»A messze szálló hóesésben két karcsú alak« | Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala

Ú J R A O L V A S Ó

Tóth Zsuzsanna |

Kissé zavartan vallom be, hogy nagy örömmel olvastam újra valamikori „kedvencemet”, A test angyalát. Legfőképp azért, mert már sok mindent „tudok” a regényről, azt hittem, hatása így kevésbé lesz erős. Ha valamire igaz, hogy egészen mást jelentett akkor és mást ma, azt hiszem, erre a regényre nagyon is illik a kifejezés..

Az első találkozáskor ugyanis egyáltalán nem gondoltam, hogy irodalomesztétikai szempontok szerint érdemes értelmezni a szöveget – amennyire emlékszem, azt is „simán” elhittem, hogy Sárbogárdi Jolán írta. Ma is határozottan él bennem az a vegyes élmény, amit A test angyala első olvasása okozott; nagy „meglepetés” volt számomra akkor, hogy valaki, aki ennyire „elborzasztóan” ír, hogy lehet ennyire „szórakoztató” és „mulatságos”. [A fölösleges idézőjelezés szándékosan idézi S. Jolánka helyesírási stílusát. – A szerk.]

Persze, ma már tudjuk, hogy szó sincs véletlen találatról, a „valódi” író ugyanis, akit nyugodtan nevezhetünk a nyelv bravúros játékosának – Parti Nagy Lajos. (Persze, nem veszett el az alteregónak választott Sárbogárdi Jolán sem, ő felbukkan az Ibusár című, szintén nagyszerű drámában is: ez a mű az elvágyódás suta ízeiből rakja össze az álmodozó vonatjegypénztáros tragédiáját. Hasonlatos persze sok mindenben a két mű, főként a nyelvezetét tekintve. Nagyon szeretett pár mondatom a drámából sűrített, tömör valóságrajz arról, amiből tényleg el kellene menekülni: „Ahogy itt folyni tud minden. Ahogyan ázik, pudvásodik a délután, egy lavór szappanos harisnyanadrág. Fekete.”)

Lehetnek olyanok, akik nem ennyire egyértelműen pozitívak Parti Nagy megítélésében, de számomra minden olvasott írása, legyen az próza, dráma, vers – rendkívüli érték. Úgy is mondhatnám, nagy kedvenceim közé tartozik.

• Olvass bele!

Így még nehezebb írni a könyvről. Hogyan is közelítsünk ehhez a művéhez, amely első variációjában a Jelenkor folyóiratban jelent meg, az idő tájt, amikor itthon éppen átbillentünk a „legvidámabb barakk” állapotból valami egészen másba? (Vagy annyira nem is különbözőbe.) Először talán meg kellene látnunk, hogy ez a „habszódia” – ami a habos-babos lányregények sóhajaiból lett szőve, nyakon öntve az összes hamis illúzióval és cukros mázzal – látleletet ad ezekről a regényekről, mondjuk ki, a ponyvairodalomról is. De ennél jóval többről is; valami össztársadalmi sekélyességről, országunk változó és mégis hagyományos viszonyainak – a nyelvben is tükröződő – álságosságáról. Nekem egyértelműen arról is, hogy milyen sokan menekülnek (vagy szeretnének elmenekülni) a valóság elől.

A szerző saját nyelvi tapasztalatai – mindennapos közös tapasztalataink – alapján megalkotott egy önreflexív, ugyanakkor ironikus nyelvhasználatot, ami csupa játék, átalakítás a nyelv határain belül. Ezáltal pedig több mint karakterépítő, hiszen éppenséggel a gúny tárgyává teszi (vagy éppen górcső alatt vizsgálja) sekélyességeinket. Parti Nagy hamisított egy dilettáns regényt… Margittay Edina, a regény elbeszélője úgy beszél, ahogyan ő elképzeli a regényírást. Ügyetlen, ám finomkodó szépre törekvése, túlcizellált művessége, ezáltal kifacsart mondatszerkezetei, szándékos és szándékolatlan tévesztései, nyelvtani hibái – egyben keserű jelzések is arról, hogy valami nagyon nincs rendben.

»Az ablakhoz érve kinyitotta a hatalmas, csupaüveg ablakot. Szép ovális arcát meglebbentette a langyos őszi huzat. Amint kis beszélgetőtársát kidobta, maga is kinézett azon. Balra a Lánchíd karcsú ívét pillantotta meg, háttérben a Halászbástya s Hilton impozáns épülettömbjével, jobbra a Tihanyi Apátság két karcsú tornya volt látható. E kettőt a Rózsadomb merész íve kötötte össze, valamint a Margit-híd s Sziget lágyan susogó lombja, melyet madarak „csicsergése” tett változatossá.«

A sok nyelvhelyességi hiba, amit „rontott nyelvként” azóta joggal nevezhetünk a szerző védjegyének, egyszerre árulkodó és mulatságos. Az első meghökkenés után nem ringathatjuk bele magunkat ebbe a szélesvásznúnak sem mondható szerelmi álomba, sokkal inkább nevetünk rajta, az élethazugságokon – és magunkon is. A „holdvilágos éjszakák” festett romantikája bármennyire ringató, hamisságát nem lehet titkolni. Így válik a túlédesből keserűvé, ettől lesz voltaképp sajnálatra méltó a regény hősnője.

A halvány szerelmi történet természetesen happy enddel (mi mással?) zárul. Hiszen „szerelmünk az, ami kész költészet, sőt: kész regény, amilyet csak a Nagybetűs Élet produkál.”

Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala
Magvető Kiadó, Budapest, 2023
112 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 2799 Ft,
e-könyv változat 2399 Ft
ISBN 978 963 144 3196 (papír)
ISBN 978 963 142 7882 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Margittay Edina még soha nem volt egymáséi.” – ezzel a csodálatos, mára kultikus mondattal indul A test angyala, ez a minden ízében és elemében romantikus történet, amely műfaja szerint habszódia.
Első megjelenésekor szerzőként Sárbogárdi Jolán neve volt feltüntetve a borítón, mára a regény a Parti Nagy Lajos-életmű szerves része, emblematikus darabja. A mai olvasó tehát tudja, hogy mit, illetve kit olvas, mégis, akkor jár a legjobban, ha ezt a tudását úgy elfelejti, ahogy Sárbogárdi Jolán a mondaton belüli egyeztetést és hagyja, hogy elmerüljön szügyig a rendszerváltás idején nagy népszerűségnek örvendő Júlia- és Romana-füzetek stílusában, valamint Margittay Edina és Balajthy Dénes fiatal tévérendező szerelmi históriájában, az édes parfék és a keserű tonikok életvilágában.
Mára ugyanis Parti Nagy Lajos remeklése nem csupán stílusbravúr, hanem az akkori álmodozásoknak és vágyakozásoknak a katalógusa, egy hirtelen jött új világ szövegemléke. A test angyala ez a regény és regényparódia immáron a korabeli magyar kisvilág nagybetűs életének jellegzetes pillanatfelvétele is.