Browsing All Posts filed under »Színház«

Pop-ikon, régebbről | Kálmán Imre, az operettkirály / Spinoza

november 7, 2019 Szerző:

0

Bedő J. István | Minden kornak vannak pop-ikonjai. Ha az idő­cérnát visszatekerjük a spulnin: ma a rockbandák, az énekesek, korábban a behízelgő hangú gra­mo­fonsztárok, még előbb voltak az operett-, azelőtt meg az operadívák (a válogatás nem teljes körű). Amikor már a dívákból kifo­gyunk, megírják a nagy hírre jutott énekes/zeneszerző életét/tragédiáit – mert annak is van […]

Életre vagy halálra predesztinálva | Szittyahintő / K2 Társulat

november 5, 2019 Szerző:

0

Tóth Anett | Egyszer volt, hol nem volt egy… – most mindenki királykisasszonyt, szegény embert vagy békát várna. Eszünkbe se jutna, hogy egy épp megfoganó magzat narrációját hallhatjuk a színpadon. Mindenesetre a Szittyahintő olyan történet, ami után jó pár dolgot helyre kell tennie magában az embernek, majd bekapcsolni a televíziót és önmaga megnyugtatása végett megnézni […]

Aprócska lázadás | Szeretett Vezérünk / Szkéné

október 30, 2019 Szerző:

0

Bagi Ágnes | Szeretett Vezérünket a közelmúltban lehetett először közelről megtekinteni. Mármint a román kondukátor korát felidéző előadást. Ez volt az egyetlen premier a Valcz® Napokon, ami összefoglalta Valcz Péter független színházi rendező eddigi életművét. A brand-építő szándékú ős(!)bemutatóra a Szkénében került sor. A darabot Daniel Bănulescu Csókolom a segged, szeretett Vezérünk című regénye nyomán O. Horváth […]

Nem emészthető meg egykönnyen | Móricz: Árvácska / Dollár Papa Gyermekei társulat

október 24, 2019 Szerző:

0

Tóth Anett | Egy szenvedés történetét sokféleképpen el lehet mesélni. Ördög Tamás Árvácska-rendezése maga a nyers, ólomsúllyal a vállakra nehezedő valóság. Nincs rejtőzködés, csak az igazság a maga pőre formájában. A Dollár Papa Gyermekeinek elő­adá­sa felveti azt a kérdést: miért állnak érte kígyózó sorok hidegben-forróságban. Az emberek többsége nem szívesen nézi más nyomorúságát. Pláne, ha […]

Parfé, ha annak veszem | Gregg Opelka: C’est la vie! / Pinceszínház

október 9, 2019 Szerző:

0

Bedő J. István | A szórólap alapján nem volt egészen egyértelmű, hogy Gregg Opelka – akiről nem a Wikipédia mond el mindent – sok­szo­rosan sikerviselt musi­cal­szerző (zene + szöveg), aki nem bízza másra a siker összekalapálását. (Csinálj mindent magad!) Aki a Pinceszínház zenés parféját (© Opelka) megnézni készül, valószínűleg nem tudja, ki a szerző, azt […]

Út a tragédiáig | Dennis Kelly: 23 perc / Jurányi

október 7, 2019 Szerző:

0

Bedő J. István | A monodráma mindig kikészíti a nézőt: ha jó, azért, ha mégsem, akkor azzal. Dennis Kelly darabja az első kategóriába tartozik. Járó Zsuzsa másfél órára odaszögez a székhez. Egy szerethető, kedves nő életét meséli el. A munkaszerzést, a szerelmet, a házasságot. Szóval egy többé-kevésbé átlagos élet történetét. A rendező, Keszég László nagyon jó […]

Defektesek között élünk | Laurent Baffie: Lököttek / Karinthy Színház

október 1, 2019 Szerző:

0

Bedő J. István | Ha valaki időről időre végigtapogatja a zsebeit, feltúrja a kofferjét, hogy mindent elhozott-e, amire szüksége van mondjuk a vizsgára vagy a repülő­úthoz, előbb-utóbb szemet szúr. Esetleg igyek­szünk úgy tenni, mintha nem lett volna feltűnő a szorongása. Ha meg az utcán látunk-hallunk ok és vitapartner nélkül ocsmányul káromkodó embert, (ismereteink függvé­nyében) gondolhatunk arra, hogy nagyon […]