Ifjúsági regény – felnőtteknek is | Monica Porter: A budai vár Vagányai

●    R E S T A N C I A *  ●

Toronyi Attila |

Monica Porter ifjúsági regénye két évvel ezelőtt került a boltokba, de az 56-os forradalom hetvenedik évfordulójának évében változatlanul időszerű. A budai vár Vagányai szerencsére még az éldekorált technológia uralkodóvá válása előtt jelent meg. De mivel célközönsége létezik a közelmúlt történelmének is, érdemes felhívni rá a figyelmet.

Szerzője a magyar származású, Londonban élő Monica Porter, születési nevén Halász Mónika. Mielőtt a művel foglalkoznánk, érdemes az ő családtörténetét is megemlíteni. Édesanyja a „magyar Marlene Dietrichként” emlegetett, bársonyos hangú Rácz Vali énekesnő, színésznő, akinek nevét már az idősebbek is talán csak szülői elbeszélésekből ismerik. Ő a második világháború alatt elegáns budai villájában rejtegette zsidó barátait, s ezért később megkapta a jeruzsálemi Jad Vasem – a Világ Igaza – kitüntetést), édesapja pedig az író Halász Péter. A családja 1956 őszén menekült el Magyarországról, amikor Mónika még csak négyéves volt.

Azokat az időket igen jó darabig eufemisztikusan úgy nevezték: OSE, azaz októberi sajnálatos események… Egy (nem tudom másnak nevezni) szívmelengető anekdota szerint akkoriban történt, hogy a budai Széna tér környéki házak emeleti lakásaiba becsöngető srácok azt kérdezték az ajtót nyitó nénitől, bácsitól: „Ugye, ha jól letöröljük a cipőnk talpát, meg tetszik engedni, hogy az ablakból, a ruszkikra lövöldözzünk?” Ők jobbára kis- és nagykamaszok voltak, olykor csak egy ún. kispuskával felszerelkezve. (Mai olvasóknak mondom: 48 M jelű, 5,6 mm-es sportpuska, amit gyakran a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség raktáraiból zsákmányoltak.) Tehát ezekről a többnyire névtelen résztvevőkről szól Monica Porter regénye. Persze az ő történetében mindegyikük nevet kapott.

• Olvass bele!

Rikinek becézik a romokban heverő budai vár gondnokának 13 éves fiát, a Vagányok nevet választó csoportosulás vezérét. Köré sereglenek a többiek: Feri, Jancsi és a dadogós Bálint, no meg a lányok – a Lóránt-nővérek és Petra, aki elfordult hithű, kommunista szüleitől. A csapat első számú szövetségese és tanácsadója a Várhegy lejtőjének bozótosában élő öreg csavargó, Árpi bácsi.

Azokat a napokat, heteket, amelyeknek megélői és részben alakítói voltak a budai vagányok, ma már (az eltitkolás és meghamisítás hosszú évei után) valamennyien ismerjük. Porter az ő szemükkel láttatja az ikonikus helyszíneket: a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházát, a Kossuth teret megtöltő tömeget, a Corvin közben, a Köztársaság téren zajlott eseményeket, no meg a később rommá lőtt házakat. Ha nem voltak is jelen mindenütt, elmesélik, továbbadják egymásnak a felnőttektől hallott beszámolókat. E néhány nap alatt ők maguk is komoly felnőtté, cselekvő nagyfiúkká, nagylányokká válnak.

Amelyiküket nem zárták be a szülők, vagy nem bátortalanodott el teljesen, az beállt a Széna téri Szabó bácsi mellé szabadságharcosnak. Fegyvert: pisztolyt, puskát vagy kézigránátot ragadott, és megtanult bánni a Molotov-koktéllal. A kis hősöknek még egy ávóst is sikerül túszul ejteniük, aki azonban végül mégis kiszabadult a karmaik közül.

Először fordulatokban gazdag kalandnak indul a kis társaság története, ám az izgalmas bandázás véresen komoly fordulatot vesz a szovjet tankok november 4-iki megjelenésével. A Vagányok sztorija, mint tudjuk, nem végződhetett happy enddel, hiszen a forradalom elbukott. Volt közülük, aki súlyosan megsebesült, kórházba került, megjárta a börtönt, illetve teljesen nyoma veszett, mint Árpi bácsinak, vagy kénytelen volt a szülőkkel együtt emigrálni – ahogy akkor mondták: disszidálni.

Mégsem lehangoló Monica Porter művének lezárása. Az utószóból megtudjuk, hogy az egykori budai Vagányok a rendszerváltozás után megszervezik a régóta vágyott találkozójukat. Megebédelnek a Halászbástya étteremben, közben kedélyesen elbeszélgetnek gyerekeikről és unokáikról. Aztán felkerekednek (egyiküknek már botra kell támaszkodnia), hogy megkeressék a Vár alatti labirintust, ahol olyan sokat játszottak…

Monica Porter: A budai vár Vagányai
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2024
Fordította: Péter Zsolt
Illusztrációk: Ritter Ottó
144 oldal, teljes bolti ár 2999 Ft,
online ár a kiadónál 1500 Ft
e-könyv változat 2099 Ft
ISBN 978 963 603 5990
ISBN 978 963 603 7130

* RESTANCIA | E rovatban tesszük közzé írásainkat azokról a művekről, melyek a megjelenéskor valamiért a könyvkupac aljára csúsztak, de nem végleg…

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1956-ban járunk, Riki és barátai, a Vagányok úgy élnek, mint az átlagos kiskamaszok: bandáznak és különféle kalandokba keverednek. Teszik mindezt például a romos budai vár titkos alagútjaiban, ugyanis Riki édesapja felel az épület karbantartásáért, ahová így a gyerekek szabad bejárást kapnak. 1956 októberében a Vagányok is lelkesen csatlakoznak a szovjet elnyomás ellen tüntetőkhöz, és a forradalmi eseményeket követően lelkesen tervezik jövőjüket a szabad Magyarországon.
Azonban mikor tankokkal telnek meg Budapest utcái, mindenkinek döntenie kell. Van, aki továbbra is részt vesz az utcai harcokban, van, aki a forradalmárok ellátásáról gondoskodik kitartóan, és akad, akinek a családja végül úgy dönt, elhagyja az országot… Egy biztos: a történések mindegyikőjük életét alapjaiban rengetik meg.