Tóth Zsuzsanna | Biztos vagyok abban, hogy nem véletlenül szeretik annyian a skandináv krimiket – szinte mindegyik, amit olvastam, elismerésre méltó erényeket mutatott fel. Sok más nemzet krimiirodalmától leginkább az különbözteti meg őket, hogy szerzőik kiemelten figyelnek és lényegesen érzékenyebben reflektálnak az aktuális társadalmi problémákra. A „nagy egészen” belül vannak persze eltérések – én magam […]
2026.11.09.
Előszó 2000. augusztus 14. „Maradjon benne az érzéseiben! – javasolta a terapeutája. – Ne próbáljon elmenekülni előlük!” De Lennart Olinnak már fogalma sem volt róla, mit érez. Bármennyire is igyekezett befelé figyelni, mindössze azt érzékelte, hogy össze van zavarodva. Mindennek tetejébe jöttek az utóbbi hetek eseményei… De mi is történt tulajdonképpen? Még mindig nem tudta […]
2026.11.08.
kistibi | Csodálatos érzés olyan művet olvasni, amelynek alkotója, Rubin Eszter merészel játszani, van bátorsága kalandozni stílusok, tematikák között: a mágikus realizmust éppoly derűvel kezeli, mint a krimit, időutazik, de a sci-fi semmiféle „szabályát” nem tartja be. Egyetlen törvényt követ, amit ő alkotott. Így jöhet létre a semmihez sem hasonlítható, sokszínű, mégis egységes közeg, amiben […]
2026.11.08.
Sziámi ikrek voltak, elválaszthatatlan társak, nem is lehetett volna másképp, hiszen egymagukban mindketten félszerzetek, ketten kellenek, hogy megszólaljon a hang, amely új dimenzióba repíti őket. De mégis, ha hosszabb úton kellett cipelnie, érzékelni kezdte a különállást, az egyre sűrűbbé váló tárgyiasult anyagot, ilyenkor majdhogynem élettelenné vált a hangszer. Vagy legalábbis annak tettette magát. Nem volt […]
2026.11.06.
● R E S T A N C I A * ● Toronyi Attila | Monica Porter ifjúsági regénye két évvel ezelőtt került a boltokba, de az 56-os forradalom hetvenedik évfordulójának évében változatlanul időszerű. A budai vár Vagányai szerencsére még az éldekorált technológia uralkodóvá válása előtt jelent meg. De mivel célközönsége létezik a közelmúlt történelmének is, […]
2026.11.05.
H. Móra Éva | Emlékszünk még a gyerekkori játékra: valaki súg valamit a másik fülébe, az tovább súgja a mellette ülőnek – és így tovább? Mire körbeér a mondat, hát… ahogy mondani szokták, köszönőviszonyban sincs az eredetivel. Sokszor eszembe jutott ez a játék Miklya Luzsányi Mónika legújabb regénye olvasásakor, hamarosan kiderül, miért. Bizonyára sokan várták […]
2026.11.05.
Lelkek hangja A halottakat nem kérdezi senki, pedig mi tudjuk, mi az igazság vagy amit mi annak vélünk, hiszen mi az igazság, micsoda, csak tünékeny látszat, és mi is csak azt tudjuk, amit átéltünk, aminek tanúi voltunk, arról tudunk számot adni csupán, de minket nem kérdezett senki, csak a tetemeinket faggatták, a halálunk oka, módja, […]
2026.11.03.
Sváb Ági | Ha az ember a második gyermekét várja, akkor általában rákeres az interneten vagy tematikus csoportokban, hogy milyen könyvet érdemes választania a testvérféltékenységről, meg a kicsi érkezéséről a nagyobbik számára. A válaszok között mindig előkelő helyen szerepel Alona Frankel Elefántkönyve, amelyet 2011 után ismét kiadott a Pagony Kiadó. Lássuk csak, miért! A szerző […]
2026.11.02.
Paddington | Pálmai-Lantos Éva neve valószínűleg már ismerős oldalunk követőinek. A Vancsó Éva és Szélesi Sándor alkotta szerzőpáros korábbi regényeiről már írtunk, legutóbb a Zanzibár lángjai kapcsán, amely lezárta az Andalúz örökség és a Borneó gyöngyei köteteivel megkezdett, lazán összekapcsolódó trilógiát. Akkor azt írtam, hogy a két szerző közös munkájának egyik legnagyobb erénye a történelmi […]
2026.11.02.
Első fejezet ~~ A megkeresés Francisco Cordero százados jóformán kimenekült a zsúfolt konferenciateremből, legalábbis hosszú, megnyújtott lépteinek gyors egymásutániságából egy kívülálló erre következtethetett. Az ajtó előtt azonban lassított, előzékenyen váltott pár szót a már kint beszélgető thai résztvevőkkel, és biccentett a királyi rendőrség magasabb rangú tisztjeinek, ahogy elhaladt mellettük. Az irodai munkánál csak a nyilvános szerepléstől […]
2026.11.01.
H. Móra Éva | Ha azt mondanám, függőségről, depresszióról, étkezési zavarokról, diszkalkuliáról is szó van Vészits Andrea legújabb gyerekkönyvében, bizonyára ijesztően hangzana. Pedig így van, de egyáltalán nem ijesztő. Először is: nem „orvosi nevükön” nevezi a dolgokat, másrészt, ha belegondolunk, nem mindennapi-e korunk kisiskolásainak életében mindaz, ami ebben a történetben szerepel? A szülők válása nagyon […]
2026.11.01.
A világ ripityára tört, amikor Valentin elejtette. A csillagok lehullottak. Európa, Ázsia, Afrika oda, az óceánoknak is annyi. Vége. Elveszett Budapest és Párizsi is. Pedig ő csak egy kocka csokit akart elmajszolni. Esetleg kettőt. De semmiképp se egy egész táblát. Fogmosás után persze már nem lenne szabad. Ha anya felolvasna, csoki nélkül is elaludna. Nem […]
2026.10.30.
Riedl Annamária | Gennaro Contaldo iránti rajongásom évtizedek óta töretlen. Egyike volt azoknak az olasz séfeknek, akik annak idején megszerettették velem a főzést, és akiknek köszönhetően rájöttem, hogy a konyhában töltött idő nemcsak az ételek elkészítéséről, hanem az alkotás öröméről is szól. A mai napig imádom ezt a végtelenül temperamentumos, életvidám olasz embert, aki úgy […]
2026.10.29.
Aszalós Sándor | Thomas Mann és művei középiskolás korom óta állandó társaim. Ő nemcsak azok közé az írók közé tartozik, akiket valamikor olvastam, hanem akihez életem különböző időszakaiban újra és újra visszatértem. A Buddenbrook ház, A varázshegy, Halál Velencében, a József és testvérei vagy a Doktor Faustus számomra nem pusztán a német és európai irodalom […]
2026.10.29.
~~ 1 ~~ Lübeck, 1891 Anyja az emeleten maradt, amíg a szolgálók elvették a vendégek kabátját, sálját és kalapját. Julia Mann csak akkor lépett ki a szobájából, amikor már minden vendéget bevezettek a szalonba. Thomas a lépcsőfordulóból figyelte az eseményeket Heinrich bátyjával és két húgával együtt. Tudták, az anyjuk nemsokára megjelenik. Heinrichnek rá kellett szólnia […]
2026.11.09.
0