Állati jó megfigyelő | Shelby van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van

Posted on 2022. november 21. hétfő Szerző:

0


Paddington |

Vannak helyzetek, amiknek a megoldásához szükséges az eposzi deus ex machina, a felsőbb beavatkozás. Az antik istenek sokszínű pantheonját az elsőkönyves Shelby van Pelt egy valószínűtlen lénnyel, a Marcellus nevű csendes-óceáni óriáspolippal bővítette. A hihetetlenül okos és jó megfigyelő állat az álmos kisváros, Sowell Bay akváriumában él – és nagyon unatkozik. Így aztán arra is jut ideje, hogy néhány számára kedves ember életét sínre tegye.

A több szálon induló történek valamennyi szereplőjének útja Sowell Bay-i akváriumba vezet, és természetesen nem véletlenül. Tova az intézmény legidősebb alkalmazottja. Bár nem szorul rá, hogy dolgozzon, hetvenévesen is ő takarít ott esténként. Az asszony kisgyermekként került szüleivel együtt Svédországból a Washington államban található kisvárosba, és amerikaiként nőtt fel, mégis hordozza az észak-európai szellemiséget és kultúrát. Bár vannak barátai, meglehetősen magának való özvegyasszony, akinek az életében a legnagyobb tragédiát sok évvel ezelőtt a felnőttkort éppenhogy elért fia váratlan elvesztése okozta. Van titkos udvarlója is. Annyira titkos, hogy az illető még magának sem igazán meri bevallani, hogy udvarolna, az asszony elé pedig végleg nem mer kiállni.

A csendes-óceáni óriáspolipok várható élettartama nem túl hosszú. Marcellus, a másik főszereplő már a regény kezdetekor közeledik a polipi kor végső határához. Az előtte álló feladat pedig nem kicsi, meg kell mentenie néhány embert attól, hogy (talán végképp) elszúrja az életét. Ehhez képest Paul, a 2010-es focivébé első számú sztárjává előlépett polip nyeretlen kétéves volt. Paul csupán a meccsek eredményét jósolta meg nagy pontossággal. Na jó, az sem volt kis teljesítmény, és rajta is biztosan múlt néhány tippmix-megszállott boldogsága. Marcellus viszont tudatosan akar életeket sínre tenni, ráadásul versenyt fut az idővel, meg akarja érni a számára kedves emberek boldogságát.

Cameron, a sodródó fiatal férfi, számos kudarc és sietős munkahelyi elbocsátás után Sowell Bayben véli megtalálni a tartós sikert, bár először csak átutazóként érkezik, aki az apját keresi. Tova sorsa mellett az ő életének a gatyába rázása is életcél a nyolclábú vagy nyolckarú rendező számára. Az említett három főszereplő mellett még számos fontos figura jelenik meg egyikük vagy másikuk életében, akik közül a legszerethetőbb talán Ethan Mack, a szerelmes és teljesen magabizonytalan boltos.

A kiadó a kötetet Az ember, akit Ovénak hívtak rajongóinak ajánlja, és ezzel nem is nagyon nyúl mellé. Ennek ellenére valami egészen mást kap az olvasó. Mindkét regény érzékenyen és humorosan dolgozza fel az öregkor és az elmúlás témáját, bár van Pelt regényén inkább mosolyog, mint nevet az olvasó. Megvan az északi kapcsolat is, hiszen Tova svéd, aki a szülei által megteremtett svéd közegben, az édesapja által épített és nagy műgonddal díszített házban él. Rokonságot mutat a két regény abban is, hogy Backman az idealizált svéd társadalmat, van Pelt pedig az amerikai álmot tűzi tollhegyre – és oszlatja el vele kapcsolatban az olvasók illúzióját.

Az elsőkönyves szerző azonban mégis ízig-vérig amerikai. A kedvesen, empatikusan megírt történetben az első pillanattól kezdve érzékelhető, hogy minden egy irányba, a boldog befejezés felé halad. A regény végén természetesen hollywoodi módra mindenki rátalál arra, akire kell, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak, ám ezt a szerző nem olcsó romkomos eszközökkel éri el.

Shelby van Pelt kifejezetten szerethető regényt írt első próbálkozásként. Egészen különleges választás volt egy sokak számára kifejezetten visszataszító kinézetű állatot helyezni az isteni gondviselő szerepébe. Ugyanakkor jó döntés is. Erről a fajról tudható, hogy valóban nagyon okos, nagyon találékony, a legkisebb résekbe is be tudja szuszakolni magát (ennek fontos szerepe van a regényben), ráadásul három szíve van, azokban pedig nyilván több szeretet fér el (a mesében), mintha csak egy lenne. Talán akad majd olyan olvasó is, aki átértékeli a polipokról vallott nézeteit annak ellenére, hogy a regénybeli példány inkább mutat rokonságot a kockás fülű nyúllal, mint egy valódi, élő tengeri egyeddel.

Kevés olyan történetet olvastam, ami ennyire elfogadhatóvá teszi az elmúlás témáját – a regény ebben is kiemelkedik a jóleső olvasmányok közül. Marcellus csendes felkészüléssel és mások életének rendbetételével készül az általa elfogadott és kiszámíthatóan megérkező végre (ami azonban nem teljesen a várakozásainak megfelelően jön majd el, de erről a poénok lelövése nélkül nem lehet beszélni). Tova más stratégiát alkalmaz, egyszerűen nem vesz tudomást az idő múlásáról, egészen addig, amíg a sors csúnyán bele nem veri az orrát a ténybe: öregszik.

Az elkövetkező hetekben, a hosszú téli éjszakákon szívet melengető olvasmányélményt nyújthat A boldogságnak nyolc karja van. Gieler Gyöngyi, a fordító minden bizonnyal maga is szerette ezt a történetet és ennek megfelelő gyengédséggel ültette át magyarra. A regény remek ajándék lehet a télapótól vagy a családi karácsonyon fiatalnak és idős olvasóknak egyaránt.

Shelby van Pelt

Shelby van Pelt: A boldogságnak nyolc karja van
Fordította: Gieler Gyöngyi
General Press, Budapest, 2022
384 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3992 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 452 6728 (papír)
ISBN 978 963 452 6735 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Elbűvölő, szellemes és letehetetlen történet barátságról, számvetésről és reményről, középpontjában egy özvegy és egy óriáspolip valószínűtlen kapcsolatával.
A hetvenéves Tova Sullivan mindig is azt vallotta, hogy az a legjobb terápia, ha az ember elfoglalja magát. Így hát amikor a férje meghal, ő takarítói állást vállal a Sowell Bay-i Akváriumban. Úgy érzi, az akvárium néma lakóinak a társaságában megnyugszik a lelke.
Az egyik esti műszak alkalmával Tova megmenti a tartályából rendszeresen kiszökő, mérhetetlenül kíváncsi csendes-óceáni óriáspolipot, Marcellust. A polip és az asszony barátságot köt, és Marcellus, aki a fogságban töltött évek során remek megfigyelőképességre tett szert, elhatározza, hogy fényt derít Tova múltjának legnagyobb rejtélyére: a fia eltűnésére. Vajon sikerül felszínre hoznia az igazságot, mielőtt túl késő lenne?