A felnövekvés kínos feladata | Szabó-Horváth Tamás: Nemsokára minden jobb lesz

Vajda Villő |

Szabó-Horváth Tamás két kisregényében mintha egy résen át figyelnénk, látjuk az Y generáció küzdelmeit. Bár a két főszereplő egymástól független, nem is ismerik egymást, mégis nagyon hasonlóak: mindent megtesznek, hogy ne kelljen felnőniük. A világ azonban nem ilyen kegyes irántuk, mi pedig nyomon követjük szerencsétlenkedéseiket.

A címadó kisregényben Tamás anyja súlyos beteg. A fia ezért kénytelen besegíteni: kórházjárás, tiszta ruha, házimunkák, ilyesmik. Örömmel teszi, legalábbis ezt mondja, talán így is érzi, valójában mégis megragad minden alkalmat, hogy elmeneküljön a valóság elől. Igyekszik nem gondolni anyja elkerülhetetlen és bármikor bekövetkezhető halálára, és ha teheti, kimenti magát. Körülbelül ugyanekkor barátnője meglepetéssel rukkol elő: pozitív terhességi teszttel. Tamás kálváriát jár a hazai egészségügy kísérteties stációin, és megtapasztalja az apává válás hosszadalmas (és roppant költséges) előjátékait is. Számára párhuzamossá válik az élet vége és a kezdete: egyszerre kell megszerveznie temetést és esküvőt…

Az Időzavar című másik írás főszereplője András. Az ő sorsa nem tragikus, inkább csak kínos. Sikeres életről fantáziál, meg egy férjes asszonyról, de ez csak önáltatás. A szerző jól érzékelteti az elveszettség és a tétlenség közötti határvonalat. András – amint kiderül – már gyermekként is elveszett volt, és hamarosan egyértelművé válik: eltökélten nem akar felnőtt lenni. Nem akar kitörni az ismerős sémákból, mert az új, ismeretlen jövő megijeszti – alighanem éppen ezért álmodozik csupa elérhetetlenről. Retteg, és ez visszatartja a változás felé vezető lépésektől – pedig talán az nem is lenne lehetetlen.

Mindketten „az emberélet útjának felén” túl járnak, mégsem tekinthetők igazán felnőttnek. A Nemsokára minden jobb lesz valójában csak önáltató mantra; Tamás azért nem képes felnőni, mert még most is arra vár, hogy minden magától oldódjon meg: nélküle. Amikor az apját kórházba kellett vinni, és nem járt be hozzá, azzal nyugtatta magát, hogy akkor sem tudott volna mit tenni, ha ott van. Ennek „Az élet majd megoldja” gondolkodásnak köszönheti, hogy negyvenes évei ellenére csak most kezdi el igazán az életet. „Képesek leszünk rá? Persze. Valahogy biztos. Majd csak jön magától. Ott vannak a szüleim, majd ők segítenek, megmondják, mit-hogyan, mire kell ügyelni.”

Tamásról írva Szabó-Horváth apró poénokkal mutat rá a férfi és női gondolkodás közötti különbségekre. Nevetségessé teszi a férfiak érzelmi sutaságát anélkül, hogy a nőket piedesztálra emelné. „Nem vagyok apamatéria. Infantilis, magának való, a legkevésbé sem gyakorlatias.” A főszereplő öniróniája egy kis humort csempész az amúgy érzelmileg borongós jelenetekbe, közben pedig szembesülünk a magyar egészségügyi rendszer kritikájával is. A beutalók, időpontok, leletek egyre vastagabb csomagja árnyékként követi Tamás anyjának leépülését. A magán orvosok, akik legalább időben tudják fogadni a beteget, legalább annyira drágák, mint a fejlődő gyermek szükségletei. Tamás maga is látja jelenlegi helyzetének iróniáját: egyszerre vásárol pelenkát anyjának és a gyereknek.

• Olvass bele!

Az Időzavar gyermeteg Andrása még rosszabb helyzetben van. Felnőtt emberként még a szüleivel lakik, az anyja eteti és gondoskodik róla. Gyerekként ígéretes sakktehetség volt, de amikor túl nehézzé vált a sakkjáték, abbahagyta – ahogy később minden mást is.

„Hová lett a fiatalkora? Elpazarolta, két kézzel szórta a semmittevésben. Ha az idő egy csepp víz, akkor ő maga volt a tenger. Egy tenger, aki nincs tisztában saját tengerségével, amíg ki nem szárad. Nem élt, nem szerzett élményeket, ugyanakkor nem tanult, nem is alkotott semmit. Csak volt. Észrevétlenül és feleslegesen, a középszer langyosságában.”

A sakkversenyekkel gyermeteg énjének utolsó darabkáját próbálja megőrizni. Néha eljár sörözni egyetlen (megmaradt) barátjával, és órákon át képes áradozni neki férjezett kolleginájáról, mert meg van győződve arról, hogy a nő szerelmes belé. Képzelgéseiben ő a magabiztos, lehengerlő, a nő pedig egyenesen a karjaiba veti magát – a valóságban többnyire két mondatot sem képes kinyögni. Lehetne akár rokonszenvezni is vele, olvasóként mégis csaknem belehalunk a helyette érzett szégyenkezésbe.

Vajon hol van a határ képzelet és tettek között? Az Időzavar egy ponton nagyon is elveti a sulykot: amikor a főszereplő romantikus képzelgéseit egy kislányra vetíti ki. Ezúttal a dolog nem merül ki a fantáziálásban, szinte már flörtöl a kis tizenévessel, de legalább ő maga is felismeri, hogy ez nem oké. Viszont az olvasónak itt megszűnik az iránta érzett (halovány) sajnálata, és helyébe lép az undor. Szóval ha egy férjezett nővel nem megy, egy gyerekkel menni fog? Hogyan jutottunk ide? Lehet, hogy bekapcsolt valamiféle önkorlátozó mechanizmus: olyasmit akart, amit nem kaphatna meg, így nem kell félnie az elvesztésétől sem. Ettől függetlenül azonban kifejezetten viszolyogtató volt olvasni.

Különböző a két karakter helyzete, sok vonásuk mégis megegyezik. Egyikük sem hajlandó a tetteiért felelősséget vállalni, a következményeket meg pláne. „Rajtuk kívülálló erőket” okolnak helyzetükért. Tamás nem hogy kerüli az anyja betegségének témáját, de még gondolni sem hajlandó rá. Az események kirángatták addigi kényelmes életéből, és ezért érezhetően neheztel. András is talált magának egy gyermekkorából származó „nemezist”: az az okozója a balfácánságának. Pedig mindketten csupán a felnőtté válás és annak feladatai elől menekülnek.

Az Y generáció nehézségeit Szabó-Horváth Tamás gyöngéd humorral és öniróniával tálalja. Karakterei tükröt tartanak elénk: a saját megbánásainkat, kihagyott lehetőségeinket, elpazarolt éveinket ismerjük fel. Néha legszívesebben rájuk üvöltenénk: Szedd már össze magad! – mégis tudunk azonosulni velük, át tudjuk érezni a problémáikat.

Szabó-Horváth Tamás:
Nemsokára minden jobb lesz
Napkút Kiadó, Budapest, 2026
268 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 4490 Ft
ISBN 978 615 696 8678

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

Van, aki azért nem lép, mert fél. Van, aki azért, mert még mindig hisz benne, hogy majd magától rendeződik minden.
Az Időzavar főszereplője még a szüleivel él, sakkversenyekre jár, férjezett nőkről álmodozik, és halogatja a felnőtté válást – egészen addig, amíg az élet elég nagy zajt nem csap körülötte. A Nemsokára minden jobb lesz főszereplője egyszerre készül apává válni és elveszíteni az anyját, közben rájön: a születés és a halál között nincs is akkora különbség, mint gondolta.
Két kisregény az Y-generáció megkésett felnőtté válásáról – a generáció, amely pontosan tudja, hogy minden nemsokára jobb lesz. Csak azt nem tudja, mikor kezdődik a nemsokára.