A kisegér, aki mindenre nemet mond | Riikka Jäntti: Finci dacos napja

Sváb Ági |

Mielőtt a lányom kezébe adnék bármilyen könyvet, át szoktam futni a könyvesboltban vagy a könyvtárban. Nyomós okom van erre, mert találkoztam már gyerekkönyvekben olyan megfogalmazással vagy állítással, amivel nem tudtam azonosulni. De úgy alakult, hogy Riikka Jäntti első magyarul megjelent mesekönyvét esélyem sem volt átolvasni. A lányom meglátta a futárt, a csomagot azonnal ki kellett nyitni, és már az előszoba lépcsőjén kezdte nézegetni Finci dacos napját. Abban a pillanatban instant kedvenc lett, azóta naponta legalább ötször szoktuk olvasni. Írom is, miért.

Először is: Finci, a kisegér a dackorszak kellős közepén jár, épp úgy, mint a lányom. Megszámoltam, Finci a könyvben tizenhat alkalommal kiabálja: Neeeem!, és ez a szám gyanúsan korrelál az általam (óránként…) hallott nemekkel. Már csak emiatt is könnyű neki azonosulni vele, nekem pedig az egéranyukával. Másodszor: ez a gyerekkezekbe való, kedves kötet nem mese, hanem annak a leírása, mi történik egy óvodással egy nap során. Semmi különös: fel kell öltözni, oviba kell menni, aztán boltba, este vacsorázni és fogat mosni. Pont ugyanezek történnek velünk is hétköznaponként. És amikor esténként elmeséljük, mit csináltunk aznap, akár Finci történetét is mesélhetnénk.

Felnőttszemmel is érdekes ez a történet. Olyan eseményekről olvasunk, amelyek a mindennapokban próbára teszik a szülők türelmét. Nyugodtan példát vehetünk Finci anyukájáról: az esetek 90%-ában türelemmel fordul a kicsi felé, néha picit megsürgeti, nehogy elkéssenek, de semmi sem tudja kihozni a sodrából. Igaz ugyan, hogy az asztal alól a farkánál fogva húzza ki a kisegeret, de talán ez a bevett gyakorlat az egércsaládokban.

Az mindenképpen remek, hogy a könyvben viszonylag kevés a szöveg, így a szülőnek lehetősége van a saját szavaival elmesélni, magyarázni, mi történik. Ez kifejezetten hasznosnak bizonyul: nem tudjuk meg, hogy Finci anyukája miért tartja fontosnak a brokkoli elfogyasztását vacsorára, de mi bátran hozzátehetjük, hogy ettől leszünk erősek. Vagy amikor az óvodában az egyik állatgyerek meghúzza a másik fülét, a harmadik pedig kineveti őket, akkor szintén a szülőre bízza a szerző, hogy mit tanítson a gyerekének. Mindezektől válik azonban interaktívvá a meseolvasás.

Nagyon egyediek a könyv illusztrációi – ezek a szerző saját munkái, de nem csupán itt, hanem az általa közre adott Finci (a finnben: Pikko ≈ Picur) könyvek mindegyikében. Elsőre nem is tetszettek. Kicsit szürkés-barnás, kopott világot látunk. Odakint esős, hűvös idő van (de legalább lehet pocsolyában ugrálni!), Finciék lakásában pedig polgári jellegű, de némileg kopottas a berendezés. Azonban mindez értelmet nyert akkor, amikor utánaolvastam a szerzőnek. A finnek hisznek az egyenlőségben, a minőségben és a fenntarthatóságban. Ezért aztán lehet, hogy kicsit kopott a konyhabútor; elnyűtt a páraelszívó, viszont működik. De az anyuka hálószobájában egy téglavörös Arne Jacobsen Egg chair (tojásfotel) áll.

 

Mivel nagyon sokszor olvastuk már együtt Finci dacos napját, rengeteg kérdés merült fel bennem az életével és a finn gyereknevelési szokásokkal kapcsolatban. Hol van Finci apukája, miért csak egy képen látjuk? Miért használ az anyuka babakocsit egy óvodás gyerek szállítására? Miért ég mécses éjszaka Finci hálószobájában? És miért van gyümölcs bekészítve éjszakára a szekrényre? Mivel a Finci-univerzumnak számos kötete vár még lefordításra, remélem, választ kapok a kérdéseimre. Legkorábban talán már a télen: a Cerkabella akkorra ígéri a Finci karácsonya című folytatást. Mi biztosan beszerezzük, és remélem, hogy minél több óvodásnak fogják olvasni.

Riikka Jäntti: Finci dacos napja
Fordította: Kovács Ottilia
Cerkabella Könyvkiadó, Szentendre, 2026
48 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
online ár a kiadónál 3140 Ft
ISBN 978 615 663 0773

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Finci, a kisegér épp olyan, mint egy igazi totyogó: kíváncsi, önálló, olykor makacs és mindig ellenállhatatlanul szeretnivaló.
Nem akar felöltözni. Nem akar lefeküdni. Nem akarja azt tenni, amit a felnőttek kérnek tőle. Ismerős helyzetek?
A legkisebbek mindennapjai elevenednek meg ebben a kedves, humorral átszőtt történetben, amely a dackorszak pillanatait sok gyengédséggel és megértéssel mutatja be.