Segíthet-e Csipkerózsikának Csizmás Kandúr? | Boldizsár Ildikó: „Hogyan segítsek én terajtad?”

H. Móra Éva |

Boldizsár Ildikónak köszönhető, hogy a mesekutatás hazánkban is megfelelő rangot kapjon a többi tudományág között. Negyvennél is több könyve közül a mostanival együtt hét tekinthető az általa kidolgozott meseterápiás módszer tankönyvének. Mindegyiket egy-egy új felismerés hívta életre, ezt mindannyiszor hosszú, alapos kutatás követte. A „Hogyan segítsek én terajtad?” című kötet alapja az a tétel, hogy a segítő a mesehősből hiányzó „én-részt” pótolja. Mihelyt a segítő betölti ezt az űrt, s a főhős kiegészül e hiányzó képességekkel, megszűnik a segítő szerepe, s a hős megküzdhet ellenfelével. Egyszerű, nem? Már „csak” a hatvanféle segítőt kellett kategorizálni s a segítő kapcsolatokat elemezni, felvázolni…

A tankönyv szó hallatán a legtöbb embernek rossz érzése támad, kellemetlen emlékek idéződnek fel. Miért is? Kinek ezért, kinek azért, de valljuk be, segítő magyarázat nélkül nem sokra megy a diák pusztán a tankönyvre hagyatkozva – bizonyára vannak kivételek…

Márpedig Boldizsár Ildikó határozottan tankönyvnek nevezi legújabb művét, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer tankönyvének. Sőt: egy sorozat – egyelőre? – végső, hetedik részének, amelyben kutatásai eddigi eredményeit összegzi. Az „egyelőre?” beszúrás szándékosan kérdőjeles. Az előszó hangsúlyozza: „…mégsem tekinthetem a felállított tipológiát véglegesnek, amíg valamennyi meserégió valamennyi segítője nem kerül vizsgálat alá, és nem bizonyított terápiás helyzetekben. Ami miatt mégis nyugodt szívvel engedek betekintést kutatásaim jelenlegi állapotába, annak egyik oka a remény, hogy az eddigi eredmények inspirálóak lesznek mások számára, és a további közös gondolkodás elhozza azt a pillanatot, amikor lezárhatónak minősül a segítők tipológiájának teljes rendszere.” Két dolog miatt idéztem ezt a fontos részt. Egyrészt többször olvashatunk utalást a kutatás folyamat voltára: nem végleges, nem lezárható; ugyan ki az, aki a világ összes meséjét megismerte már? Másrészt lenyűgöző Boldizsár Ildikó szerénysége: közös gondolkodásról beszél. Nem kinyilatkoztat, hanem a tudós alázatával ismerteti álláspontját. Mivel – tudományos munkáról lévén szó – érdemben nem méltathatom a könyvet, ismertetésem egyik vezérfonala épp ez a megkapó alázat, amely a kötet egészében megnyilvánul.

Kutatásai alapjául nyilván a nagy elődök tételeit tekinti, különösen pedig Vlagyimir Jakovlevics Proppnak A mese morfológiája című, 1928-as művét. Nagy tisztelettel kezeli orosz elődjét, ám számos helyen továbbgondolja, kiegészíti, bővíti Propp kategóriáit. Az imént említett alázat hangján szólnak az efféle, állításait, következtetéseit bevezető fordulatok: „Véleményem szerint… Feltételezhetően… Ezért gondolom én…” Ilyet is jó volt olvasni: „Nem tudom, Propp mit szólna ehhez a felosztáshoz, de talán ennyi belefér abba a rendkívül logikus és lenyűgöző rendszerbe, amit létrehozott.” Rokonszenves, ahogy a kutatási eredményeket nem pusztán ismerteti a szerző, hanem vele együtt járhatjuk be saját fejlődésének útját is. Nyíltan beszél azokról a változásokról, amelyek saját egykori nézeteinek felülbírálása nyomán alakultak, nem ritka az „akkor még úgy gondoltam” típusú mondat. Rendkívüli természetességgel avat be a kutatás és az írás folyamatába: nem elidegenít, nem a tudomány magaslataiból szól le, hanem nagyon is közelinek, „körön belülinek” érezzük magunkat.

Ez a személyesség az egyik, ami feledteti velünk, hogy tudományos munkát olvasunk. A másik pedig a pontos, egyszerű stílus, érthető megfogalmazás. Hogy mennyire fontosnak tartja ezt, az előszó is bizonyítja: a köszönetnyilvánítások között külön megemlíti azokat a tanítványokat és meseterápiához fordulókat, akik kételyeikkel és kérdéseikkel „segítették a fejlődésemet, újragondolásra és továbblépésre, pontosabb mondatok megfogalmazására ösztönözve engem.”

Említenék néhány mozzanatot a könyvből, ami laikusként igen komoly meglepetést szerzett. (Rengeteg ilyen volt…) Ha mesebeli segítőkre gondolunk, általában a „jótett helyébe jót várj”-típusúak jutnak eszünkbe, akiken a főhős segít először. (Boldizsár Ildikó hálás állatoknak nevezi ezeket.) Nos, ehhez képest a könyv éppen hatvanféle segítőt tart számon! Afféle miniportrékban veszi számba mind a hatvanat, természetesen hozzátéve, melyikük milyen meseterápiás helyzetben alkalmazható. A táltos paripáról sejtjük, hogy különleges helyet foglal el a segítők sorában, de az talán újdonság, hogy a szakemberek „az emberben lévő mélymag szimbólumaként értelmezik a táltos paripát, vagyis bennünk lévő örök erőként, amely elpusztíthatatlan, amely mindig rendelkezésre áll, ha hajlandók vagyunk felismerni, gondozni, etetni, táplálni…” Mindenesetre jó ráismerni, hogy mindannyiunkban lakozik egy táltos paripa!

Napjaink közgondolkozásának egyik fókuszába az ökológiai egyensúly visszaállítása került, amit az ember billentett ki eredeti állapotából. Ezzel kapcsolatos, igen figyelemreméltó az a gondolat, amelyet Peter Levintől idéz a szerző: „A vadon élő állatok követendő mintát kínálnak ahhoz, hogy egészségesek és életerősek lehessünk, továbbá bepillantást nyújtanak a biológiai gyógyulás folyamatába. Értékes példát mutatnak számunkra arról, hogy miként működhetnénk, ha reakcióink tisztán ösztönösek volnának. Az állatok az egyensúlyban levő természetet szemléltető tanítóink.” Vég nélkül folytatható a sor, amely meglepő, ismeretlen, érdekes vagy nagyon is aktuális problémára világít rá.

Egyszerűséget, személyességet, érthetőséget és érdekességeket említettem, de vigyázat! Rangos, fajsúlyos munkát vehet kézbe az olvasó. Mégsem csak szakembereknek ajánlom jó szívvel, hanem minden meseolvasó felnőttnek, aki a történeteken túl a mélyebb rétegekbe, összefüggésekbe is szeretne – avatott vezetővel – belelátni.

Boldizsár Ildikó:
„Hogyan segítsek én terajtad?”
Segítő kapcsolatok a mesékben
Magvető Kiadó, Budapest, 2023
264 oldal, teljes bolti ár 5699 Ft,
online ár a kiadónál 4559 Ft,
e-könyv változat 3999 Ft
ISBN 978 963 144 2595 (papír)
ISBN 978 963 144 2830 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Segíthet-e Csipkerózsikának Csizmás Kandúr? És Hamupipőkének a táltos paripa? Miért nem a tündérkeresztanya jelenik meg a sárkányviadalra készülő hős előtt? Ki segít az állatvőlegényeknek és állatmenyasszonyoknak, hogy visszanyerjék valódi önmagukat?
Boldizsár Ildikó mesekutató, a meseterápia meghonosítója új könyvében a mesék segítő alakjait veszi szemügyre abból a szempontból, hogy kit, miben és hogyan támogatnak. A mesekutatás módszertanát felhasználva és megújítva hatvan segítőből és tizenhat segítő kapcsolatból alkotta meg azt a hálózatot, amely lenyűgöző módon mutatja be a segítségnyújtás ősi formáit.
A „Hogyan segítsek én terajtad?” e kapcsolatok feltárásán túl történeti áttekintést nyújt a Metamorphoses Meseterápia kidolgozásáról és működéséről, bemutatja a mai magyar meseterápiás irányzatokat is. Boldizsár Ildikó könyve nemcsak a meseterápia iránt érdeklődő olvasók és szakemberek, hanem a néprajzosok és antropológusok számára is számos meglepetést tartogat, bizonyságot téve arról, hogy napjaink módszereit a mesék évszázadok óta ismerik.