Ötvenhat, az elhallgatott | Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben

H. Móra Éva | 

Úgy alakult, hogy sokáig igen kényes téma volt az iskolákban ’56-ról beszélni. Két évvel a rendszerváltás után is csak 1945-ig tanulták a magyar történelmet még az érettségiző diákok is. Ezt maga a szerző, Kiss Judit Ágnes mondja el könyve utószavában, ahogy azt is, hogy szüleitől sokat hallott erről a forradalomról kisgyerekként. Ők 12-13 évesen élték át az eseményeket, s egészen másképp meséltek róla, mint ahogy lányuk később az iskolában tanulta…

Sok-sok évvel később, már íróként és pedagógusként valamiféle „öntsünk tiszta vizet a pohárba!”-szándék vezette, amikor ennek a forradalomnak a történetét választotta új könyve témájául. A Kórház az osztályteremben egy sorozat harmadik darabja: az Abszolút töri kötetei felső tagozatosoknak kínálnak kalandos időutazásokat különböző történelmi korokba. De összeköti valami e sorozat könyveit, az iskola udvarán álló öreg platánfa, amelynek gyökerei a múltba vezetik azokat, akiknek sikerül megfejteni a titkos kódot.

Ebben a regényben két fiú és két lány teszi meg ezt az utat. Választásuk, hogy 1956 októberébe menjenek vissza, nagyon is tudatos. Lóri családi elbeszélésekből tudja, hogy dédapja részt vett a forradalomban, majd a megtorlások elől külföldre menekült. Minden vágya, hogy találkozhasson soha nem látott dédapjával. Társai: Hanna, Réka és Sanyi elkísérik őt, ám míg neki konkrét célja van, a többieket inkább csak a kalandvágy hajtja. Hamar kiderül az olvasó számára, hogy négyük kapcsolata keresztül-kasul igencsak bonyolult: Hanna és Réka jó barátnők, de Rékába elég sok nyegleség is szorult: kritikus lény, szereti megkérdőjelezni mások véleményét, törekvéseit. Fülig szerelmes Lóriba, aki viszont ezt nem hajlandó észrevenni. Rékába viszont Sanyi szerelmes; ezt a Sanyit a többiek egységesen strébernek tartják. „Szóba áll” a felnőttekkel, szívesen beszélget velük, s ez szálka a társak szemében. Ördögi a kör: a fiú azért keresi a felnőttek társaságát, mert kortársai kiközösítik, nem állnak vele szóba – de azért nem állnak vele szóba, mert a felnőttekkel beszélget. Ők ezt úgy nevezik: „köp” a felnőtteknek. (Itt előzményként többször is utalnak Sanyi betegségére, hosszú kórházi kezelésére: innen az izoláltság, a magányosság. Kicsit sajnálom, hogy a történetnek ez a szála hézagos marad, nem tudjuk meg a részleteket.)

• Olvass bele!

Gondos tervezés és sok izgalom után 1956 októberének Budapestjén találják magukat. Hannából közben János lesz, levágja a haját, „fiúsítja magát”. Némi nehézséget okoz, hogy elszólásaikkal ne árulják el magukat, hogy ők a jövőből jöttek. De ez csak nehézség; hamarosan tragédiák is jönnek. Megállíthatatlanul sodródnak az eseményekkel. Már az első napon elvesztik egymást szem elől: Réka Sanyival marad, Hanna Lórival, mindkét páros kétségbeesve keresi a másik kettőt. Lóriék szinte minden átmenet nélkül válnak a forradalom tevékeny részeseivé, dobálják a Molotov-koktélokat. „…nincs gondolkodás, nincs tervezés, nincs emlékezés. Csak a mozdulatok, az önféltés ösztöne, az előttük álló feladat mindig épp soron következő lépése: újabb üveg, gyújtás, dobás, futás. […] Az idő kitágult. Nem maradt benne semmi a hangokon és a mozdulatokon kívül. A gyufa sercenése, a lobbanás, a csörömpölés. Kiáltások. Sikolyok. Lövések. Nem érzékelték saját magukat. Szinte fegyverekké váltak. Kilő, újratölt.” Réka elképed mindezen, ő nem hajlandó aktívan részt venni a harcokban – bármennyire nemes is a cél. Ő másképp segít: iratokat gépel a forradalmároknak. Sanyi pedig, miután mellette megsebesül valaki, életmentő elsősegélyben részesíti, ekkor derül ki, hogy különös képessége van ehhez. Ezzel kivívja Réka elismerését, ami számára talán mindennél fontosabb.

Kit hogyan, de mindegyiküket átjárja a lelkesedés. Csakhogy ezt be is árnyékolja, hogy ők már tudják: a harc el fog bukni – hiszen a jövőből jöttek.

Mennyire más részese lenni ennek a forradalomnak, mint tanulni róla, ünnepélyeken megemlékezni! És milyen súlyos kérdések kerülnek elő! Egy kéthetes kislány apja nem lehet gyermeke mellett, s az is lehet, hogy soha nem látja már. De mi fontosabb annak a felnövő gyereknek: az apja jelenléte vagy a függetlenség, a lehetőségek, amiért itt harcolnak?

Hogy végül megtalálja-e Lóri a dédapját, hogy merre alakul a négy kiskamasz sorsa, egyelőre maradjon a könyvbe zárva. Az bizonyos, hogy erkölcsileg érettebben, felnőttebben kerülnek vissza saját korukba. És biztos az is, hogy a diák, aki így ismerkedik az egyes történelmi korszakokkal, eseményekkel – alaposabban és szívvel tudhatja majd magáénak.

Hajrá, Abszolút töri!

Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben
Illusztrátor: Bernát Barbara
Abszolút töri sorozat
Pagony Kiadó, Budapest, 2021
296 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3392 Ft
ISBN  978 615 818 2003

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kevesen tudják, hogy az iskola udvarán álló hatalmas, ősöreg platánfába rejtett titkos ajtó a múltba vezet. Lóri, Réka, Hanna és Sanyi tudatosan választja úti célul 1956. október 23-át, mert Lóri a dédapját szeretné megkeresni a tömegben. De ami azon a napon Budapest utcáin várja őket, arra nem lehet igazán felkészülni. Tankok, puskák, lőtt sebek, halottak – és a felkelők között velük egykorú gyerekek. Hogyan áll helyt négy mai kamasz a kőkemény helyzetek sűrűjében? Mit jelent a család, és mit a szabadság 1956-ban?