Egy százéves mű figyelmet érdemlő aktualitása | Julien Benda: Az írástudók árulása

Cserhalmi Imre |

2026 márciusának végén egy hívő ember, egy fültanú ezt mesélte nekem: „A pap azt mondta, hogy aki nem Orbánra szavaz, istenkáromlást követ el.” És így kommentálta: „Na, látod, ez az írástudók árulása.” Két dolog következik ebből: az egyik: az írástudó szót nem csak a szó szoros értelmében használja. A másik: Julien Benda, francia filozófus száz éve megjelent könyvének a címe szállóigévé vált. Márpedig a szállóigék – csakúgy, mint a zsenik – mindig aktuálisak.

Én a Babits Mihállyal való ismerkedésem egyetemista éveimben jutottam el Benda művéig, amit ma újraolvasva is úgy vélem, hogy Babits róla írt tanulmánya, meg Rónai Mihály András fordító előszava nélkül nehezebben lenne érthető és élvezhető. Persze, értésben mindig meglehetős volt a hiány. Babits is meghökkent, hogy „egész kis irodalommá” vált a mű vitája, amelyben például Ignotus és Osvát Ernő sem szerepelt a lelkes egyet-(és meg-)értők listáján. Minderről Gyenge Zoltán is részletes értelmezést írt öt éve, az Élet és Irodalomban, kitérve a mű filozófiai interpretációira, illetve hatására.

A nagy műveknek sok olvasata létezik, és a hatásuk mindig érdekes. Engem azonban inkább az a kérdés foglalkoztat, hogy miért találta aktuálisnak 2026-ban a kiadását a Fekete Sas Kiadó, amelyik megtette ezt már 1997-ben is. Azt hiszem, mindazért, amire e sorokhoz érvén az olvasó gondol. Bár Benda elsősorban és főként az írók világában fedi fel és értelmezi az árulást, Babitsnál a vizsgált személyiségek, illetve tevékenységek felsorolása bővebb és lényegesen konkrétabb: pap, szociológus, tudós, kritikus, művész, író, újságíró.

• Olvass bele Babits tanulmányába!

Még felsorolni is lehetetlen itt a Benda könyvében tárgyalt filozófiai, közéleti, művészetelméleti, morális témákat. A politikai szenvedélyektől a szokás-, illetve történelmi jogokig, a testgyakorlatoknak erkölcsi értéket tulajdonítástól a harcias ösztönök és a siker vallásán, a keménység és a megvetés romantikáján át, a szenzáció- és izgalomszükségletek kielégítéséig, vagy a vulgáris, sőt misztikus pacifizmusig sokoldalúan tárja fel Benda az árulás ösztönzőit, sikereit, eredetét a gyarlóságban, becsvágyban vagy éppen hatalmi ösztönzésben. És természetesen a következményeit is.

Olyan kort élünk, amelyben korábbi köpönyegforgatásokból látványosan következnek az újak, amelyben ismét és sokadszor felerősödik a damaszkuszi út forgalma… Olyan kort élünk, amelyben nyilvánvalóvá válik, ami eddig is az volt, csak most éppen letagadhatatlan. Amikor a mesebeli gyerekhez hasonlóan mindenki hirtelen szókimondóvá válik, s lelkesen kiáltja, hogy meztelen a király. Az is, aki tagadta, az is , aki szolgálta vagy éppen öltöztette.

Érzelmileg megterhelő idők ezek, hatalmas mérlegek és mérlegelések kényszere nehezedik mindenkire, de legfőképp az írástudókra. Vádak, mosakodások, bűnbakkeresések, feltűnően időzített „megvilágosodások”, megélhetési bocsánatkérések, fogalomzavarok (az elszámoltatás összetévesztése a bosszúállással), tisztességes szándékú, csalódott, hitevesztett emberek lelki-idegi összeomlása, önértékelési zavarok, a megszűnni nem tudó, mert életmóddá vált hazudozás, szomorúan felelőtlen krakélerség mindegyik oldalon…

Kemény, megrázó, mindenki számára próbatételt jelentő időszak, amit pontosan, de leegyszerűsítően rendszerváltozásnak nevezünk. Ha van sajátos történelmi tragédiánk, akkor talán éppen az, hogy nálunk egy-egy generációnak ilyenből legalább kettő, de néha három is jut. És az írástudóknak mindenki másnál nehezebb, mert a működésük területe a nyilvánosság volt és maradt. A digitalizáció korában gyakorlatilag nem is igen létezik eltűnt gondolat, szöveg, gyarlóság vagy vétek.

Minden felsorolás csak felszínes lehet Benda és Babits ismeret- és gondolatgazdagságának mélységéhez képest. Ezért az aktualitásuk érzékeltetésére – a kiadó teljesítményének elismeréséül – inkább idézek egy-két mondatot. Bendától: „…érdeke ébren tartani a nacionalizmust s a háborútól való rettegést… ezek az érzések a nemzetet olyan szellemmel töltik el, amelyben könnyűszerrel elfogadható a hierarchia, a vezényszó, a szubordináció, mindaz, amire szükségük van azoknak, akik arra törekszenek, hogy a nemzet továbbra is őket szolgálja.” Máshol: „…az írástudó politikai magatartása… értelmi tartásának mélységes hanyatlását jelenti.” Ismét máshol: „…a gyakorlatias írónak az a törekvése, hogy ama polgári osztálynak járjon kedvében, amely dicsőséget és kegyeket oszt.”

És Babitstól: „A modern írástudó… a legkényelmesebb megoldást választja: a bűnt, mihelyt az ő hazája bűne az, egyszerűen kinevezi erénynek (kiemelés Babitstól) – és akkor többé semmi baj!” Babits az újságíróról ezt is írja, hogy „…ezért az »életért« lelkesedve szimatolja és szítja a tömegek ösztöneit, s teszi még »vakabbá a vakot« – hogy Berzsenyi szavait mondjam rá.”

Szóval tessék Bendát és Babitsot olvasni. Felelősen és erősen üzennek a mának is: európai tapasztalatokkal és látókörrel.

Felemelt ujjal.

Julien Benda: Az írástudók árulása
Babits Mihály tanulmányával
Fordította: Rónai Mihály András
Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2026
364 oldal, teljes bolti ár 4800 Ft,
online ár a kiadónál 4320 Ft
ISBN 978 615 684 6310

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A nagy francia író, gondolkodó, Julien Benda csaknem száz évvel ezelőtt megjelent műve az írástudók – az emberiség szellemi vezetői – szerepének rendkívüli módon megnövekedett felelősségére mutatott rá. A könyv magyarul szállóigévé lett címe, az írástudók árulása, a modern kultúra egyik legfájdalmasabb jelenségét nevezte nevén.
Mi történik akkor, amikor az írók, tudósok, művészek, értelmiségiek elárulják hivatásukat, s az egyetemestől a partikuláris felé fordulnak? Milyen következményekkel jár, ha – Babits szavaival – a Szellem leborul a Tények előtt?
A könyv újbóli kiadása nyomán ismételten fel kell vetnünk és újra kell gondolnunk Benda 1927-es következtetését, hogy az emberiség erkölcstörténetében „századunk valóban úgy lesz egykor emlékezetes, mint a politikai gyűlöletek intellektuális megszervezésének százada.” És vajon mi jellemzi már és jellemzi majd a 21. századot?