Artisjus Irodalmi Díjak, 2026 | Nagydíjas: Krasznahorkai László

Xénia EE |

A magyar nemzet biztonsága című regényéért, valamint teljes életművéért Krasznahorkai László kapta idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat. A fődíjas mellett Tóth László, Kornis Mihály, Soltész Márton és Kenyeres Zoltán részesült elismerésben, négy különböző kategóriában. Az idei díjakat 2026. május 11-én, a Magyar Zene Házában adták át a zenei Artisjus-díjakkal együtt.

Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az irodalmi nagydíj célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához. Az Artisjus Irodalmi Díj presztízsértéke abban rejlik, hogy a vezetőség döntését irodalomtörténészekből és írókból álló bizottság készíti elő, melynek tagjai 2026-ban: Báger Gusztáv, Bakonyi István, Báthori Csaba, Filip-Kégl Ildikó, Keresztesi József, Radics Viktória és Szörényi László.

Az Artisjus-díjat alapítása óta eddig 101 költő és író vehette át. A korábbi években többek között Takács Zsuzsa, Kovács András Ferenc, Berkovits György, Nádasdy Ádám, Pintér Béla, Tőzsér Árpád, Kukorelly Endre, Márton László, Bereményi Géza, Darvasi László, Rakovszky Zsuzsa Szilágyi Ákos részesültek az elismerésben.

A 2026-os év irodalmi díjazottjai:

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Krasznahorkai László kapta A magyar nemzet biztonsága című kötetéért. Krasznahorkai László (*1945) Nobel-díjas író. Pályáját az 1985-ben megjelent Sátántangó című regénye indította el, amely rögtön komoly kritikai visszhangot váltott ki, és mára a modern magyar próza egyik alapművévé vált. Írásművészetét a hosszú, áradó mondatok, a sűrű, filozofikus látásmód és a világvégi, apokaliptikus hangulatok jellemzik; műveiben gyakran az emberi lét kiszolgáltatottságát, a történelem és a személyes sors összefonódását vizsgálja. Művei közül kiemelkedik többek között Az ellenállás melankóliája, a Háború és háború vagy a Seiobo járt odalent című novelláskötet, amelyek nemzetközi elismerést is hoztak számára. Művészete szorosan összefonódott Tarr Béla filmrendezőével: közös alkotásaik a kortárs filmművészet meghatározó darabjai. Legfrissebb kötete, A magyar nemzet biztonsága szervesen illeszkedik az életműbe.
„Az író nem ezért a művéért kapta a Nobel-díjat, hiszen legújabban jelent csak meg. Ennek ellenére erre is nyugodtan megkaphatta volna. Minden regény-remekmű ősatyja, a Don Quijote egyik főszereplője itt öreg, nyomorék és végtelenül szorgalmas lepkészként jelenik meg Dr. Papp András néven, […]. Sancho Panzának viszont maga az író, Krasznahorkai áll be, és a regény tulajdonképpen az ő megbarátkozásukról, illetve társulásuk lehetőségeiről szól.” – írja méltatásában Szörényi László.

Tóth László Időző című verseskötetéért részesül a szerzői egyesület elismerésében. Tóth László (*1949) József Attila-díjas költő, író, művelődéstörténész, műfordító, szerkesztő és dramaturg. Jelenleg Dunaszerdahelyhez köti élete. Pályája során számos lap és kiadó munkatársa volt Szlovákiában és Magyarországon. 1998-ban Ister néven saját kiadót alapított. Mintegy százhúsz kötete jelent meg: ezek fele szerzői mű – vers, próza, tanulmány, esszé és gyermekirodalom –, fele szerkesztett kiadvány. Munkásságát számos rangos díjjal ismerték el.
„Rövid- és hosszúversei, verskatedrálisai prózai és esszéisztikus elemeket szintetizáló felépítmények, melyekben eszmeiség és kompetencia harmonikus kompozíciója valósul meg, s érik a nyelvfilozófiát is birtokba vevő unikális dikcióvá, nemes költészeti modellé” – fogalmaz laudációjában Filip-Kégl Ildikó.

Kornis Mihály Minden ember című kötetéért kapja idén az Artisjus-díjat. Kornis Mihály (*1945) író, drámaíró, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. A Színművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult, rendezett a kaposvári Csiky Gergely Színházban, később a Magyar Rádióban, a Pannónia Filmstúdióban és a Mafilmnél dolgozott. Ellenzékiként munkaviszonya a nyolcvanas években a Vígszínházban lett Örkény István közbenjárására. 1990 és 2002 között a Színművészeti Főiskolán tanított, volt a Katona József Színház dramaturgja, majd a Vígszínház művészeti tanácsadója, aztán a Madách Színház művészeti főtanácsadója. A próza, a dráma és az esszé műfajában egyaránt jelentős alkotó.
„A huszadik század derekán játszódó történelmi és családregény egy kisfiú fejlődésregénye is, a második világháborút követő bő évtizedben. A könyv egyik nagy erénye az ötvenes évek, valamint a forradalom atmoszférájának közelképekben részletezett, ahogy az író maga mondja: »pórus minőségben« történő ábrázolása. Azt hiszem, a születő lelkiismeret első lépéseinek érzékeltetése ugyancsak nem elhanyagolható erény. A könyv legszebb lapjai közé tartozik a »harminchat igaz ember« zsidó legendájának rövid elemzése is. Kornis Mihály könyvét esztétikai merészsége, erkölcsi eltökéltsége miatt értékelhetjük. Azt hiszem, arra is hivatott, hogy mindannyiunk szemléletének megújulását előidézze” – írja méltatásában Báthori Csaba.

Soltész Márton Önmaga hőse és áldozata – Közelítések Szabó Magda karriertörténetéhez című kötetéért részesül Artisjus-díjban a tanulmányok kategóriájában. Soltész Márton (*1987) irodalomtörténész, egyetemi oktató, József Attila-díjas. Kutatási területe a magyar irodalom és kultúrpolitika története 1945 és 1989 között. Tanulmányait a Károli Gáspár Református Egyetemen végezte,doktori fokozatait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerezte. Pályája során több kiadónál és folyóiratnál dolgozott szerkesztőként, 2023 óta a Kertész Imre Intézet tudományos igazgatója. Munkásságát számos ösztöndíjjal és díjjal ismerték el.
„Soltész Márton (…) a szövegközpontú műelemzést kitágítva, roppant filológusi, történészi és irodalomtörténészi munkát elvégezve számba vette az írónő politikai életútját, apróra kidolgozta a karriertörténet és a kapcsolattörténet fogalmait, és megvizsgálta azt a hatalmi mezőt, amelyben a becsvágyó és a karrierjét tudatosan építő írónő feltalálta magát, hogyan boldoguljon. Pályarajza egyúttal a magyar irodalom vonatkozó korszakának háttértörténete. Feltárja az írónak és értelmiséginek, a médiaszemélyiségnek a »felsőbb körökkel« kialakított relációit, a kultúrpolitika működését. Ehhez aprólékos munkára, pszichoszociális éleslátásra és kritikus szellemiségre volt szükség. A parázslón izgalmas, több mint irodalomtörténeti mű tanulságai a jelenünkbe vágnak” – fogalmaz méltatásában Radics Viktória.

Kenyeres Zoltán az esszé kategóriában kapja idén Írók, költők, fogalmak című kötetéért az Artisjus-díjat. Kenyeres Zoltán (*1939) irodalomtörténész, egyetemi tanár, professor emeritus. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar–angol szakon tanult. A Kossuth Könyvkiadó szerkesztőjeként kezdte pályáját, ezt követően az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos kutatója volt. 1981-től az ELTE BTK 20. századi irodalomtudományi tanszékén tanított. 1986-ban lett az MTA doktora. Munkásságát számos rangos díjjal ismerték el.
„Kenyeres Zoltán az elmúlt évtizedek egyik legkiemelkedőbb irodalomtörténésze, aki tudja, hogy mi az irodalmi érték és az etikai érték, a legújabb irányzatok sűrűjében is figyelmeztet a hagyományok feledésbe merülő értékeire. Korábbi és mai írásainak válogatott kötetében arra tesz ajánlatot, hogy »fogadjuk el iránytűnek azt a tartalmat és formát teremtő célkeresést, ami a Nyugat íróit igazgatta.« A gazdag szellemi vibrálásban olvasható válogatott kötet áttekintését olyan alkotók példájával indítja, akiket a »humanizmusfelelős«, »emberségérték-őrzője« jelzőkkel ír le: Babits Mihály, Kodály Zoltán és Illyés Gyula. A könyv Elvek, Fogalmak című harmadik részében elemzése különösen értékes akkor, amikor a jövőbe mutató metafizikus szemlélet jelentőségét emeli ki, illetve amikor a demokrácia és liberalizmus kapcsolatát taglalja” – írja laudációjában Báger Gusztáv.