A világ leggazdagabb verebe | Aisling Rawle: A Komplexum

Paddington |

Jól emlékszem gyerekkoromból A világ leggazdagabb verebe című mesekönyvre, amiben a kis veréb berepül egy tehervonat egyik kocsijába, ahol több madáréletre elegendő tiszta búza van, ám miután rázárták az ajtót, rájön, hogy a bőség nem ellensúlyozza a magányt. Ez a mese motoszkált bennem miközben Aisling Rawle regényét, A Komplexumot olvastam. (A helyszín tulajdonnévvé válik, ezért ebben az írásban a könyvtől eltérően Komplexumnak nevezzük. A szerk.)

A történet kerete egy reality show. (Lásd még: valóságshow, Való Villa, Big Brother.) Olyan jelenség ez, ami immár több mint két évtizede van jelen a magyar valóságban, pontosabban a ker-televíziók programjában, és amit ennyi idő alatt sem sikerült megértenem. Sem azt, mi visz rá valakit, hogy részt vegyen egy ilyenben, sem azt, hogy mit találhat benne érdekesnek egy néző. Határozottan emlékszem arra a döbbenetre is, amikor az Európai Unióhoz való csatlakozást ünneplő országos eseményen kígyózó sorok álltak autogramért BB Évi előtt, míg olyan nagyszerű művész, mint Haumann Péter, legalább két nagyságrenddel kevesebb embert érdekelt. Tehát miközben nem értem, azt is tudom, hogy ezek valamiért népszerűek, és éppen ezért hírnevet is hozhatnak a szereplőknek. No, de milyen áron?

A Komplexum: disztópia. Feltételezhetően a mainál is még kaotikusabb jövőben játszódik, de a sivatag közepén található, elszigetelt helyszínen ez csak nagyon halk háttérzene. Az évad azzal kezdődik, hogy tíz nő – vagy inkább lány, hiszen némelyik még a 18 évet sem töltötte be, hazudott a jelentkezéskor – odabent találja magát (a beköltöztetéshez valószínűleg elkábították őket). A fiúk/férfiak nem ilyen szerencsések, nekik a sivatagon keresztültörve kell megtalálniuk az odáig vezető utat. Egyikük el is bukik, megérkezni csak kilencnek sikerül.

Az első éjszaka minden lány mellé be kell feküdnie egy fiúnak. Aki reggel egyedül ébred, már mehet is haza. Így aztán a szelekció, a kiszavazódás hamar elkezdődik. A következő hetekben egyéni és csoportos feladatokat teljesíthetnek mindenféle jutalmakért. Ezek egy része annyira elengedhetetlen, hogy képtelenség nem teljesíteni, még ha át is akarnák ugrani. Más feladatokért értelmetlen luxuscikkek járnak, viszont ezek a bentlakók számára sokszor vonzóbbak, mint a használati eszközök.

Fontos szabály, hogy a Komplexumon kívüli dolgokról nem beszélhetnek, saját kinti életükről sem. Ezt nem is olyan nehéz betartani, hiszen mindenki érzékelhetően menekül valami elől, bár természetesen a hamar kiesőkről nem tudjuk meg, mi is menekülésük igazi oka. Ám ez a szabály is hozzájárul ahhoz, hogy az idő múltával a háttérzene még csendesebb legyen.

• Olvass bele!

A regény narrátora Lily: fiatal, szép és meglehetősen üresfejű lány. Valódi életében egy áruház sminkrészlegén dolgozik, amit halálosan un, egyébként még az édesanyjával él, ezt a tényt meg kifejezetten utálja. A játék (ha ez játék…) egy pontján, amikor már csak kevesen vannak, megszűnik a hallgatás tilalma a kinti életükről (feltéve, hogy még eszükbe jut). És ekkor tudjuk meg Lily belső monológjából, hogy mennyire buta: még az egyjegyű számok összeadásával sem feltétlenül boldogul. Ám ahogy telik az idő és tovább csökken a létszám, valahogy mindig a bent maradók között találja magát.

Ritka az olyan disztópia, amiben egyetlen szimpatikus szereplő sincs. Általában akad bennük egy vagy több (többnyire szintén fiatal és vonzó) hős, aki megtalálja a megoldásokat, élhetőbbé tudja tenni a szomorú és rémisztő valóságot. Ebben a regényben azonban nincs ilyen. Miközben elmarad az igazán nagy dráma, vagyis nem hal meg senki, nem tudunk sötét hatalomról vagy megoldhatatlan problémákról – a történet mégis végtelenül sötét. Nem is elsősorban azért, amit a fülszövegben olvashatunk.

Aki eleget élt, látott vagy olvasott már, pontosan tudja, hogy az ember – megfelelő motivációval – szinte bármire képes. Igen: a producerek kegyetlen körülményeket és feladatokat találnak ki, váltogatják az ostort és a sárgarépát, de a szereplők tudják, nem fogják hagyni, hogy meghaljanak. Tehát a szereplők egymással is kegyetlenek, csalárdak, agresszívak – vagyis emberek. Számomra a kilátástalanságtól és a szerethető karakter hiányáról volt igazán éjfekete ez az egyébként megtévesztően napfényesre hangolt regény.

Napfényből nincs hiány a sivatag közepén, de annyi mégsincs belőle, hogy az egyáltalán nem szerethető karaktereket jó színben tüntesse fel. Olvasás közben persze lehet azon agyalni, hogy szándékosan válogatták-e össze ezeket az alakokat, vagy másként fordulna a valóságshow, ha lenne köztük legalább egyetlen igazán önzetlen, közösségépítő figura. Persze kérdés az is, hogy egyáltalán kialakulhat-e egymást segítő közösség egy kiszavazós műsorban. Ha túlságosan összekovácsolódik a csapat, és sokáig nem szabadulnak meg valakitől – ami ebben a műsorban elvileg korlátlan ideig lehetséges –, a producereknek megvannak az eszközeik arra, hogy „érdekesebbé” (durvábbá, erőszakosabbá, agresszívabbá) tegyék a műsort. A nyertes pedig bármeddig a Komplexumban maradhat. A regény végén derül ki, hogy milyen az, amikor valaki a világ leggazdagabb verebévé válik, és Lily meddig marad a luxusbörtönben, amit – ellentétben a mesebeli madárral – akkor hagy el, amikor akar.

Az olvasmányos sikerregényt Borbély Judit Bernadett gördülékeny fordításában élvezhetik a disztópiák kedvelői.

Aisling Rawle: A Komplexum
Fordította: Borbély Judit Bernadett
21. Század Kiadó, Budapest, 2026
352 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft
online ár a kiadónál 5390 Ft
e-könyv változat 4390 Ft
ISBN 978 963 568 7008 (papír)
ISBN 978 963 568 7015 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Lily – unott, szép, huszonéves nő – egy távoli, sivatagi komplexumban van, mellette tizenkilenc másik versenyző – mindannyian egy borzasztóan népszerű valóságshow-ban vesznek részt. Aki legtovább itt tud maradni a Komplexumban, az nyer. Közben vetélkedniük kell, hogy megkapjanak néhány luxusholmit, de olyan alapdolgokat is, mint az ennivaló.
Minden irányból kamerákat állítottak rájuk, de Lilyt már ez sem zavarja: miért akarná elhagyni a Komplexumot, ha odakint minden széthullóban van? A verseny kiéleződik, a játékosok között intim kapcsolatok szövődnek, elmosódik a határ vágy és kétségbeesés között.
A láthatatlan producerek emelik a tétet, felkavaró, sőt veszélyes helyzetekbe kényszerítik bele a résztvevőket. Játék ez még, vagy a túlélésért folytatott küzdelem?
Ha Lily végig tudja csinálni, akkor övé a legszebb álmait túlszárnyaló nyeremény. De mit kell ezért megtennie?