltenek. Charlotte megismerkedik Theo menedzserével, akinek megjegyzését gyorsan kijavítja: „nem pontos, hogy követem a bátyámat. Inkább kihasználom őt, hogy ingyen ehessek, ihassak, vásárolgathassak a világ körül.” Erre Theo beszól neki, ő meg szúrósan visszanéz, s Lucas most is lenyeli, amit gondol: „ha én kapnám ezt a pillantást, biztos összeaszalódnának tőle a golyóim.” Amit kimond végül, az is kellően egyértelmű: „a magasságával Mitchell lenyűgözte a húgodat, úgy véli, nagyon nehéz lehet őt megmászni.”

Egyes háttérszereplők is megkapják a maguk jellemzését. Az egyik pilóta elpletykálja, hogy az anyja kiemelkedő módon képes tartós lelkiismeret-furdalást kelteni benne: „Miért esik nehezedre felvenni a telefont, ha az anyád hív? 36 órán át vajúdtam, erre többet beszélgetek a hangpostáddal, mint veled!” Az olvasónak persze ez aligha érdekes. szemben azzal, amit a verseny helyszínein a couleur locale kínál. Charlotte Szuzukában, Oszakában is körülnéz. A divat szerelmeseként, vérbeli divattervezőként, mindent megbámul: „a cseresznyevirágos hímzés igazi műremekké tette a nagy zsebes nadrágot. Persze nem haltam volna meg érte, de egyik vesém esetleg beáldozom. Úgyis csak egy vesére van szükség az életben maradáshoz” – jegyzi meg, s ez tőle, aki az 1-es típusú cukorbetegsége miatt beépített vércukorszintmérő szondával él, meglehetősen morbid poén.

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy beavassam az olvasót, okostelefonján miféle jelzést, olykor riasztást kap a lány, amiről egy applikáció segítségével értesülhet az érte aggódó Lucas is. És hogy közérdekűen fontos dolgokról is szó essék ebben az ismertetőben, gyorsan közlöm, hogy a vércukormérés újszerű módja az, ha a bőr alá helyeznek egy eszközt, ami a (zsír)szöveti glükózszintet folyamatosan ellenőrzi a szövetközi folyadéktérben. A CGM-készülék 1–5 percenként mér, így a kezelőorvos a sok száz adatból kapott vércukorprofil alapján tud személyre szabott terápiát kidolgozni. S ami ennél olykor még fontosabb, a készüléket viselő személy is reagálhat aktuális állapotára. A készülék mobil-alkalmazás révén kapcsolatban áll a pácienssel, akinek riasztással jelzi, ha túl alacsony a vércukorszintje. így segít elkerülni a hipoglikémia kialakulását. A szenzor viselése nem kényelmetlen, mivel vízálló, használójának az úszásról sem kell lemondania.

Nem lehet viszont lemondani az okostelefonról. Így lesz érthető az olvasó számára, hogy amikor Charlotte észrevette a vonaton, hogy telefonja lemerülőben, felírta kezére az állomás nevét, ahol át kell szállnia, s felkészült a vércukorszint hagyományos ellenőrzésére is. Később Lucasnak beismerte, jó, hogy „legalább a vércukormérőm és a tesztcsíkok nálam voltak”. Az olvasó egészségügyi felvilágosítását ML folytatja: „amikor a meleg, puha bőre helyett hideg tapintású műanyaghoz érek, visszarántom a kezem. Óvatosan, nehogy véletlenül elmozdítsam az inzulinadagolóját, a könyökét fogom meg” – ugyanis ma a lány karján van a néhány naponta cserélendő műszer, ami nem nagyobb egy vezeték nélküli fülhallgató tokjánál. Az átöltözés kapcsán ez a kellék így kerül szóba: „attól függően, hogy mi van rajtam, áthelyezem a pumpát máshova. Ha farmert veszek, nem rakom a combomra, mert ott kidudorodik, ám oda teszem, ha szűk blúzt-szoknyát viselek, hogy ne látszódjon a hasamon.”

• Olvass bele!

A diabetológiai továbbképzés után jön az anatómiai – FL köntörfalazás nélkül fogalmaz: „olyan melltartót veszek föl, ami nem állítja le a vérkeringésemet, s nem fojt meg. Ha nem fékezem meg a lányokat, még fellökünk valakit. D kosár általi halál.”  Nekem elsőre nem esett le, hogy a melleit nevezi lányoknak. (Pedig sokan emlegetik így őket…) Lucas-t a D-s méret fullasztja: „nem kapok levegőt, nem volt szükséges tudnom a pontos méretet, ez igazi veszélyzóna egy magamfajta cicifüggőnek.”

De tovább is van. Mondjam még? Következnek az intim zónák, ahol pl. akár testékszert is lehet viselni. Ella, a sportújságíró meséli, hogy Coopert kérdezné, „arról”. „Miről?” „Hát az izéjéről. A bájdorongja, hancúrléce, himbilimbije, az egyszemű óriáskígyó a téma.” Az a pletyka járja, hogy piercinget visel odalenn. „Nem tudom, mi az érdekesebb, hogy kíváncsi vagy Cooper farkára, vagy, hogy ennyi fura kifejezést ismersz e testrészre. Fel van ékesítve? – kérdezi Charlotte. – És méretes a piercingje? Egyszer lefeküdtem egy fitymafék piercinges pasival, és őrülten jó volt vele.” Kedves olvasó, ne feledje, továbbra is kizárólag egy divatos, romantikus könyvről beszélünk, nem másról…

Attól, hogy ML elfogadja a városnézésre hívást, Charlotte úgy érzi „a petefészkem felrobban, a szívem bukfencet hány…” – folytatja anatómiai példázatait. De nem finomkodik a monacói parfümériában sem, ahol hozzájuk illő illatokat kevernek nekik. Az egyik mintát ML túl vaníliásnak véli, amin FL meghökken: „Mi baj a vaníliával? – a tömegek kedvence. Van vaníliafagyi, piskóta vaníliakrémmel. nem beszélve a vaníliás szexről, ahogy az angolok a hagyományos hancúrt emlegetik.”

A testtájakra, az érintkezésekre vonatkozó példák után álljon itt – csak a változatosság kedvéért – egy kulturális tétel. Lucas szülővárosának még az emlékmúzeumában is szóvicces pólókat keres Charlotte. „Imádom, ahogy a teadélutánt kiejti, mintha egy elegáns hotel rendezvényéről volna szó, nem pedig több száz amerikai telepes tiltakozásáról a brit adóemelés ellen” – lelkesedik Lucas, aki testvérei szerint amúgy gyűlöli a múzeumokat. A boltban árult pólón két teafilter táncol – „ideje par-teázni” szól a magyar szöveg. A fordító is érezheti, hogy ez így béna, mert odaírja ezt is: partizni! Borzasztóan nehéz a szójátékokat, többértelműségeket (pl. drive) egyenértékűen lefordítani. Gyakran több mint nehéz: lehetetlen…

Ha az előbbi példák nem hívják fel eléggé az olvasó figyelmét arra, hogy a könyv tele van erotikával, kedvcsinálónak idézek egy helyzetet (szigorúan csak a bevezetését): „egy pillanatra összeakad a tekintetünk, aztán közelebb hajolok és megcsókolom. Először lassú és ismerős a ritmusa, aztán mohó lesz, mintha eddig csak vártunk és éheztünk volna a másikra. Lucas a hajamba túr, még közelebb húz magához.  Halkan felnyög, a hangtól fellobban bennem a szikra, ahogy az érintése egyre követelőzőbb lesz, az én szívverésem is úgy gyorsul. Az ujjai már a gerincem mentén járnak, és minden tapintása nyomán lángol a bőröm. Amikor a bikinim zsinórjával kezd játszani, hátrébb húzódva levegő után kapkodok…” Charlotte-Carly itt is folytatja a grafikus részletezést, ám a folytatást szemérmesen kihagyom. Aki azonban efféle virtuális élményekre vágyik, folytassa nyugodtan, nem fog csalódni Carlyban…

Hadd térjek vissza könyvolvasói szerepemhez: a fordító, a szerkesztő lehetett volna szigorúbb, kevesebb döccenő maradt volna a könyvben. A szerző hosszan sorolja, ki mindenkinek tartozik hálával, ám egyik önzetlen segítőnek se tűnt fel, amit a kreatív írás tanfolyam vezetője talán poénosnak gondolhatott, ti. hogy a terítéssel megbízott FL munkálatai közben, a telefonjáról próbálja kideríteni, hogy a villa a tányér melyik oldalára kerüljön.

Carly Robyn tehát korábban kreatív írást tanult és azóta ontja a sikerműveket a kamasz és YA (fiatal felnőtt) kategória tagjainak. Talán a tanfolyamon, ahol gondosan feljegyezték, milyen arányban (és mélységig) kell belekeverni a történetbe a kalandot, a jellemzést, a konfliktust, a fogalmazást meg az erotikát/szexet – ott valószínűleg említették, hogy mennyire fontos lehet a tesztolvasás. Az autóversenyeken vannak tesztautók, itt meg vannak tesztolvasók is. Carly köszönet is mond azoknak „a bátor lelkeknek, akik még a kaotikus, szerkesztetlen dicsőségében látták ezt a könyvet. Köszönöm a rászánt időtöket és a hasznos megjegyzéseiteket.” Ejha, szóval a mű kollektív alkotás – más könyv őszinte zárszavával összevetve összeáll a kép: a modern amerikai „szerző” valami nyers szöveget ad le, és számtalan „szellemíró” kulimunkájával születik meg a végleges verzió. Vagyis ők végezték a munka dandárját: még a szerzőnél is figyelmesebben nézték át a szöveget, és jó esetben figyelmeztették őt a benne maradt apróbb-nagyobb hibákra.

Összegezve: ez a romantikus könyv tökéletes nyári időtöltés lehet, mert könnyű, mint egy finoman felvizezett rozé. Nem véletlenül szokták strandolvasmánynak ajánlgatni az ilyeneket – mert valóban fordulatos, pergő, laza, fiatalos, és úgy csúszik le, mint a hűsítő sör a medence mellett vagy a tóparton…

Pártolom tehát a laza időtöltést, de örülnék, ha közben az érdekes többlettudást nyújtó információ is rögződne az olvasóban. Sokat lehet megtudni az autóversenyzés világáról, a Forma-1-es pilóták életéről, sőt a sportszeretet ürügyén körbeutazgatott világról is. Segítségként álljon itt a szakmai háttér: a világbajnokság versenynaptára 24 fordulóból áll. 2026-ban az Ausztrál Nagydíj nyitotta a szezont, a záró futamot eredetileg Abu-Dhabiba tervezték. A másik 22 eseményen európai (pl. magyar) s tengerentúli helyszíneken róják a köröket a versenyautók.

Aki pedig egy valóságos futam szakszerű ismertetőjére kíváncsi, ajánlom figyelmébe a Felszakadt aszfalt, félbeszakított futam, biztonsági autók és kieső sztárok után Antonellié a Monacói Nagydíj című tudósítást.

Carly Robyn: Nagydíjas szerelem
Fordította: Kern Ágnes
Izzó flaszter sorozat
General Press Kiadó, Budapest, 2026
348 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 4490 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 615 104 1437 (papír)
ISBN 978 615 104 1444 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tilosban járni mindig izgalmasabb… Charlotte nem tudja, mihez kezdjen az életével, ezért elmenekülve a kapunyitási pánik elől, elkíséri a Forma-1-es pilóta bátyját, Theót és annak csapatát az országokon átívelő futamokra. Ami ennél is jobb, hogy így sok időt tölthet a csapat másik versenyzője, a tetovált félisten, Lucas Adler társaságában, akibe titokban évek óta szerelmes.
Lucas ugyancsak évek óta epekedik Charlotte után, de tudja, hogy nem lépheti át a vörös vonalat, elvégre a lány a legjobb barátja húga. Egy ponton túl azonban képtelenek gátat szabni az érzéseiknek, és be kell látniuk, hogy a köztük pattogó szikrák lángba boríthatnák a legnagyobb versenypályát is. Ahogy pedig egyre forrósodik körülöttük a levegő, el kell dönteniük, megéri-e vállalni a kockázatot, és felborítani mindent a célvonalban rájuk váró boldogságért…