Vámos Miklós: Kerülő (részlet)

Nem értem, miként gyűlölhetik ennyire ezek a fiatalok
– főként a korábbi kedves tanítványaim –
a zsidókat, miközben például engem is nagyon szeretnek.
Elliot Aronson, a szociálpszichológia doyenje (magánlevélben)

Próbálj mindig megtartani egy darabkát magad fölött az égből.
Marcel Proust: Az elmúlt idő nyomában

Álltál körülbelül hetven percig a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában, a színpadon, a határozottan profi világításban, kezedben a korszerű mikrofonnal. Fölötted a díszes kupolában mintha hulló csillagok óarany fénye zárta volna a teret. Darabka éjszakai égbolt.

Csillagok, csillagok… Dávid csillagai?

Az ősi szimbólum, amit pogromos időszakokban fölfestettek a zsidók üzleteinek kirakatára, mielőtt bezúzták az üveget. Ez az a csillag, amit a zsidónak minősített embereknek kötelezően a mellükre kellett tűzniük, megadott színben és méretben. Ez az a jel, amit a gettók házaira is kitettek, miheztartás végett. Ez az a szimbólum, mely a szvasztika (= horogkereszt) ellentéte lett a fajüldözők szemében, akik nagyjából-egészéből minden évszázadban nekiláttak, itt és amott, hogy maradéktalanul kiirtsák az úgynevezett zsidókat. A mostaniban, a huszonegyedikben ennek még előtte tart a világ. Ámbár az arab terrorszervezetek már akcióba lendültek. A fejlettnek képzelt világban pedig mintha szalonképessé válna az antiszemitizmus. Mer azér a zsidók (zsidrákok, bibsik, libsik) másik majomtól származnak. Vagy nem?

Mai ested helyszíne a budapesti gettó hajdani területén van. Fájó gondolatokat keltő tény. Ahogyan a Mogen Dovid – a hatágú csillag – sem Izraelt juttatja eszedbe, hanem a mérhetetlen szenvedéseket, amelyeket csak azért zúdítottak az izraelitákra, mert valakik úgy döntöttek a jog erejével, hogy azok. A te fölmenőid mindenáron magyarok akartak lenni, nem hagyták nekik. Megbűnhődtek az őseik miatt.

Egyszer majd vissza fogsz térni ebbe a zsinagógába, hogy ellenőrizzed, tényleg lebegnek-e odafönn azok a bizonyos csillagok, avagy csak a képzeleted vetítette őket föléd.

Azt mindig tudtad, hogy van Budapesten Rumbach Sebestyén utca, s abban egy zsinagóga. Sokáig omladozott, zárva volt. Gyakran hagytad e tájékon az autót (Trabantot, Ladát, Fordot, Mitsubishit, végül különbféle Volvókat), ha a Madách Kamarába tartottál. Szóval, a kis Madáchba. Már jó ideje Örkény Színházzá vált, ennek nagyon örültél. Ismerted Örkény Istvánt, amitől teljesen függetlenül rajongtál a műveiért. Boldogult ifjúkorodban voltál Örkény-epigon egy darabig.

Régebben többet jártál errefelé, amíg a környék nem vált ittas külföldi fiatalok bulinegyedévé. Az ittas magyar fiatalok csak másodsorban említhetőek, nyelvünk szavait kevésbé hallani itten. Annak idején bőven volt parkolóhely. Kezdetben ingyen. Ez ma már hihetetlen. Idősebbek – mint te – emlékezhetnek, igazolhatnak. Azt is tudod egy ideje, hogy errefelé volt a budapesti gettó, Kardos G. György igazi zsidó író kortársad mutatta meg a falanszterhatású, négyszögletes falívekkel egymásba nyíló épületeket. Ijesztő látvány. Ő történetesen egy ideig valamelyiknek az első emeletén lakott, örökös félhomályban.

A karcsú utca nekivezet a Dohány utcai nagyzsinagóga oldalának, ahol a kicsi temető és a szomorúfűz jellegű artisztikus vízió látható. Emanuel-emlékfa a neve, a fémlevelekre a holokauszt áldozatainak neve került. A nagyzsinagóga épületének barna keresztcsíkos sárga téglázata sokak emléktárában szerepel. Azokéban is, akiknek a zsidósághoz semmi közük, de jártak például a szomszédos, Filmmúzeumnak hívott moziba. Jelenleg Belvárosi Színház.

Hallod és olvasod, hogy az AI kérésre prózát is tud írni. Sose próbáltad erre használni, nem is fogod. Teneked azért az jobban megy. (Reméled.) Újabban a Google helyett használod, adatkeresésre. Arról például, hogy miért szokás keresztcsíkozni a zsidó imaházakat, semmi értelmeset nem sikerült összehoznia. De a válaszába beillesztette: A nagyzsinagóga épületének barna keresztcsíkos sárga téglázata sokak emléktárában szerepel. Noha e mondatot körülbelül három perce gépelted le. Tehát máris idézte neked, tőled. Ögyes, ahogyan bizonyos a zsidó viccek Kohn bácsija mondaná.

Hónapokkal ezután, amikor a szöveg átírásán pepecseltél, találkoztál egy ismerőssel. Ő nem az AI alapváltozatát használja, az ingyeneset, hanem valamelyik profi variációt, amelyre be kell fizetni. Az tudott érvényes magyarázatot. A zsidók igyekeztek a hagyományos keresztény templomok kinézetétől eltérőeket emelni, amikor zsinagógát építettek, emiatt a mór stílust követték, annak jellegzetessége a vízszintes sávozottság. Íme bizonyság, hogy tanulni bármikor és bárhonnét lehet. A jövő sajnos a mesterséges intelligenciának titulált szoftversokaságé.

A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga nem sokkal kisebb a Dohány utcainál. Színei és stílusa alapján az utóbbi öccsének tűnik. Vajon mi szükség volt rá, a bátyjához ennyire közel?

Meghívtak a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába, a huszonegyedik század első negyedének legvégén, az Úr kétezer-huszonötödik esztendejének április kilencedikéjére, hogy ott… nem is tudod, melyik igét használd: fellépj? előadást tartsál? könyvbemutatót celebrálj?

Tudnod kéne, a zsidók időszámítása szerint hányadik évben járunk. Ám sajnos fogalmad sincs. Rémlik, hogy ötezer-valamennyi.

A zsidó időszámítás kezdete 1. tisri 1., ami a keresztény időszámítás szerint Kr. e. 3761. október 7., vasárnap. (Ezt az időpontot a héber hittudósok számították ki az Ószövetség alapján.) A zsidó év hossza változó, de átlagos hossza a Gergely-naptár éveinek hosszával közel azonos (a zsidó év is a tropikus évhez igazodik), ezért a két időszámítás közötti átváltást viszonylag könnyen elvégezhetjük. A Gergely-naptári évet a zsidó évből 3760 levonásával kapjuk meg. Tisri hónap elsejétől december 31-éig még egyet kell kivonni a zsidó évszámból.

Íme. Ámbár mi egyszerű a zsidókkal kapcsolatban? A sima zsidókról nem is beszélve.

A Rumbach Sebestyén utcai zsidó imaházat remekül felújították, azóta kulturális rendezvények helyszínéül (is) használják. Így került sor rád. Legnagyobb meglepetésedre a szervezéssel Bíró Eszter – énekesnő – foglalkozik mint a hitközség embere, hm, asszonya. Ő jelezte, hogy a mondott nap idén éppen a pészach kezdete elé esik, legyél szíves ezt számításba venni.

Mindent elkövetsz, ígérted felelőtlenül. Rossz lelkiismerettel raktad le a kagylót (dehogy, e kifejezés a XX. századból maradt raktárodon), szóval, bontottad a vonalat. Sajnálatos módon semmiféle zsidó nevelésben nem részesítettek, következésképp csekély a tudásod a zsidó húsvétról, amiképpen e nép vagy vallás egyéb szokásairól szintúgy csak könyvekből – újabban a világhálóról – tájékozódhatsz.

Hosszú életed során azért adódtak bizonyos dolgok. Alkalmak. Munkák. Helyzetek. Amikor újra meg újra nekiláttál elsajátítani mindazt, amit egy sima zsidónak tudnia illik vagy kéne. Az igazi zsidók tudják, von Haus aus.

Az is egy büdös zsidó? – kérdezte az egyik alsó tagozatos, valamelyik osztálytársunkra értve, akit amúgy szerettek, örömmel barátkoztak vele. Nem, ő csak egy sima zsidó! – felelte a másik.

Az idős írástudó, akit most meghívtak a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába, gyerekként álmában se gondolta, hogy sémita származású. Azt se tudta, hogy létezik ilyesmi, s ha igen, voltaképp mit jelent az. Egészen pontosan máig sincs vele tisztában. A tudományos igény teljes mellőzésével. Nem henyeségből, még csak nem is a képzettség hiánya miatt. A tudomány sok mindent képes alátámasztani vagy magyarázni, ám a lényeget, a dolgok és jelenségek ősi magvát olykor csak nyíltszívű merengéssel lehet megérteni. Érzelmes, gátlástalanul szabad morfondírozással.

Azt, hogy miképpen kerülhetünk ilyesfajta tökéletesen bilincstelen lelkiállapotba, ne tőled kérdezzék. Csak részválaszokkal szolgálhatsz. Sejtesz valamicskét az odavezető ösvényekről, bizonyos mértékig homályos vagy közhelyes trükkökről. Agytisztogatás. Éber álomszövés. Keleti jellegű meditáció. Továbbá – ezeket nem próbáltad – szerek általi befolyásoltság, részegség, drogok, tudatmódosító anyagok is eljuttathatnak tudat és tudatalatti szegélyvonalára. Állítólag. Végül – ezeket próbáltad – robbanásig feszülő érzelmi sűrűsödés, például az, amit mindközönségesen úgy hívnak: szerelem.

A kölyökkorból hozott sima zsidót egy életen át használtad olyanokra, mint amilyen te volnál, akiknek a zsidósághoz egyéb komoly közük nincs, mint az, hogy annak tartják őket. Mert a szülőanyjuk vér szerinti zsidóságát nehéz hitelt érdemlően igazolni, inkább vallási vagy fajüldöző jogszabályok minősítése, hogy a hatágú csillag fénysugarában élnek. Kifejezetten röhejesnek tartod az efféle vér szerintit. Ha rendesen utánakutatnánk, kiderülne, hogy mi itt Közép-Európában igazi gemischter Salat vagyunk, a lehető legvegyesebb saláta. A Magyarországnak hívott felségterületen máig is élnek svábok, kunok, jászok, tótok, románok, ruszinok meg a leszármazottaik. A múlt kártyáiba pillantva felfedezhetjük ugye a törököket, a tatárokat, a hunokat, a gepidákat, a vizigótokat, a rómaiakat, a keltákat – satöbbi. A sor végén kullognak a szegény zsidók. Ők sokáig le se telepedhettek, birtokot és ingatlant nem vásárolhattak. A pénzüket azért elfogadták, esetenként inkább elvették. Alig érthető a kitartó maradási szándékuk. Tudni lehet, hogy például a budai várban építkezhettek, a pillanatnyilag Táncsics nevét viselő utca (ő ott raboskodott a forradalom és szabadságharc idején) tájékán. Mert éppen megengedték nekik. Nagyjából ötvenévente bekövetkezett a menetrendszerű pogrom, minimum elüldözték, maximum lemészárolták őket, házaikat felgyújtották, porig rombolták. Mégis, amint beköszöntöttek a valamivel békésebb idők, a túlélők egy része visszaköltözött, otthonaikat újjáépítették, tevékenységeiket folytatták, akárha mi se történt volna. Ez azért a derűlátás világbajnokságán aranyat érdemel.

Főként annak fényében, hogy a foglalatosságaikat a tiltások mindössze három területre korlátozták: 1. kereskedés, 2. művészetek, 3. tudományok. Sajnálatos módon gyakran ezeknek folyománya az ellenük irányuló utálat, megvetés, gyűlölet, tehát bizonyos mértékben az antiszemitizmus mint olyan. Mert az egyes számmal jelölt működés előbb-utóbb módosságot, néha kifejezett gazdagságot eredményezett. A kettessel és hármassal jelölt pedig másféle kiemelkedést, legrövidebben: hírnevet adhatott. Mindez gerjeszt változó erősségű irigységet, onnan pedig már csak egy ugrás, hogy irtsuk ki valamennyit.

Sima zsidó tehát az, aki nem vallásos, nem jár zsinagógába, nem tagja hitközösségnek, nem alijá-zott (telepedett ki) Izraelbe, ilyen terve sincs, nem beszél se héberül, se jiddisül, nincsenek izraelita hagyományai vagy szokásai, eszik disznóhúst, magyarnak érzi és vallja önmagát, az anyanyelve is magyar, de – ez egy nagyon súlyos DE – gyakran lezsidózzák. Ez van.

Mi az ellentéte a sima zsidónak? Ráncos? Érdes? Simátlan? Hát… nem kívánt törlendő. Esetleg fordított? Mint a kötésben, egy sima, egy fordított?

Egy ima, egy ordított. Jaj.

„Én zsidó vagyok? Hogyhogy? Mi az? Nekem bizony eszem ágában se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, amikor kiszálltam. Micsoda, hogy egész életemben zsidó legyek? […] Tessék talán felosztani ezt, mint a katonaságot, vagy mint egy közmunkát, mindenki szolgáljon, mondjuk, egy évet mint zsidó, ha már okvetlenül kell valaki zsidó is legyen, azonkívül, hogy ember.”

A drága Szép Ernő írta ezt, 1918-ban, a Lila ákác című regényében, megjelentette az Athenaeum. Nem az az Athenaeum, amelyik mostanában téged, hanem a két háború közti időszak legfontosabb csúcskiadója, ott szeretett volna publikálni szinte mindenki a Nyugat szerzői közül. Az Athenaeum azokat választotta, akiket nagy vagy legalább üzletileg elfogadható példányszámban megvásároltak a nyájas olvasók. Jókai volt az igazgatótanács elnöke, amíg élt. Az ő mintegy százkötetes díszkiadása számított a cég kiemelkedő termékcsoportjának.

A sima zsidó azért kis megszorításokkal azonosítható azzal a fogalommal, hogy neológ. Mert igazi zsidó talán az, aki a Tóra és a Talmud rendszerének és szabályainak százszázalékos követése szerint él. Akként öltözködik, viselkedik, étkezik, imádkozik, egyszóval létezik. A neológok pedig azok, akik úgy hitték, ha megpróbálnak lazítani a hagyományok egyre nagyobb hányadán, akkor talán a nemzetek, amelyeknek a területén igyekeznek gyökeret verni, beveszik őket a normál – sima – állampolgárok soraiba. Megengedik nekik, hogy beolvadjanak. Asszimilálódjanak. Ez tévedésnek bizonyult, gyakran súlyos következményekkel.

Vámos Miklós: Kerülő
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2026
160 oldal, teljes bolti ár 5499 Ft