Browsing All posts tagged under »animus_kiadó«

Skandimánia? | Rebecka Edgren Aldén: A nyolcadik főbűn

augusztus 21, 2017 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Vajon hányan tudnák azonnal megmondani, melyik a hét főbűn? Bevallom, nekem gondolkodnom kellett, s valószínű, ezzel nem vagyok egyedül. De hogy mi lenne a nyolcadik, arra több megoldásom is van, noha nem fogom megosztani önökkel. Mint ahogy a ’72-es születésű svéd Rebecka Edgren Aldén is, akinek A nyolcadik főbűn az első krimije […]

Rebecka Edgren Aldén: A nyolcadik főbűn (részlet)

augusztus 21, 2017 Írta:

0

| 1 | – Olyan életet éltek, amilyet szeretnétek? Képesek vagytok megbecsülni minden napot? Felismeritek-e egyáltalán, mennyi minden van az életetekben, és hogy mi történne akkor, ha valamit elveszítenétek? A nevem Nora Lindqvist, és azért vagyok itt, hogy elmondjam, miként élhettek teljes értékű életet. Szünetet tartott, és magabiztosan körbetekintett. Több száz ember jött el meghallgatni […]

Szeretet és búcsú | Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

augusztus 17, 2017 Írta:

0

Somogyi András | Nehéz elfogulatlanul írni erről a fájdalmasan szép könyvről. Rövidke írás, de a szerző bebizonyította, hogy röviden is lehet maradandót és értékeset alkotni. Őszintén bevallom, olykor könnybe lábadt szemmel olvastam a szívszorító és szívet melengető karcsú kötet egy-egy részletét. Az írás egy búcsú története, de talán a történet nem is a leghelyesebb kifejezés […]

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb (részlet)

augusztus 17, 2017 Írta:

0

Van egy kórházi szoba valahol egy élet végén, aminek a közepére valaki felvert egy zöld sátrat. Egy öregember fulladozva, ijedten ébred ott, fogalma sincs róla, hol lehet. Egy fiatalember ül mellette, és azt suttogja: – Ne félj! Hát nem ez a legcsodálatosabb életkor valamennyi közül? – gondolja nagyapó, és az unokájára néz: amikor egy fiú […]

Jens Lapidus: Eltörölve (részlet)

augusztus 9, 2017 Írta:

0

Värmdö Tony Catalhöyük éppenséggel nem rajongott a munkájáért, de azért nem is volt vele különösebb problémája. Valójában mindig is arról álmodozott, hogy rendőr lehessen. Kétszer is megpróbált felvételizni a rendőrtiszti főiskolára, de sikertelenül. Kár. A látása és a hallása ugyanis kitűnő volt, és a terheléses feladatokat is könnyedén megoldotta. Egy nyolcvankilós babát röhögve végigvonszolt a […]

Rabló-pandúr | Jens Lapidus: Eltörölve

augusztus 9, 2017 Írta:

0

Tóth Gergely | A börtönökben általában elkülönítve szokták elhelyezni azt, aki gyerekeket ront meg, kínoz, erőszakol meg, mert a többi rab sem tűri meg őket maga mellett. Nem csoda, ha az ilyen cselekmények elkövetői minden úton-módon védik a saját titkaikat, és bármit megtennének, hogy ne bukhassanak le. Jens Lapidus könyvének központi szála is egy ilyen […]

Lottón nyerni szerencse? | Håkan Nesser: Az utolsó csepp

június 4, 2017 Írta:

0

Tóth Gergely | A klasszikus krimikről mindig a nyaralások jutnak eszembe. Kellemes dolog a tóparton heverve olvasni egy könyvet, ami leköti a figyelmem, de nem ránt be a lapok közé. Ilyenkor együtt lehet követni az ügy alakulását a nyomozókkal, a jobb könyveknél elismerően lepődöm meg a csavarintásokon (a rosszabbak esetén viszont már a legélesebb eszű […]

Håkan Nesser: Az utolsó csepp (részlet)

június 4, 2017 Írta:

0

| Egy | 1 | Waldemar Leverkuhn életének utolsó napja aligha kezdődhetett volna jobban. Miután egész éjjel fújt a szél és esett, most szelíd őszi napsütés ragyogott be a konyhaablakon. A hátsó udvarra néző erkélyen a szerelmes galambok jellegzetes lágy turbékolását lehetett hallani, a lépcsőházban pedig Leverkuhn piacra igyekvő feleségének léptei visszhangoztak. Előtte az asztalon […]

Régi bűnnek hosszú az árnyéka… | Arnaldur Indriðason: Rókalyuk

május 26, 2017 Írta:

0

Somogyi András | Sajátos műfajt képvisel Indriðason regénye. A lélektani krimik közé sorolnám, de a helyenként talányos és misztikumra hajló mű egészen biztosan kilóg a skandináv krimik megszokott keretéből. Főhőse a korábbi regények nyomozója, Erlendur, az ötven körüli, elvált férfi, aki szabadságát tölti szülőfalujában, egy, a helybéliek szerint kísértetjárta tanyaházban, ami valaha a családjáé volt. […]

Szemtanú az ágy alatt | Yrsa Sigurðardóttir: Gének

május 12, 2017 Írta:

0

Somogyi András | Hitchcocktól is kölcsönöz eszközöket a regényéhez az izlandi író, Yrsa* Sigurdardóttir: alagsorból felhallatszó kopogó hangok, a kertben ólálkodó, csak homályosan látható férfi, rejtélyes és fenyegető írásos és SMS üzenetek, eltűnt kulcscsomó… Szinte tapintható a szerző által gerjesztett félelem, az ismeretlentől, a gyilkostól való rettegés légköre. A prológus dátuma 1987. Ezzel kezdődik a […]

Yrsa Sigurdardóttir: Gének (részlet)

május 12, 2017 Írta:

0

1987 | Prológus Akár az orgonasípok, úgy sorakoztak a padon, nagyság szerint. A végén a kislány üldögélt, aki a legfiatalabb volt közülük, mellette a két bátyja. Egy-, három- és négyévesek. Cingár lábuk nem ért le a földig a kemény ülőkéről, de a gyerekek többségével ellentétben nem kezdték lóbálni. Fészkelődni sem fészkelődtek a helyükön: cipőjük mozdulatlanul […]

Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie (részlet)

március 16, 2017 Írta:

0

| 7 | Britt-Marie egész éjjel virrasztott. Hozzászokott. Az ember hozzászokik, ha egész életét valaki másért éli. Természetesen sötétben ül, különben mit gondolnak majd az elhaladó emberek, akik látják, hogy ég nála a lámpa, mint valami bűnözőnél? De nem alszik, mert emlékszik, milyen vastagon állt a por a padlón, mielőtt kitakarított volna, és ha esetleg […]

A szerethető boszorka | Fredrik Backman: Itt járt Britt-Marie

március 16, 2017 Írta:

0

Somogyi András | Amikor megismerkedünk a 63 éves főhőssel, éppen az őrületbe kergeti a munkaközvetítő fiatal munkatársát. Britt-Marie ugyanis rend- és tisztaságmániás, rendíthetetlen és szenvedélyes híve a precizitásnak, rendkívül makacs, és merő jóindulatból mond kevéssé diplomatikus véleményt mindenről, ami nem tetszik neki. Ezért első látásra nem egészen alaptalan szomszédainak véleménye, akik „hisztis boszorkának” titulálják, a […]

A svéd muszáj-Herkules | Jan Guillou: Könyörtelenek

december 20, 2016 Írta:

0

Bogárdi Iván | Lehetséges immunissá válni a verésre? Hihető, hogy ha egy 14 éves gyereket a szadista nevelőapja napi rendszerességgel ütlegel fakanállal, övvel vagy kutyakorbáccsal, sokszor véresre, abba az áldozat nem belerokkan, hanem hozzászokik? A Könyör­telenek főhőse, Erik így „edződik” otthon és számára tisztán taktikai meggondolás kérdésése, hogy visszaüssön-e. Minden alkalommal eldönti, hogy mi a […]

Jan Guillou: Könyörtelenek (részlet)

december 9, 2016 Írta:

0

Az ütés a jobb arccsontján érte. Pontosan ez volt a terve, ezért fordította néhány centiméternyit oldalra a fejét, amikor apa ütött. Az ebédlőasztalnál apa többnyire az orrára célzott, és próbálta csuklóból a kézfejével eltalálni. Arcon egyáltalán nem fájt az ütés. Csak tompa, fehér érzés volt. Ezért tartotta oda inkább az arcát. Apa büszke volt erre […]

Az utolsó kapcsolja fel a villanyt| Marc Elsberg: Black out

június 5, 2016 Írta:

1

Lengyel Szilvia | Hajlamosak vagyunk elszalasztani a boldog pillanatok átélését. Ha egészségesek vagyunk, van munkánk, tető a fejünk felett és ennivalónk, akkor mindent természetesnek veszünk. De mi lenne velünk víz, napsütés, levegő nélkül? Vagy áram nélkül? Marc Elsberg helyettünk is végiggondolta. Tegyük fel, mondja,mi lenne, ha egyszer országos, Európa- vagy világszinten lekapcsolnák a villanyt. Mi […]