»Légy elég önmagadnak« | Henrik Ibsen: Peer Gynt – új fordításban

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

Sváb Ági |

A klasszikus drámákat bemutató sorozat legújabb kötetét izgatottan fogta a kezébe e sorok szerzője. Ennek egyik oka a pozitív várakozás: ha a világirodalom klasszikusait felvonultató sorozatban kap helyet ez a mű, akkor biztosan nagyszerű fordítás született. Ahogyan erre garancia az elegáns, komoly kötet címlapján a két kiváló fordító, Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa neve is. Ugyanakkor mit kezdjek azzal a szorongató érzéssel, hogy már jó két évtizeddel korábban olvastam ezt a művet – és alig értettem belőle valamit?

Így tehát nagy nyitottsággal kezdtem neki annak az Ibsen-színműnek, amely szerzőjének meghozta a nemzetközi sikert. Aztán meg rácsodálkoztam, hogy milyen magával ragadó és elgondolkodtató is ez a történet. Persze nehéz lenne megmondani, hogy a megértést az azóta felnőtté vált olvasó tapasztalatai segítették jobban, vagy az új fordítás… Koltai Tamás a könyv fülszövegében ez utóbbit valószínűsíti:

„Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa közös munkája – az értelmező és a költői ihlet együttese – fantasztikus eredményt hozott. Végre nincsenek homályos helyek, minden zugba behatol a napfényes értelem és a tiszta lírizmus. A vers szakít az »archaizálással« és a »modernizálással«, jól mondható, a természetes élőbeszéd hatását kelti anélkül, hogy elveszítené a színpadhoz illő emeltségét. Valahára áttetszővé válik a »gynt-i én«, a különbség az önmegvalósítás és az önzés, a személyiség szabadsága és a szabadságeszmény eltorzított megvalósulása között. Van végre magyar Peer Gynt.”

De mit vihet magával a darabból, akinek nincsenek rossz emlékei homályos mitológiai utalásokról és érthetetlen cselekményről? Történetet egy egyáltalán nem hétköznapi szereplőről, aki egész életében keresi önmagát. Fiatalként ismerjük meg Peer Gyntöt. Gazdag norvég család utolsó sarja, akit apja – miután eljátszotta a családi vagyont – korán elhagyott. Édesanyja neveli őt, a falu széli házban; szegénységben, de nagy szeretettel. A fiú alighanem apjára üt: semmirekellő, mihaszna. Hónapokra eltűnik, konfliktusba keveredik a falusiakkal. Ám fantáziája gazdag: úgy adja elő a régi meséket, mondákat, mintha vele történtek volna meg. Kicsapongó életmódja és csapodár természete miatt nem fogadja be a falu közössége, valódi lényét csupán szerelme, az állhatatos Solvejg sejti meg.

• Olvass bele!

Miután a faluban nem találja a helyét, a norvég hegyek között keveredik izgalmas kalandokba: három pásztorlányt ment meg a manóktól, utóbb amazok birodalmába téved és majdnem beházasodik a királyi családba. Találkozik a nagy Görbével, aki talán a gonosz megtestesítője, talán a tudatalattié, de akinek a kérdéseit Peer nem képes megérteni. Mégis felsejlik előtte valami a tisztességes életről: kemény munkával házat épít a zord vadonban, nem iszik többé, és Solvejg is elszökik hozzá a faluból. Boldog és hétköznapi életük is lehetne, ha az utolsó pillanatban nem látogatná meg a manók királykisasszonya, aki azt állítja, gyermekük született. Peer dönt (vajon jól vagy rosszul?), inkább elhagyja szerelmét, ám a múltja titkaiba nem avatja be a lányt.

A következő felvonásokban egzotikus helyszíneken fordul meg a címszereplő. (Noha Ibsen azt állította, ez a műve a legnorvégabb mind közül, a sok külföldi környezet valószínűleg az ottani olvasókban is ismerősség-érzetet keltett.) Eleinte sikeres kereskedőként látjuk Peert, aki annyira meggazdagodott, hogy az élet császárának képzeli magát. Igaz, a vagyont nem tisztességes úton szerezte: rabszolgákkal kereskedett és bálványokat szállított Kínába. Majd tettét megbánva az utolsó rabszolgarakományát felszabadította, Kínába pedig vitt misszionáriusokat is – persze jó pénzért. Tetteivel kortársainak henceg. Szimbolikus figurák ők: Master Cotton (Gyapot úr) az angolok kolonizációjára utal, Monsieur Ballon (Léggömb úr) a franciák fellengzősségére, Von Eberkopf (Vaddisznófej) a poroszok agresszivitására, végül pedig Trumpeterstråle (Trombitaszó) a svédek gerinctelenségét figurázza ki. Amikor a társak felismerik a lyukakat Peer erkölcsein, ellopják a hajóját (ami egy viharban rögtön el is süllyed), Peernek pedig egyedül kell menekülnie az afrikai sivatagban.

Ám ez a balszerencse egyben új álca kipróbálására kínál lehetőséget: hagyja, hogy az afrikai bennszülöttek prófétának nézzék. Ebből a szerepből azonban hamar kiesik, és megint más vezérlőelvet keres magának: tudósként szeretné végigjárni az emberiség történelmének fontosabb helyszíneit. És ahogyan az egyiptomi szfinx titkát kutatja, egy tébolydából szökött félnótás elhívja őt az intézetükbe, ahol császárra választják. Illuzórikus uralkodása alatt minden át nem gondolt szava további emberéletekbe kerül, ekkor hatalmától megijed, s úgy határosz, inkább hazatér.

Az utolsó fejezetben újra Norvégiában látjuk a már idős Peert. Ismét vad vihar tör ki, és amikor hajója süllyedni kezd, nem magát, hanem az egyik szakácsot áldozza fel, így életben marad. Valamikori falujában nem ismerik fel, de csodálkozva hallja, hogy akik elkergették, nem felejtették el és maguknál különbként gondolnak rá. Falujabelit temetnek, aki egész életében végzett kemény munkával tette jóvá fiatalon elkövetett bűnét. Peer visszatekint a saját életére, és nem próbálkozik már újabb szereppel. Több misztikus alakkal találkozik még ekkor is: a manók már elszegényedett királyával, a Sovánnyal, aki talán maga a Sátán, meg a Gomböntővel.

Talán ez a legszebb allegória az egész műben: a Gomböntő Isten küldötte, aki eljön azokért, akik átlagosak voltak, akik nem futották be a nekik szánt pályát, nem követték a hívást, és nem teljesedtek ki.

„Téged díszgombnak szántak eredetileg
a világ mellényére – de letört a füled.
Ezért vár rád a selejtdoboz majd,
hogy aztán a hasonlók tömegébe beolvadj.”

Az egész életében sikeres, de megnyugvásra sosem találó, magát különlegesnek vélő Peer háromszor is haladékot kér tőle, hogy bebizonyítsa, nincs igaza. Megvizsgálja életét, cselekedeteit, bűneit, ahogy a hagymáról lehántjuk a rétegeket. Végül ijedten döbben rá arra, hogy legbelül üres, nincsen benne semmi. A „Légy önmagad!” emberi parancsa helyett a manók törvényét követte: „Légy elég önmagadnak!”

A megoldást, Az ember tragédiájához hasonlóan, itt is az örök nő és anya, Solvejg hozza el. De annak az örömét, hogy megtudják, pontosan mi is történik, meghagyom azoknak, akik még sohasem találkoztak a művel.

Az új fordítás valóban érthetővé teszi Ibsen remekművét. A prózai részek olykor egészen élőbeszéd-szerűek, még ha egyes mondatai talán túlságosan is maiak. A versben írt sorok azonban sokszor zseniálisak, kreatívak és világosak. Köszönet a fordítóknak, hogy közelhozták mihozzánk Peer történet.

Akiknek pedig nem ismeretlen a történet befejezése, jó szívvel ajánlom Solvejg dalát Grieg zenéjével:

Henrik Ibsen: Peer Gynt
Színház az egész-sorozat
Fordította: Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa
Magvető Kiadó, Budapest, 2023
208 oldal, teljes bolti ár 2499 Ft,
online ár a lira.hu-n 1999 Ft,
e-könyv változat 1799 Ft
ISBN 978 963 144 3219 (papír)
ISBN 978 963 144 3523 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa közös munkája – az értelmező és a költői ihlet együttese – fantasztikus eredményt hozott. Végre nincsenek homályos helyek, minden zugba behatol a napfényes értelem és a tiszta lírizmus. A vers szakít az »archaizálással« és a »modernizálással«, jól mondható, a természetes élőbeszéd hatását kelti, anélkül, hogy elveszítené a színpadhoz illő emeltségét. Valahára áttetszővé válik a »gynti én«, a különbség az önmegvalósítás és az önzés, a személyiség szabadsága és a szabadságeszmény eltorzított megvalósulása között. Van végre magyar Peer Gynt.” – Koltai Tamás