Vallomások könyve | Vámos Miklós: Kerülő

H. Móra Éva | 

Soha ilyen megkapóan személyes vallomást nem olvastam – nem olvashattunk – Vámos Miklóstól. Az író Karcsú Könyvek sorozatának kilencedik darabjában saját zsidóságáról, zsidóságához való viszonyáról ír.

Az sokunk számára ismert, hogy 17 éves volt, amikor véletlenül megtudta származását; a családban soha nem beszéltek erről. Érthető: apjának egész családját, felmenőit, oldalági rokonait elpusztították a vészkorszakban – apja és egy nagybácsi élte túl a borzalmakat. Így apja – mint oly sok sorstársa – magába temette az emlékeket. A fiúban viszont egy világ omlott össze. Fogalma sem volt a zsidóságról, gyerekkorában azt hitte, ez is egy káromló szó a többi között: „Hülye! marha! barom! zsidó!” Gyakran hallotta a büdös zsidó kifejezést is. De hát ki számít zsidónak? Aki vallásos, zsinagógába jár, ismeri és tartja a hagyományokat? Aki tud jiddisül? Aki Izraelt tekinti igazi hazájának, s ha még nem költözött ki, készül rá? Vámosra egyik se jellemző, nem csupán kívülálló, de járatlan is a témában.

A könyv gyakorlatilag annak a kísérletnek állomásait beszéli el, amelyben megpróbálja elsajátítani a zsidóság lényegét, hogy majd valóban közéjük tartozónak érezhesse magát. A hagyományokkal kezdi, finom öniróniával írja le bukdácsolását a szavak jelentésének, értelmezésének útvesztőiben – erre még visszatérek. Később egyre mélyebben igyekezett alászállni a megismerésbe: rabbikkal beszélgetett, Ószövetséget, vallástörténetet olvasott, a Talmud és a Korán magyar válogatását, és minden, e témához tartozó tudományos és nem tudományos könyvet (magyarul és idegen nyelveken), héberül tanult (ez többszöri próbálkozásra is kudarcba fulladt), többször is elment Izraelbe, a lányát az akkor megnyíló zsidó iskolába (Lauder) íratta, sőt itt tisztséget – vezető szerepet – vállalt a szülői tanácsban. Ám éppen itt találkozott sok visszássággal, többek között a szülők hozzáállásával (nem akartak tandíjat fizetni!), de főképpen az alijázás egyre markánsabb megjelenésével. A fogalom a térítésre utal, aktivistái szerint aki nem akar Izraelbe költözni, nem is igazi zsidó.

• Olvass bele!

Itt találjuk a könyv egyik legdrámaibb pontját: az egyébként higgadt természetű Vámos kifakad, s szónoklatán átsüt a zsidóként elszenvedett sok-sok elutasítás, sérelem, felmenőinek tragédiája, a sehova se tartozás kisemmizettsége. „Hm, szóval önök szerint mi ne volnánk zsidók, pusztán azért, mert Magyarország a hazánk? Mi, akik közt alig akad olyan család, amelyben a felmenők valahány tagja ne pusztult volna el a náci haláltáborokban vagy a munkaszolgálatban? Mi, akik itt maradtunk, kalandvágyból, és próbálunk emberek maradni, akkor is, amikor lezsidóznak minket? Radnóti Miklós magyar költő, született Glatter, aki tömegsírban végezte a munkaszolgálatban, ne volna zsidó, csak azért, mert ízig-vérig magyarnak érezte magát?”

És elérkeztünk a könyvben oly sokat emlegetett sima zsidó fogalmához. A sima zsidó valójában nem zsidóként él, nem ismeri/tartja a vallási előírásokat stb., lásd fentebb. Emiatt az „igazi zsidók” kiközösítik, a nemzsidók pedig nemcsak kiközösítik, utálják is. Vámos nem csupán veleszületett humanizmusa okán tiltakozik az egyre inkább elburjánzó antiszemitizmus ellen, hanem apja családja kiirtásának soha nem múló gyászával is. De gondolkodó emberként nem is érti, hogyan lehetséges ez a korokon átívelő, permanens gyűlölet. (Azt, hogy anyja családja is zsidó – 1940-ben katolizáltak –, csak a közelmúltban tudta meg Gerlóczy Márton jóvoltából, aki saját felmenői után kutatva bukkant erre az adatra.)

A regény – nehéz ezt a műfaji megjelölést használni, hiszen nem tipikusan az – a vallomásosság ellenére nem első személyben mesél. Önmegszólító, második személyű az írói hang, talán a túlzott, a témából adódó érzelmességet elkerülendő. Így is szívbemarkoló néhány részlet, például a közösséghez tartozás vágyáról szóló: „Múlt év végén arról beszélgettél az egyik legjobb barátoddal, Tamás Pistával, hogy mennyire szeretnéd átélni izraelita létedet, elemi élményként, szívből, igazán. Megértő arccal bólogatott, lévén ő is sima zsidó. Miért? – kérdezte azután. Hát… ennyit igazán megtehetek az elpusztított őseim emlékére… és hogy tartozzam valahová, azért.” Idézem azt a részt is, ami, bevallom, könnyeket csalt a szemembe – talán éppen az egyszerű, szikár közlésmód és a tartalom mélységes szomorúsága okán. Egy auschwitzi látogatás privát kegyeleti mozzanata: „Őriztél az aktatáskádban egy zöldeskék féldrágakövet. Olvasótól kaptad. Félrekapartál néhány hasított követ az egyik talpfánál, s becsúsztattad az ékszerbe való, üvegsima emléktárgyat. Nagyapáért. Nagyanyáért. Nagybácsikért. Nagynénikért. Az összes zsidóért, akit ismerhettél volna. És azokért is, akiket nem.” Tehet-e ennél többet egy kései leszármazott?

Vámos stílusa azonban igen sokféle: a szerzőtől megszokott elegancia váltakozik a sokszor nagyot ütő, csípős humorral. Egy finomabb megnyilvánulás: „Vérző szívvel, de ideje belátnod, hogy az antiszemitizmus az úgynevezett művelt világ kultúrörökségének szerves részévé vált. Olyasmivé, mint az ágyi poloska. Vagy a csótány a nagyvárosokban.” A legszarkasztikusabb fejtegetést a könyv utolsó lapjaira tartogatja: „Már csak körülbelül 15,2 millió zsidó él a világon, Izrael Állam Központi Statisztikai Hivatalának 2020-as adatai szerint, ebből 6,9 millió Izraelben. A nyolcmilliárdnyi emberiséghez képest igazán miniatűr csoport. Kábé 2 ezrelék. Van értelme utálni, kiközösíteni, netán gyilkolni ezt a keveset?”

Utaltam rá, hogy visszatérek a fogalmak, szavak értelmezéséhez. Vámos a pészach szónak keresett utána; annyit tudott, hogy a zsidó húsvétot jelenti, de a magyar jelentés meghökkentette: elkerülés. Éppen egy előadásra készült, a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógába hívták meg. Gondolkozott, mi legyen az előadás címe, így lett ELKERÜLÉS. Innen a könyv címe is: Kerülő – itt azonban a fogalom mélyebb értelmet kap, ezt megtudják az olvasók a műből…

Az említett előadás egyúttal a regény szerkezetének vázát is adja: az egymást rapszodikusan követő történetek, emlékek, elmélkedések, magának feltett kérdések közben újból és újból visszatér ehhez a kiindulóponthoz. A Kerülő apropóját éppen ez adta: nem tudott mindent elmondani a zsinagógában, amit szeretett volna, hát megírta.

Kihagyhatatlan.

Vámos Miklós: Kerülő
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2026
160 oldal, teljes bolti ár 5499 Ft,
online ár a lira.hu-n 4950 Ft,
e-könyv változat 3899 Ft
ISBN 978 963 543 6170 (papír)
ISBN 978 963 543 6286 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az Örökkévaló különböző hiteket adott nekünk, de csak egyetlen világot, hogy együtt éljünk benne. (Lord Jonathan Sacks, a Brit Nemzetközösség egykori főrabbija)
Aki nem jár zsinagógába, nem tagja hitközösségnek, nem telepedett ki Izraelbe, nem beszél se héberül, se jiddisül, nincsenek izraelita hagyományai vagy szokásai, eszik disznóhúst, magyarnak érzi és vallja önmagát, az anyanyelve magyar, MÉGIS gyakran lezsidózzák = sima zsidó.