fényképes
kéne egy vers
amivel kicserélhetném magam
gondoltam
kérek valahonnan
benne lehetne az a sor
hogy
hull a sok megpuskált madár
dünnyögõs
már nem tudom meg
milyen teled
mert én csak nyárban éltelek
várj
rajzoljak magamba pelyheket
mint pétervári szuvenírben
kántálnak
orrhangú szelek
dünnyögök
faltalan keret
ajtó
miben
fagyott víz
a nincs
a van
lékre csalt
önmagam
mondatos
ezek
félszeg decemberi éjszakák
mikor a sötétség is csupán árnyéka
valamikori önmagának
beledőlsz
írni
a megtalált mondatot
a sötétség akkor másik oldalára fordul
mammog kicsit
lehet
magad belemeredsz
a fehéren villódzó
mondatba
eltakarod
megpróbálod szétropogtatni
lenyelni
hajtogatsz belőle csónakot
ellököd magadtól
fésülködsz vele
hogy más alakot öltsön
hiába teszel bármit
marad immár amit leírtál
akkor
félni kezdesz
hogy elalszol
és ezt álmodod
hogy felébredsz
és ez lesz az első dolog
ami eszedbe jut
szorongani
hogy míg tartanak szélütött éjszakái a decembernek
folyton így fogsz kifordulni az ágyból
leírni azt
aztán ki tudja talán januárban is így marad ez az egész
ezeknél a mondatoknál sose lehet tudni
végül magad maradsz
a kiságy felől érkező
egyenletes
szuszogással
alszik a tudat
_
Olvass bele 
Posted on 2012. április 11. szerda Szerző: olvassbele.com
0