Browsing All posts tagged under »bedő_j_istván«

Meddig mersz elmenni? | Határátlépések / Hatszín

szeptember 21, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Nem, ez az előadás semmiképpen sem Zrínyi Ilonáról szóló nemes és nemzetes (ooopsz: nemzeti) film forgatókönyve – ahogy manapság hangos szóval hallható a kultúra tízmillió magyar szívéből fakadó igénye, vagy valami hasonló. De a Határátlépések rólunk, nekünk szól, a saját életünkkel és korunkkal szembesít. A Hatszín Teátrumban bemutatott produkció mindenesetre éppen […]

Itt aztán minden a feje tetején áll | Szabó Borbála: A János vitéz-kód

szeptember 20, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Kedves szerző, Szabó Borbála, akit DoktorBori néven volt szerencsém megismerni, legszívesebben nyílt levélben keresném meg legutóbbi könyve kapcsán, de ennek több akadálya van. És a legelső akadály maga ez a könyv! Ezernél több sürgős teendőm lett volna, és akkor megjelenik A János vitéz-kód, amibe a kellő óvatosság mellőzésével belekezdtem. Ennek folytán […]

Előjelek | Kathrine Kressmann Taylor: A címzett ismeretlen / Spinoza

szeptember 15, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Mindig kínos, ha az ember fejében az motoszkál, hogy valaminek nem szabadna újra megtörténnie, aztán érzi, észreveszi, hogy megint érlelődik valami szörnyűség. Mert íme: az idei, 18. Spinoza Zsidó Fesztivál keretében újra látunk valami ismerőset. Kathrine Kressmann Taylor levélváltás-regénye 1932 és 34 között játszódik, az Újvilágban együtt szerencsét próbáló két galériás […]

Mi veszett el, mit ígér a holnap? | Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom / Spirit

szeptember 10, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Sarkadi Imre 1961-ben befejezett és bemutatott darabja időről időre színpadra kerül, és mindig vitákat kavart. Csak az érdekesség kedvéért: az első éveiben pesszimizmusát bírálták, aztán hitelességét dicsérték, aztán az értelmiség kiúttalanságának lett jelképe a főhőse – de végül is mindig föltehető kérdés maradt, hogy mit mond Sarkadi darabja a saját korunkról. […]

Eltagadott világ | Szabó Magda: Az ajtó / Spirit

szeptember 2, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Nagy merészség kell ahhoz, hogy az ember Szabó Magdának ezt a nagyon sűrű művét többször is megnézze. Elsőre is megviseli, talán csak a negyedik-ötödik alkalom lehet, amikor már kívülről közelít hozzá. A Spirit Színház néhány perccel a járvány második hulláma előtt tartotta Az ajtó századik előadását. Csökkent számú, részben maszkos közönség […]

Jéghideg, ködjárta turmix | Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit

szeptember 1, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Ennek a könyvnek már a fülszövege lelövi az alapvető poénokat, ti. hogy olyan, mintha a három legmenőbb, fúrt agyú szerző társulna össze regényt írni – és tényleg olyan. Jo Nesbø fanyarsága, Rejtő kihagyásos, lóugrásszerű poénalkotása és Calvinónak (az Eleinkből ismerhető) abszurd-képzése találkozik Kőhalmi Zoltán regényében. Mivel azonban a legfontosabb tudnivalókat Cserna […]

Nem a zenéről szól | Didier Caron: Hamis hang / Orlai produkció

augusztus 25, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Nem illendő rögtön leszögezni, egyetlen szóval, hogy felkavaró volt Didier Caron színműve, a Hamis hang, de hát ez tény, és éppen az volt a cél, hogy felkavaró legyen. Kissé félrevisz, akaratlanul is, meg szándékosan is a színlap rövid ismertetése, mégis odébb kell húznom a leplet a darabról. (Írásomból igyekeztem kivenni majdnem […]

14 karátos képregény | Rejtő-alapú koncertszínház / Városmajor

augusztus 15, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Rejtő Jenő legnagyobb sikerű regényeinek adaptálása színpadra/filmre mindig rém kockázatos vállalkozás, hiszen verbális őrületét deszkákra átmenteni alig-alig lehet. Nem véletlen, hogy a könyvlapokon túl, azzal egyenértékűen hatni leginkább képregényként tudott. Az a változat, amit a Városmajorban, majd a viszonylag fiatal újpesti színházban (UP Rendezvénytér) láthat a közönség, szintén ezen a nyomon […]

Kissé poros példabeszéd | Steinbeck: Édentől keletre / Spirit

július 20, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | A csaknem hetven éve (angolul) megjelent hatalmas családregényt ismerve azt gondoltam, talán mostanra már elveszítette népszerűségét, de ahogy látom, 1958 óta hét magyar kiadást is megért. (Igaz, a legutóbbit egy tucat éve.) Vajon ebben része volt Elia Kazan legendás, 1955-ös filmváltozatának, s a főszerepet játszó, tragikusan fiatalon (még a bemutató évében) […]

Miért vagyunk becsaphatóak? | Sólyomfi A. Hanna, Virányi Péter (szerk.): A propaganda propagandája

május 7, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Előre kell bocsátanom, olyan könyvet ajánlok, aminek csak nagyon kis részét olvastam. Mivel azonban a propaganda és reklám területén szereztem már némi tapasztalatot, úgy hiszem, mégis szabad megszólalnom. A kötet két szerkesztője, dr. Virányi Péter és Sólyomfi A. Hanna rátapintott egy lényeges kérdésre, amivel egyébként más területen már lehetett találkozni. Közös […]

Hol kezdődik, hol ér véget a Pokol | Levan Berdzenisvili: Szent sötétség

április 17, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Nos, igen, ez a közelmúltban megjelent könyv nem hagyta magát, hogy írjak róla. Levan Berdzenisvili történeteit az hitelesíti, hogy szerzője a nyolcvanas évek derekán került kényszermunkatáborba – köznyelven a gulágra. Ma már szinte glóriás a gorbacsovi éra, pedig mielőtt teljesen felszámolták volna a táborok intézményét, azért még küldtek oda – a […]

Valami nagyon hibádzik | Robert Nestall: Pilátus pecsétje

április 8, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Vajon ki lehet-e foltozni a művelődéstörténet hézagait? És ha igen, vajon milyen anyaggal kell kitölteni? Regényes módon? Vagy fantasztikummal? Az egyik leglikacsosabb könyv maga a Könyvek könyve, a Biblia. Évezredek távolából a hiányzó részleteket vagy sejtésekkel lehet kiegészíteni, vagy a valóság megismerése helyett marad a hit. És vajon miért csak a […]

Jer velem! | Oláh János: Kicsi zsidó-magyar vademecum

április 2, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | A mai olvasónak legfeljebb a vademecumot kell talán magyarázni: a két szóba írt latin kifejezés az mondja: Jer velem!, magyarán: bevezet valamely tudományokba. (A hasonló nevű fogkrém csak útitársnak ajánlkozik…) Amint a címből is sejthető a múltban már járatos (és a múltbeli utazásra készülő) olvasó a célközönsége Oláh János könyvecskéjének. Az […]

Csalódások kora | Kulcsár István: Nem ezt ígértétek!

április 1, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Visszarántott a gyerekkoromba Kulcsár István, aki már nem először ígérte: Na ez lesz az utolsó könyvem!, aztán mégsem. Nagyon jól tette a kiadó (személy szerint Bokor Pál, a régi kolléga), hogy kimasszírozta belőle. Mert majdnem két generáció nőtt már fel úgy, hogy mit sem tud a legutóbbi kötet, a Nem ezt […]

Huszadik, átd., bőv., jav. kiadás | Köves J. Julianna: Illik tudni

március 29, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Idősebb fejjel az ember már henceghet, hogy milyen nevelést kapott, s visszatekintve azt mondhatom, hogy meglehetősen jót. (Borítsunk kegyes fátylat a botlásaimra.) Mindenesetre gondosan végigolvasva a könyvet, melynek az alcíme: A kulturált viselkedés szabályai, úgy ítéltem meg, hogy szinte minden helyzetben tudok illedelmesen, kulturáltan viselkedni, legalább 95%-ban követtem a benne felsoroltakat. […]

Egyidejű krónika | Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

március 25, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Bármennyire is rémes belegondolni, de még az irodalomnak is két műfaji kategóriát teremtett a vészkorszak: holokauszt-irodalom és Auschwitz-irodalom – ezek részben átfedik egymást. (A tudományos igényű alkotásokra most ne térjünk ki.) Bár elmúlt már háromnegyed évszázad a táborok felszabadítása óta, még mindig születnek újabb művek, napvilágra kerülnek elfelejtett vagy épp ellenkezőleg: […]