Szabó T. Anna: Tatoktatok (részletek)

Posted on 2012. október 17. szerda Szerző:

0


Teázik a tearózsa

Te! Ázik a tearózsa!
Csepereg a tea róla,
vagyis hát az esővíz.
De porcelán-finom kelyhe
mintha tényleg csésze lenne:
minden cseppet megőriz.

Ez a tearózsavíz:
langyos, lágy és illatos.
Égkannából ömlő zápor:
oldódik már a virágpor,
minden rózsás teáscsészét
elöblít, tisztára mos.

Te! Ennek nem lesz jó vége!
Látod: elpattant egy csésze,
sok-sok rózsaszín darabja
szirmonként a földre hull.
De a rózsa tovább ázik,
sűrű illatot teázik,
fidres-fodros kisasszonyka:
irul-pirul és virul.

Szélkalap

Viszi a szél a kalapom!
Forog, repül a szélkalap.
(Miért hiányzol most nagyon?
Egy órája, hogy láttalak.)
Viszi a szél a kalapom,
a szélkalap forog, repül!
(Most megint nagyon messze vagy,
én pedig nagyon egyedül.)
Pitypang

Derengő ezüstport szitál
a holdvilág.
Szenderegnek a fű között
puhácska bóbiták.
Az álmos képű telehold
felettük őrködik,
óvja mezők és ligetek
jó szagú fészkeit,
és csillagmintás másait,
számlálatlan sokat:
a gömbölyded és hópihés
pitypang-tojásokat.
Körben a puha fák között
elvackol a sötét,
a szél is visszatartja most
langyos lélegzetét,
de hajnalban nyújtózkodik,
majd sóhajt egy nagyot –
és elszállnak a hold után
a pitypang-csillagok.

 

Szabó T. Anna: Tatoktatok
Kárpáti Tibor illusztrációival
Magvető Kiadó, 2012