Browsing All Posts filed under »Vers«

A boldog és békés karácsony reményében

december 23, 2018 Szerző:

0

Heltai Jenő: Karácsony A szeretet nagy ünnepén, Amikor minden csupa fény, Amikor minden csupa pompa És csillogó a karácsonyfa, Mikor az angyal szárnya lebben És békesség van szívekben, Nagynak, kicsinynek gyönyörül, Amikor gazdag és szegény örül, A szeretet nagy ünnepén, Mikor kiújul a remény, Amikor testvér minden ember És egy a másnak könnyes szemmel Bocsátja […]

Nőnapi csokor | Debreczeny György verseiből

március 8, 2016 Szerző:

0

ismeretlen remegés vagyok kollázs Kaliczka Patrícia verseiből megrepedt szívvel fagyban remegés vagyok eregetek óriáskereket tüzes karót dobálok utána sejtjeimben ott araszolnak a csillagok * a levegőn nincsen szelep sem végtelen számsorok és mivel vattacukor sincs így nem is ragad a villamos csörgését nem hallom a csillagokból a levegőn nincsen szelep mégis mély levegőt veszek és […]

Megmozdult a fél világ | Verseket posztoltak az utcára

április 27, 2015 Szerző:

0

Szeifert Natália | Talán a résztvevők közül sem mindenki tudja, hogy 2015. április 11-én a világ eddigi legnagyobb költészeti akciójának közreműködőjévé vált. A magyar költészet napjára meghirdetett Posztolj verset az utcára! nevű gerilla-akcióban több ezren vettek részt, legalább 23 országban, több száz helyszínen, a beküldött képek tanúsága szerint szinte megszámlálhatatlanul sok verssel hoztak létre a […]

Kortárs, régi, szomorú, vidám, szép, csúf | Posztolj verset az utcára!

március 27, 2015 Szerző:

0

Xénia | Az elmúlt évhez hasonlóan a Gittegylet.com idén is arra biztat mindenkit, hogy ünnepelje vele együtt rendhagyó módon a Magyar Költészet napját. Április 11-én posztoljunk verset az utcára, legyen egy vers a hirdetőoszlopokon, irodák üzenőfalán, két eladó/kiadó hirdetés között, és minden legálisan »posztolható» felületen. A helyszín a fantáziátokra van bízva – erről már tavaly […]

Költőállomás: pályázat és minifesztivál | Dalnokverseny középiskolásoknak

március 14, 2015 Szerző:

0

„Árultam forgót, kenyeret és könyvet, ujságot, verset – mikor mi volt könnyebb.” (József Attila: Kész a leltár) A Magvető Kiadó dalnokversenyt hirdet középiskolások számára a költészet napja alkalmából, három kategóriában. I. kategória: Paródia Klasszikus vagy kortárs magyar költő művének paródiája, maximum 1 oldal terjedelemben. A parodizált költő személyét nem kötjük meg, de javasoljuk a pályázóknak, […]

Egy csokor vers | A Költészet napjára, 2014

április 11, 2014 Szerző:

0

Április 11-én, 13.00-kor József Attila szülőháza elé érkezik Balatonszárszóról az a jármű, amely a pesti dugókban idegeskedő sofőröket próbálja megnyugtatni a versek erejével. (Mai napi hír) Mi ezekkel nyugtatunk vagy zaklatunk… Mirtse Zsuzsa: Ad honorem B. B. Ezeket a verseket virágos jókedvemben írtam Balassi Bálint tiszteletére, ki a jó bor, a szép nők és egyéb […]

Szeifert Natália: Kis doboz

január 13, 2013 Szerző:

0

Gondoltam, becsomagolok. A ház előtt vár egy autó, láthatatlan. A könyveket itt hagyom, végighúzom az ujjaim a polcokon, van ez a fénypászma így kora délelőtt, amiben olyan szépen látszik a por, meg amit belerajzolok. A ruhák zsákban, szűk kosztümök, egy kopott orrú, barna cipő, lakkbőr táska, két pulóver, a rászorulóknak, vajon mihez kezdenek a negyvennégyes […]

Szabó T. Anna: Tatoktatok (részletek)

október 17, 2012 Szerző:

0

Teázik a tearózsa Te! Ázik a tearózsa! Csepereg a tea róla, vagyis hát az esővíz. De porcelán-finom kelyhe mintha tényleg csésze lenne: minden cseppet megőriz. Ez a tearózsavíz: langyos, lágy és illatos. Égkannából ömlő zápor: oldódik már a virágpor, minden rózsás teáscsészét elöblít, tisztára mos. Te! Ennek nem lesz jó vége! Látod: elpattant egy csésze, […]

Fenyvesi Orsolya: Kertek

május 27, 2012 Szerző:

0

Azon a nyáron, mikor kiscicám elolvadt a napon, a fény lombjai árnyékolták kertem, de a házban sem maradhattam, ahol a hőségtől függönyökké ránduló falak elfelejtették testemet. Mozdulatlan kezem simogatta a szelet. Gomolyfelhővel a hasamban kívántam a zivatart, de csak az álmok záporoztak, mint a szirmok, míg el nem mondtam neked, hogy amíg virágoznak a fák, […]

Nyirán Ferenc: Ámulva néznek majd

május 27, 2012 Szerző:

0

Jó-e meghúzódni a füstös sarokban, koszos, horpadozott olajkályha mellett, félresöpörve, mint aki már nem kellek, sörkupakos, kiköpött-csikkes mocsokban? Odakint tél csahol. Csikorog hóláncán a megkergült évszak. Rosszarcú sintérek járják a várost: szikrázó kínt mérnek a tájra, ahogy mennek sötéten, sántán. Fogsoruk kékülő nyomát: fájó fagyot harapnak a fákra, míg idebenn piros kályha búg. De olvadt […]

Székács László: Hiányjelek kálváriája

május 27, 2012 Szerző:

2

… és én dobálok vissza, vissza, hiányjelekkel, kenyérrel, testeddel, bocsáss meg de csak dobálnak, és sorban T-k állnak … és kövekkel, és lesből, szilánkokkal, tövisekkel metszett üvöltést öntve mindenre, … és Te csak tűröd, pedig bizony tudják, mit tesznek, újból és újból, hogy most végre nem lesz feltámadás hanem kakukktojásból csakis kakukktojás

Máté Angi: fényképes. dünnyögős. mondatos

április 11, 2012 Szerző:

0

fényképes kéne egy vers amivel kicserélhetném magam gondoltam kérek valahonnan benne lehetne az a sor hogy hull a sok megpuskált madár dünnyögõs már nem tudom meg milyen teled mert én csak nyárban éltelek várj rajzoljak magamba pelyheket mint pétervári szuvenírben kántálnak orrhangú szelek dünnyögök faltalan keret ajtó miben fagyott víz a nincs a van lékre […]

Vécsei Rita Andrea: Tacheles

április 11, 2012 Szerző:

1

Ezerkilencszázkilencben megnyílt egy áruház. Selymek, tafoták, keménykalap, csontnyelű esernyő. Egy lány gyöngyös ridikült keres, bézs legyen vagy fekete, izzad a kézfeje, hátrasöpri a kontyából szabadult tincseket. A graffitik előtt sokáig ácsorog, teleobjektívvel is csinál néhány fotót. A húgyszagot észre sem veszi. Megkérdez egy-két squattert, hogy nem zavarja-e, ha fényképezi. Zavarja. A csavart korlát föntről egész […]

Szokolay Zoltán: Egy térről

április 11, 2012 Szerző:

0

Felülről, ferdén, mint az orvlövészek, fényképeztek még ’87-ben is. Eső szabdalta táj az ablakon. Váddá nagyított részletek sora. Számzárak, játszmák, rekvizítumok. Feltörhetetlen jelszavak mögött amorf fényfoltok óriáshalmaza. Államtitok: leplombált kamion. Egy „mintha nem is lenne” hullahegy. Percenként szűkebb világrácsközök. Akár egy fölrobbantott iskola. A tér, amelyen áll a vaskossuth, minden lépésünk megjegyzi ma is. A […]

Debreczeny György: a dolgok feltűnnek

április 11, 2012 Szerző:

0

horgászzsinórral mozgatott döglött méhek a művirágon összerakják a darabjaira hullott agyagedényt szakrális személyek a szakrális időben még kérődzik a nép független függőhidakon az ok és az okozat között jelek és álmok közvetítette titkos irányelvekre támaszkodunk: jogar és csengő módszer és bölcsesség együttérzés és üresség a néma mester lábánál ül süket tanítványa aki elindul a cél […]

Vesztergom Andrea: Kiterítve

április 11, 2012 Szerző:

0

Vakító csempe. Bezárva egész éjszaka egy szobába, egyedül. Sírnom se kell. Kinek. Jelzőfény, kontúrok, s a magánynak mély szaga fülembe fulladva vár. Fáradtan felliheg a hajnal. Elképzelem, milyen lesz öntudat nélkül. Pedig voltam már kiterítve egyszer, míg valami végeláthatatlan kört mutat egy fényes folyosó. Könnyek. Talán a vegyszer szakszerű sebészkézzel összeöntött szaga csíp, talán csak […]