Browsing All posts tagged under »animus_kiadó«

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie (részlet)

március 16, 2017 Írta:

0

| 7 | Britt-Marie egész éjjel virrasztott. Hozzászokott. Az ember hozzászokik, ha egész életét valaki másért éli. Természetesen sötétben ül, különben mit gondolnak majd az elhaladó emberek, akik látják, hogy ég nála a lámpa, mint valami bűnözőnél? De nem alszik, mert emlékszik, milyen vastagon állt a por a padlón, mielőtt kitakarított volna, és ha esetleg […]

A szerethető boszorka | Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie

március 16, 2017 Írta:

0

Somogyi András | Amikor megismerkedünk a 63 éves főhőssel, éppen az őrületbe kergeti a munkaközvetítő fiatal munkatársát. Britt-Marie ugyanis rend- és tisztaságmániás, rendíthetetlen és szenvedélyes híve a precizitásnak, rendkívül makacs, és merő jóindulatból mond kevéssé diplomatikus véleményt mindenről, ami nem tetszik neki. Ezért első látásra nem egészen alaptalan szomszédainak véleménye, akik „hisztis boszorkának” titulálják, a […]

A svéd muszáj-Herkules | Jan Guillou: Könyörtelenek

december 20, 2016 Írta:

0

Bogárdi Iván | Lehetséges immunissá válni a verésre? Hihető, hogy ha egy 14 éves gyereket a szadista nevelőapja napi rendszerességgel ütlegel fakanállal, övvel vagy kutyakorbáccsal, sokszor véresre, abba az áldozat nem belerokkan, hanem hozzászokik? A Könyör­telenek főhőse, Erik így „edződik” otthon és számára tisztán taktikai meggondolás kérdésése, hogy visszaüssön-e. Minden alkalommal eldönti, hogy mi a […]

Jan Guillou: Könyörtelenek (részlet)

december 9, 2016 Írta:

0

Az ütés a jobb arccsontján érte. Pontosan ez volt a terve, ezért fordította néhány centiméternyit oldalra a fejét, amikor apa ütött. Az ebédlőasztalnál apa többnyire az orrára célzott, és próbálta csuklóból a kézfejével eltalálni. Arcon egyáltalán nem fájt az ütés. Csak tompa, fehér érzés volt. Ezért tartotta oda inkább az arcát. Apa büszke volt erre […]

Az utolsó kapcsolja fel a villanyt| Marc Elsberg: Black out

június 5, 2016 Írta:

1

Lengyel Szilvia | Hajlamosak vagyunk elszalasztani a boldog pillanatok átélését. Ha egészségesek vagyunk, van munkánk, tető a fejünk felett és ennivalónk, akkor mindent természetesnek veszünk. De mi lenne velünk víz, napsütés, levegő nélkül? Vagy áram nélkül? Marc Elsberg helyettünk is végiggondolta. Tegyük fel, mondja,mi lenne, ha egyszer országos, Európa- vagy világszinten lekapcsolnák a villanyt. Mi […]

Jonas T. Bengtsson: Mint senki más (részlet)

december 9, 2015 Írta:

0

1986 Épphogy betöltöttem a hatot, amikor Olof Palmét lelőtték. Másnap reggel, március elsején farkas­ordító hidegre ébredtünk. Emlékszem, ahogy apámmal zsömlét majszolgatunk a konyhában ücsörögve, közben rajzolgatok. A rádióból halljuk a történteket. Apám felhangosítja a készüléket. A bemondónő hangjából ítélve fontos, óriási hír. Körmömmel egy mákszemet kergetek az asztallapon, mikor apám megkér, hogy öltözzek fel. Nem […]

A szeretet álcája | Jonas T. Bengtsson: Mint senki más

december 9, 2015 Írta:

0

Zemen Annamária | Mint két űzött vad, bolyong a huszadik és huszonegyedik század fordulójának Dániájában apa és fia. Megállás nincs, a menekülés életük része. Ám, hogy mi elől menekülnek valójában, azt sokáig nem lehet tudni, de még sejteni sem. A hatéves kisfiú életében az apján kívül nincs egy biztos pont sem. Nem tud kötődni otthonhoz, baráthoz, […]