Szeretet és búcsú | Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb

Posted on 2017. augusztus 17. csütörtök Szerző:

0


Somogyi András |

Nehéz elfogulatlanul írni erről a fájdalmasan szép könyvről. Rövidke írás, de a szerző bebizonyította, hogy röviden is lehet maradandót és értékeset alkotni. Őszintén bevallom, olykor könnybe lábadt szemmel olvastam a szívszorító és szívet melengető karcsú kötet egy-egy részletét.

Az írás egy búcsú története, de talán a történet nem is a leghelyesebb kifejezés esetünkben. Humánum és mélységes szeretet veszi körül az élményt, ahogy egy kisfiú megéli nagyapja búcsúját az élettől. A helyszín inkább álombeli, látomásos – hol egy kórházi szoba egy zöld sátorral, hol egy terecske, ahol a pad alatt jácint virágzik, és a téren – amely egyre kisebb lesz a nagyapa elhomályosuló agyában – sárkány szundít, mellettük pingvin üldögél az unoka kisgyerekkori plüssállatai között. Noah, az unoka nagyapjával együtt álmodja végig a múltat.

Nagyapó viszontlátja a régen elhunyt nagymamát, akivel fél évszázadot éltek le megtörhetetlen szerelemben. 16 évesen ismerkedtek meg, és még az emlékeikben is hiányoznak egymásnak. A lány – ahogy a nagyi megjelenik, nagyapó kezét szorongatva – így emlékszik vissza: „könnyen lehetett nem kedvelni téged, de azt nem mondhatja senki, hogy szeretni nehéz lett volna”. A nagyapa homályos emlékeiben természeti erőként él a lány, „…neki voltak a leghatalmasabb érzelmei, amikkel valaha találkoztam, amikor boldog volt, az ellen nem védhetted meg magad. Sosem kérdeztem meg magamtól, hogy szerettem bele. Csak a fordítottja izgatott mindig.” Noaht úgy látja nagyapja, hogy még nem ér le a lába a földre, ahogy hintázik a padon. Felrémlik előtte a valaha rég a kertjükbe vetődött ócska halászhajó, amelynek kabinjában dolgozgatott, mint matematikus. A hajó oldalához egy hatalmas horgony támaszkodott, és csak az játszhatott a kabinban, aki alacsonyabb volt a horgonynál. Felejthetetlen, ahogy a nagyapó emlékezik, amint Noah növekedvén túlnőtte a horgonyt, köveket rakott alá, hogy ne fossza meg unokáját a játéktól.

Az emlékekben Noah apja, Ted is visszatér. A nagyapó elfoglalt ember volt, fájdalmasan kevés ideje maradt fiára, Tedre. Azt tartotta: „Azért kényeztetjük el az unokáinkat, mert általuk bocsánatot kérhetünk a gyerekeinktől.” Noah azt kérdi álombeli apjától, hogyan segíthetnek nagyapának. A válasz: vele mehetünk az úton, hogy ne legyen egyedül.

A nagyapa érzi, hogy búcsúzni kell, azt mondja, agya olyan, mint egy kihunyó csillag. Mikor unokája lába leér a földre, ő már az űrben lesz. A könyv végén nagyapó még az iskoláról kérdezi unokáját. Noah szerint most jobbak a tanárok, mint régen – ő is egy közülük. Lábai már leérnek a földig, és kislánya haját simogatja. Felnőtt férfiként búcsúzunk tőle, ő pedig már elbúcsúzott nagyapjától.

Szokás szerint meg kell emlékeznünk a fordítóról, esetünkben Bándi Eszterről. Szerintem a legnagyobb dicséret az, hogy olvasás közben eszembe sem jutott, hogy ezt a könyvet lefordították. Annyira magyarul szól.

Ha kíváncsi vagy a szerzőre, itt beleolvashatsz blogbejegyzéseibe is.

Fredrik Backman

Fredrik Backman: A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb
Animus Kiadó, Budapest, 2017
87 oldal, teljes bolti ár 2690 Ft,
kedvezményes webshop ár 2286 Ft
ISBN 978 963 324 5125

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Noah életében különleges szerepet tölt be nagyapja, akivel nagyon hasonlítanak egymásra, és akivel minden beszélgetés egy új kalanddal ér fel.

Nagyapó már rettentően öreg. Olyan öreg, hogy a dolgok kezdenek elmosódni a fejében. Szeretett számjegyei, remek ötletei, egy sátor a szigeten, a képek a fiáról, az unokájáról, nagyanyó emléke. Mindezek gyönyörűséges, szívszorító képekben kavarognak agyának egyre fáradó tekervényeiben. Olyan, mint egy kihunyóban lévő csillag. Vagy egy különleges táj, amely lassan eltűnik a vastag hótakaró alatt.

Ez a kötet az emlékekről és az elengedésről szól. Azért született, hogy az írója megértsen bizonyos dolgokat. És mi, az olvasói is megérthetünk általa valamit. Valami fontosat a búcsúzásról. Mert ez a könyv búcsú és találkozás egyszerre.