Mesék embereknek | Tóth Krisztina: Világpuszi

H. Móra Éva | 

Olyan gyönyörű címe van ennek a mesekönyvnek, hogy még ki se nyitja az ember, már jóleső érzések járják át, ahogy ízlelgeti ezt a szót. Szokták mondani, ha valaki nagyon boldog, hogy az egész világot magához tudná ölelni, hát valami ilyenre gondoltam a cím olvastán, ilyen kozmikus boldogságra. Aztán pontosít az első mese: a világpuszit Ferkó cuppantja „bele a világba”, egy sérült kisfiú, aki beszélni ugyan nem tanult meg, de cuppantásai nyomán mindig valami csoda történik a világban.

Tudjuk a beharangozókból és az ismertetésekből, hogy Tóth Krisztina nemes missziót vállalt ezekkel a mesékkel: olyan témákat választott, amelyeket tabuként kezelünk, agyonhallgatunk. Pedig a gyerekeknek ezer kérdése lenne például egy kézfej nélküli lány láttán. Az a jó ebben a könyvben, hogy itt meg merik kérdezni. Méghozzá olyan természetességgel, hogy magunk is csodálkozunk rajta: hát ennyi az egész? „…olyan furcsán nézett ki, hogy Zsuzsi nem tudta levenni róla a szemét. Közelebb húzódott hozzá: – Mi történt a karoddal? Baleset ért?” Igen, szép mintákat kapunk itt sok mindenre. A legtöbb felnőtt már a gyerek hosszas bámulásakor tapintatosan igyekszik elfordítani a fejecskét, ne bámulássza, nézzen máshová.

De akkor hogyan tud közelebb kerülni ezekhez a „furcsaságokhoz”, honnan fogja megismerni, megérteni őket? Beszélni kell. Mindenről. Az eltávozott, meghalt kedvenceinkről is. Lehet, hogy segít, ha kutyamennyországról mesélünk, de talán még jobban segít, ha eltemetjük, és sokáig, napokig, hetekig beszélünk róla, emlékeket idézünk, emlegetjük. Mintát adunk a gyászra.

Ám nem az ismeretterjesztés a fő erénye ennek a kötetnek, hanem az, ahogyan tudatja ezeket a dolgokat. Mert igazi, varázslatos meséket olvashatunk, csodaszép mondatokkal, ilyenekkel: „Ferkó el is indult hát, hogy átkeljen a születés hatalmas, boltíves aranykapuján. Odalent a Földön már várták a szülei […] Tudták jól, hogy Ferkó elindult feléjük, és mindennap díszítgették a szívüket, hogy készen álljanak a fogadására.” Aztán valahogy nehezen jut át az aranykapun, megsérül közben. De a szülei szemében ott ragyog „az a vakító és sziporkázó fény”, vagyis a szeretet, ami élni segít, amire ép és sérült embereknek egyaránt nagy szükségük van. Varázslat, mese és szemléletformálás egyenrangú ebben a könyvben, ahogy egyenrangú a szöveg és az illusztráció is. Nagyon tetszett Szalma Editnek például a vak lány arcáról született rajza: a szemek helyére fehér virágok kerültek. Álomszép. Tetszett az írónő közvetlensége is, ahogy megszólítja a gyerekeket, személyesé teszi a történeteket: „A világon számos olyan kisgyerek és felnőtt él, aki külsőre hasonlít Petire. Biztosan a ti környezetetekben, óvodátokban, iskolátokban, talán a családotokban is él Down-szindrómás kisgyerek vagy felnőtt.” Még a kromoszómákról is megtudunk egyet-mást – nagyon szemléletesen –, de aztán mesébe fordul a történet, Peti csodás „jóslatokra” képes. Nem szánnivaló fogyatékosok ők, hanem értékes emberek. Lehet velük barátkozni, mint a vak lánnyal a manók – remek, ahogy a legóelemen szemlélteti a Braille-írást! –, lehet velük beszélgetni, mint Zsuzsi a sellőlánnyal. Igen szép az a gondolat, amellyel a hajléktalanságot megközelíti: ki mindenki kerülhet az utcára? Még maga a Mikulás is! Még neki is elkoszolódhat a ruhája a sok járdán üldögéléstől… És fordítva is működhet mindez: ha belenézünk egy utcán ücsörgő hajléktalan szemébe, megláthatjuk benne a jóságos öregembert.

Nem mentes a humortól sem Tóth Krisztina könyve. Vidám, friss hangot üt meg Zoli bácsi, a horgásztábor nevelőtanára, aki a bepisilős kisfiú segítségére siet, és cinkosságot vállal vele, még lódít is nagyot, hogy elkerülje Miki szégyenét. Frappáns, ahogy egy másik írásban a gyermeki füllel megfigyelt mondatot idézi: „A nagymama sokat beszélt neki a mennyországról, és mindig elmondta azt is, hogy az Erzsi néni, a húga oda sose fog bejutni…”

Figyelem: ez a könyv nem csak gyerekeknek szól, a belső borítón ott az alcím: Mesék embereknek.

Ránk férnek.

Tóth Krisztina: Világpuszi
Szalma Edit illusztrációival
Magvető Kiadó, Budapest, 2022
64 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3199 Ft,
e-könyv változat 2239 Ft
ISBN 978 963 144 2359 (papír)
ISBN 978 963 143 6471 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tóth Krisztina óvodás és kisiskolás korosztálynak szóló legújabb meséi olyan jelenségeket mutatnak meg, amelyekre a gyerekek nehezen tudnak rákérdezni, illetve a felnőttek nehezen tudnak mit mondani róluk.
A Világpuszi lapjain feltűnnek sérült gyerekek, ágybavizelés, öregség, szegénység, az állatokkal való törődés, a házi kedvencek halála és meggyászolása. Tóth Krisztina meséiben ahhoz nyújt segítséget, hogy megismerjük a világot, megértsük a nehéz helyzetben lévőket, és olyan, minden didaktikusság nélküli válaszlehetőségeket mutat meg, amelyek a gyerekek nyitottságát és segítőkészségét erősítik.