Browsing All posts tagged under »tóth_zsuzsanna«

Az Isten villamosán | Székely Csaba: 10 / Radnóti Színház

május 13, 2019 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Székely Csabát a Bánya-trilógiával ismertem meg, s mondhatom, meg is kedveltem „poszt-csehovi” világát. Noha inkább szánandóak voltak hősei, mint szerethetők, mégis volt valami nagyon izgalmas abban, amit a sokszor idillinek láttatott, ám korántsem az, távoli-ismerős valóságról írt. Színházrajongó ismerőseim hasonlóképpen éltették a még mindig fiatal szerzőt, ráadásul a trilógiából több jól sikerült […]

Habkönnyű izgalom | Guillaume Musso: Holnap

április 11, 2019 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | „A lány a fiú múltja… a fiú a lány jövője”. A sejtelmes alcím már utal kettejük találkozásának képtelenségére – vagy legalábbis ilyesmit sejtet. Nem újkeletű az efféle kiindulási pont, hiszen valami hasonlóról mesélt nekünk, hogy csak az elsőre eszembe villanót említsem, a Ház a tónál című film is. (Szép romantikus történet kerekedett […]

Nem baj, Vanja! | Koltai Róbert: Sose halok meg?

április 6, 2019 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | A színész Koltai, a rendező Koltai, a humorista Koltai, az ember Koltai most könyvet írt. Szertelen, csapongó, dumálós könyvet. Mesél az életéről, a munkáiról, a barátairól, a családjáról. Voltaképpen csak dumál – és én mintha hallgatnám. Vissza-visszatér egy-egy mondatára, és legszívesebben rászólnék, ezt már mondtad, de mivel nem nagyon idegesít ezzel, ráhagyom. […]

Az idő harmonikáján | Rafik Schami: Szofia

március 30, 2019 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Rafik Schami – azaz Damaszkusz barátja – írói álnév alatt jegyzi regényét az 1946-os születésű, Németországban élő szerző. A Szofia, avagy minden történet kezdete nagy ívű, kényelmes tempójú meséjét eleinte kissé nehéz követni, csak lassan tűnik elő a történet gazdag és érdekes szövetének mintája. Rafik Schami jól játszik ugyanis „az idő harmonikáján”. […]

Tudom, szubjektív | Nem tudhatom – Radnóti-est a Katonában

március 20, 2019 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Sírva, mégis meggyőződésemben, érték­íté­le­tem­ben, iga­zam­ban megerősítve álltam fel az előadás végén, amikor a nagyon nehezen megmozduló közönség befejezte tapsát. Nem voltam egyedül, aki igyekezett rejteni megrendülését, pedig talán sírni kellett volna hangosan, sírni, sírni, sírni… Mert a szörnyűség megtörtént, és újra meg­tör­tén­het, hiába a tisztánlátók felemelt ujja. Hiába az egyre keve­sebben összekapaszkodók […]

Diszkrét báj? | Julian Fellowes: Belgravia

március 4, 2019 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | A Downton Abbey* szerzőjének könyve méltán tart­hat számot a nagyívű történetek kedvelőinek érdek­lő­dé­sére. Julian (Alexander Kitchener-)­Fellowes – akiről tudható, hogy ő maga is tagja az angol arisz­tokráciának (ám emellett színész és író, ren­de­ző és producer) – rengeteg kosztümös, főleg Viktória-korabeli vagy nem sokkal a századforduló után játszódó forgatókönyv alkotója. A Belgravia című […]

Hogy is van ez? | Pintér Béla: Újabb drámák

február 28, 2019 Írta:

0

Tóth Zsuzsanna | Nem könnyű határvonalakat húzni, hol kezdődik az „igazi” irodalom, az „igazi” dráma. (Nem feltétlenül kell – szerencsére.) Jelen esetben egyetlen dolog bizonyos, hogy Pintér Béla újabb drámái nem nagyon illenek bele semmiféle kánonba. Mert ha vannak is műfaji szabályok, az ő írásai (csakúgy, mint előadásai) azokat erősen szétfeszítik, módosítják. Mondhatjuk, lerúgja magáról […]

Működteti a WordPress.com.