Csupa kérdőjel | Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika / Karinthy Színház

Bedő J. István |

Talán messziről kezdem, de… Ugye, mindenki találkozott már olyan emberrel, aki ráakaszkodik régi ismerősére (vagy ami még rosszabb: az újdonsültre), és nem száll le róla. Képes megragadni az áldozat felöltőjének gombját, és csak nyomja-nyomja a szöveget. (Felöltőviselet már elég rég nincs, de ilyen Technokol típusú fazon van.)

A Karinthy Színház új bemutatója ezen a nyomvonalon indul el. De vajon milyen lehetett Nothomb regénye, amiből az előadás született? A szín ugyanis reptéri váró, kellően jellegtelen, alkalmatlan a várakozáson túl bármiféle értelmes időtöltő tevékenységre. Még olvasni sem lehet nyugodtan, mert első hősünket megszólítja egy ilyen pillanatragasztó természetű fickó, és mindenáron csevegni akar. Ez a pasi a Textor Texel névre hallgat – illetve bár hallgatna, de csak megállíthatatlanul locsog magáról. És úgy tűnik, ismeri az utazni készülőt, Jérôme Angust urat – sőt: egyre többet árul el róla meg kettejük megfejthetetlen (és igen sokáig megmagyarázatlanul hagyott) kapcsolatáról.

Sőt: nem csak arról. Mintha mindent tudna Angust feleségéről, annak haláláról is. S közben, mintha valami összeesküvés-elméletet (konteót) hallanánk, Texel a véletlenszerű eseményeket (például az elhalasztott gépindulást, az aznapi dátumot stb.) egyetlen oksági láncra fűzi fel, és ezzel misztikus hátteret rajzol az események mögé. De miért?

Itt kell félbehagyni a történet mesélését, hogy a leendő nézőnek fölébredjen az érdeklődése a darab iránt. És itt kellene alaposabban ismerni az előadás alapjául szolgáló regényt is. Ugyanis Mészáros Béla (Texel) és Mészáros András (Angust) egyre érdekfeszítőbb, egyre kíváncsibbá tevő párbeszédet folytat – nem tudunk szabadulni tőlük. Ez többek között Ilja Bocsarnikovsz, a rendező érdeme is. Meg akarjuk érteni, Texel miért ragaszkodik ilyen elviselhetetlen szívóssággal Angust társaságához és akar kiszedni belőle valamit. Ez a valami: az igazság – és Textor tudja, hogy Jérôme hazudik. Valamit tagad? Vagy mindent meghamisít? Ez lenne a címben megfogalmazott „ördögi kozmetika”, ami az igazságot addig sminkeli, míg elfogadható valóság (de nem IGAZság) lesz belőle.

Nos, ez a filozofikus (vagy filozófiai) mondanivalója Nothomb darabjának. Meg persze az, hogy minden gazemberség, minden bűntett kiderül egyszer, hiába is próbálja valaki elhajlítani a valóságot.

Jérôme/M. András csak olvasni akar, Textor/M. Béla csak azt akarja, hogy ne olvasson. Mint aki keskeny csipesszel készül kipiszkálni valamit egy szűk lyukból, úgy feszegeti, teszi próbára Jérôme türelmét, míg végül csak kiszakad belőle a rémes és rémisztő igazság a felesége haláláról.

M. Béla lenyűgözően adja elő az elviselhetetlen, pofátlan stílust. M. András kezdetben magabiztosan elzárkózó figurájáról lassan-lassan lepattogzik az „ördögi kozmetika” máza, és végül pőrén állítja elénk Jérôme valóságos történetét.

Hát így. Bocsarnikovsz színháza elgondolkodásra késztet. Nem könnyű darab, de jó előadás – a nézőnek meg kell némi idő, amíg leülepszik benne, amit látott. És persze akkor érti meg azt is, miért vannak egyformán öltözve, miért szinte alig megkülönböztethetőek. Mert ők: egyek.

Fotók: Görgényi Gábor

Amélie Nothomb: Ördögi kozmetika
Misztikus thriller
Fordította: Margittai Ágnes
Rendező: Ilja Bocsarnikovsz
Dramaturg: Kozma András

Textor Texel – Mészáros Béla
Jérôme Angust – Mészáros András

Részletek és jegyvásárlás