Závada Péter: Ahol megszakad (részletek)

Posted on 2015. március 2. hétfő Szerző:

0


Závada_Ahol megszakad-bor180Amíg alszom

Mert adva vagy, akár az érthetetlen
életigenlés, a vér zaklatott
rohamai a púpos kéz-erekben,
mint fényes és beszédes ablakok
üvegén a szájról felszálló pára,
mint egy be rögzült mozdulat fölött
az eszmélet rideg realitása,
jóllehet már közvetve sincs közöd
időhöz, térhez – mégis felsorollak,
s más neveket: élő szerettekét,
helyeit, színeit gyerekkoromnak,
dédapám májfoltos, ernyedt kezét,
de ólmos szemhéjaim leragadnak:
nehéz redőnyei egy kirakatnak.

Bontás

Belém ülsz. Ülünk, mint két
egymásba csúsztatott szék.
TV szól a szobából.
Ma mégse megy. Lemászol.
Nézem a függöny bojtját.
A szomszéd házat bontják.
Az ablakok betörve.
Lelátni a gödörbe.
Most magamhoz szoktatlak.
Már nyitva van az ablak.
Vastag az ég, vízhatlan.
Megfürdünk a huzatban.
Erősen koncentrálok.
Mármint csak arra, rád, hogy
mit kéne most éreznem.
Nem passzolunk lélekben.
Befekszel az ölembe,
mintha a bölcsőd lenne.
Megmarkolod a farkam.
Együtt szorongunk halkan.

Závada Péter

Závada Péter

Egyszer betört

Délelőtt csordultig telt habos éggel.
Estére lecsapolt akvárium volt.
A nagyszekrényben már semmi se fért el
– anyád mindent kék nejlonokba zsúfolt.
Faltól falig széles összetett ablak:
egy felnőtt pár és annak két kis ikre.
Egyszer betört: őrült nehéz üveglap
– gyalog cipeltük föl az ötödikre.
Később egy összkomfortos téli este.
Megint a panelbéli szoba-konyha.
Kiálltunk az álerkély-félszigetre,
onnan bámultunk le a forgalomra.
Homályos érvelésként folyt az utca.
Benne az autók: ismétlődő témák.
A piroson egy nő vágott át futva,
súlyos szatyrokkal – féltünk, hogy nem ér át.
A város sűrű tejködökre gondolt,
s hogy egy év alatt mennyi mindent átélt.
Kivittem, ami még az asztalon volt:
két borospoharat, pár piszkos tányért.
Izzósort hoztál, megnéztük, hogy ég-e.
Úgy mondtam ki a halált, mintha várnám.
Lucfenyőnk volt – némán meredt az égre:
világító nyíl egy Kijárat-táblán.

Závada Péter: Ahol megszakad
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2012