Szeifert Natália: Kis doboz

Posted on 2013. január 13. vasárnap Szerző:

0


Gondoltam, becsomagolok.
A ház előtt vár egy autó,
láthatatlan.
A könyveket itt hagyom,
végighúzom az ujjaim a polcokon,
van ez a fénypászma
így kora délelőtt,
amiben olyan szépen
látszik a por,
meg amit belerajzolok.
A ruhák zsákban, szűk kosztümök,
egy kopott orrú, barna cipő,
lakkbőr táska, két pulóver,
a rászorulóknak,
vajon mihez kezdenek a negyvennégyes
Chanellel, mindegy.Natilap-Kis doboz

Nyitva van még egy kis doboz,
nem teszem bele a vekkert,
amit utoljára te húztál fel,
a mozijegyeket is itt hagyom,
párosak, hátul középre.
Nem kell annak
a nagyon drága csokoládénak a
papírja sem, amit egyszer azért kaptam,
hogy jobb kedvem legyen.
Édes pénz.
Itt marad az a fotó is, amiből kinézel
jobbra, erősen, kopott arccal,
mintha születésnapod lenne és
kívánnál éppen valamit.
Nem hajtogatom bele a a párnahuzatot,
amibe minden reggel beleivódott
egy réteg kétségbeesés. És a parfüm is
marad, aminek az illata most már örökké.
Becsukom a doboz fedelét, le is ragasztom.
Csak tudnám, mitől ilyen kurva nehéz.

(2012)

A vers eredetileg a Natilap oldalon jelent meg

Posted in: OLVASÓ, Vers