»A szív helyén egy műanyag rekesz« | Závada Péter: Ahol megszakad

Posted on 2015. március 2. hétfő Szerző:

0


Závada_Ahol megszakad-bor180Lőrincz Dorottya |

Závada Péter mondanivalójának fontossága jelen­tő­sen rácáfol verseskötetének csekély ter­je­del­mére. A leghétköznapibb helyzeteket is uralja a pátosz, s a lét elviselhetetlen könnyűségével szem­ben ott feszül az olyan komoly dolgok súlya, mint a szerelem, a fájdalom, az elmúlás vagy éppen az önismeret.

A szerzőnek ez az első könyve, de remélhetően nem az utolsó. Parti Nagy Lajos így ajánlja a hátlapon: „Régóta szeretem ezeket a verseket, már az előzmények, verseletek és dalcsírák is igen közel álltak hozzám. Láttam, ahogy költészetté sűrűsödnek, és lassan, okosan első kötetté, ezzé a jó és pontos könyvvé összeállnak. Elhiszik és elhihetik, hogy van belőlük hova tovább. Hogy ahol megszakad, ott el is kezdődik.”

Azt hiszem, 2013-ban hallottam először élőben Závada Pétert – más néven Újoncot, ahogy Akkezdet Phiai nevű formációban rappel – az Akvárium klubban, a saját írásait olvasta fel, két másik kortárs költő társaságában. Jellegzetes, nem túl mély, de férfias hangja van. Ezen a hangon hallottam a verseket a fejemben, miközben a kötetét bújtam. Elolvastam egyszer, aztán még egyszer, aztán már nem is tudom hányszor – de minden olvasásra egy kicsit más lett. Aki járatos Závada zenei előéletében – vagy nyomon követi a hazai slam poetry szárnybontogatását, melyben a szerző is szerepet vállal –, már tudhatja, hogy a költő/rapper, jól bánik a hasonlatokkal, találó metaforái, megkapó stílusa, és kemény „megmondásai” vannak. Ezek a kötetből sem hiányoznak.

Az Ahol megszakad egyszerre könnyű és mégis nagyon nehéz. Egyszerű, ritmusos rövid versecskék, mégsem hagynak egy perc nyugtot sem az embernek. Érdekes hasonlatok, könnyed, mégis patetikus hangvételű sorok, viszont (legnagyobb örömömre) hiányzik belőle az izzadságszag, ami olykor belengi bizonyos kortárs poéták műveit.

A kötet négy részből áll, 45 verset tartalmaz és a 42. oldalon szakad meg. Itt található a címadó vers – próbálok nem vonni párhuzamot Douglas Adams Útikalauzával, de azért megmosolyogtató az egybeesés –, melyről nehéz megmondani elsőre, hogy mit is akar mondani. Már az irodalomórákon sem szerettem a verselemzést, mindig úgy éreztem, a költő szájába akarunk rágni valamit, amiről nem is biztos, hogy tényleg azt akarta. Úgy érzem, nincs jogom deklarálni, hogy Závada Péter minek szánta, de mindenki olvassa el, mert igenis súlya van. Aztán lásson bele, amit akar, és hallja ki belőle, amit kell.

Ahol megszakad

Kémlelni meg-megvillanó eget.
Fraktálokat: belül hány új határ van.
Utazni, venni villamosjegyet,
állni rohanó órák huzatában.
Belőled magamba áthallani
egy s mást – pár ködös képem, másom nincsen.
Kopottas portré, lámpa – asztali –,
köldökzsinór – nincs hová kifeszítsem.
Anyajeggyel az életvonalon
ingázni, leszállni tragédiáknál.
Ahol megszakad, filccel folytatom:
megrajzolom a bőr drapériáját.
Lemodellezni egy-egy érzeten,
hogy tűnik a hús-vér valóság léggé.
– mint teherdaru, csóválom fejem:
tán nem szerettelek. Vagy nem eléggé.

A Csak addig című versnek négy verziója van, mind egy-egy kötetrészt zár le. Némelyik igen kitárulkozó, előkerül egy-egy csontváz a szekrényből, vagy éppen egy démon a költő lelkéből. Závada nem szégyenlős, nem pironkodik, de nem is tolja agresszívan az ember arcába a valóságot – a maga valóságát. Ha tolja is, stílusosan tolja. Egyfajta hanyag elegancia jellemzi a költészetét, ez ragadott meg benne annyira. Semmi mesterkéltség: nem tuszkol felesleges szavakat a sorok közé, nem igazítja szövegét a frappáns rímekhez. Természetes nyugalommal komponálja meg a gondolatait, és szedi versbe őket. Olyan érzésem támad, mintha zsigerből írna, és egy vers megírása nem okoz neki nagyobb nehézséget, mint egy levél megcímezése, majd postára adása.

A Véletlenek logisztikája (40. oldal) az egyik kedvencem. Magam elé képzelek egy belvárosi bérházat, ahol egy ilyen vers születik. Egy hétköznapi helyszínt, ahol költészet születik. Látom a szobát, a redőnyt, a komódot, a gangot, a szomszéd nőt, a korlátot, a kazánt, ahogy életre kel, megszemélyesül, alliterációkkal és metaforákkal telik meg.

Legyen a porszemek jobbkéz-szabálya.
A lüktetés, amint a ház szívében
egy bonyolult fűtőrendszer kazánja
éppen vizet pumpál át a verőéren.

Holdfényes éjszakák áramszedője.
Szerelmektől szikrázó idegpálya.
Nem létező véletlenek előre
megtervezett, precíz logisztikája.

Legyen. Legyen újabb Závada Péter-verseskötet. Nagyon várom. Nagyon várjuk.

Závada Péter

Závada Péter

Závada Péter: Ahol megszakad
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2012
68 oldal, teljes bolti ár 1490 Ft
ISBN 978 963 310 0950

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is.

Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.