Egy férfi élete | David Szalay: Test

Paddington |

David Szalay magyarul Test címen most megjelenő regénye ritka irodalmi teljesítmény: egyszerre olvastatja magát szinte ellenállhatatlanul, és közben mély, sokáig velünk maradó kérdéseket tesz fel arról, mi formálja egy ember életét. A könyv főhőse, István, a zárkózott magyar fiú, akit kamaszkorától követünk egészen középkorúságáig. Élete során megfordul javítóintézetben, szolgál katonaként Irakban, majd sofőrként Londonban, dolgozik testőrként és ingatlanosként – és közben kapcsolatokon, társadalmi osztályokon és országokon keresztül sodródik. Mindez azonban nem nagyívű fejlődésregényként bontakozik ki, hanem rövid, filmszerű fejezetekben, amelyek között évek telnek el, és az olvasónak magának kell összeraknia, mi történt a kihagyott időben.

A regény egy magyar (kis)városban kezdődik, ami a megszólalásig hasonlít Pécsre. Szalay soha nem nevezi meg a várost, de a magyar lakótelepi közeg, a tévétorony, a közeli hegyek és a tó meg az atmoszféra mind ezt sejtetik. Meg az is, hogy a szerző éppen a Mecsek királynőjét választotta korábban lakhelyének egy időre. Ez a névtelenség azonban fontos: István története egyszerre nagyon konkrét és univerzális. Egy magyar fiú sorsa, aki szinte észrevétlenül keveredik át a posztszocialista Kelet-Európából a globalizált Nyugat világába.

A Test egyik legnagyobb erénye Szalay radikálisan letisztult prózája. A mondatok szikárak, pontosak, mentesek minden fölösleges díszítéstől. Nincs semmi sallang, itt csak a cselekvések, a gesztusok, a párbeszédek maradnak. A dialógusok különösen hitelesek a maguk hétköznapi, olykor szinte banális töredezettségében. Ez a visszafogott, helyenként kifejezetten elidegenítő szóhasználat olyan prózavilágot teremt, amelyben az érzelmek ritkán vannak kimondva, mégis erőteljesen jelen vannak. Különösen érdekes, ahogy a szóismétlések – amitől minden magyartanár és szerkesztő óva intené a tollforgatókat – erős írói eszközzé, a hétköznapiság, a „semmi különös” eszközévé válnak.

Az elbeszélő hangja feltűnően tárgyilagos, szinte közönyös. Ez a kissé közömbös elbeszélésmód Kertész Imre Sorstalanságának hangnemét idézi: ott is egy fiatal alig-férfi számol be a legmegrázóbb eseményekről ugyanazzal az érzelemmentes tónussal, mint a hétköznapi történésekről. A hatás itt is hasonló. István életének drámai fordulatai – első szexuális tapasztalata egy nála jóval idősebb nővel, börtön, háborús trauma, társadalmi felemelkedés, újabb idősebb nő, és a bukás – ugyanabban a visszafogott regiszterben jelennek meg. A főhős mintha vállrándítással lépne túl mindenen, mintha csupán megtörténnének vele a dolgok. Ez a hűvösség paradox módon még erősebbé teszi a regény érzelmi hatását.

A Test ritka könyv abban az értelemben is, hogy valóban hagyományos férfi hangon szólal meg. A kortárs irodalomban sokszor találkozunk önreflexív, ironikus vagy pszichologizáló férfihősökkel. István manapság ritka főszereplő, egyszerűen csak férfiként viselkedő férfi. Egészen másmilyen, mint amit manapság irodalmi zsűrik díjazni szoktak. Nem elemzi önmagát, nem beszél sokat az érzéseiről, és nem is tűnik különösebben érdeklődőnek saját motivációi iránt. Inkább cselekszik – vagy még pontosabban: hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek vele. Ez a passzivitás nem gyengeségként, hanem létezésmódként jelenik meg. Mintha Szalay azt mutatná meg, hogy sok ember – különösen sok férfi – valóban így él: nem nagy döntések sorozataként, hanem csupán alkalmakra, pillanatokra reagálva.

• Olvass bele!

István személyisége egyszerre rejtélyes és nagyon is ismerős. Nem karizmatikus hős, nem különösebben intelligens vagy ambiciózus figura, mégis folyamatosan érdekes marad. Talán azért, mert a regény nem próbálja „megmagyarázni” őt. Ahogy István sem érti teljesen önmagát, úgy az olvasó sem kap egyszerű kulcsot a jelleméhez. Ez a nyitottság teszi a figurát hitelessé.

A regény szerkezete is figyelemre méltó. Szalay mindvégig a kihagyás eszközét használja, a legfontosabb fordulatokat nem írja le. Az olvasó várja, hogy megtörténjenek, de ez nem a könyv lapjain következik be. Minden fejezet újabb életszakaszba dobja az olvasót, gyakran hosszú időbeli ugrások után, a be nem mutatott események következményei között. Olyan ez, mintha valamiféle éjszakai vonaton utaznánk Európán keresztül: minden állomásnál felébredünk, és azt látjuk, hogy a főhős idősebb lett, máshol van, és valami fontos már megtörtént vele. Ez a technika rendkívül feszes ritmust ad a könyvnek, miközben érzékelteti az élet kiszámíthatatlanságát is.

Bár a Test foglalkozik háborúval, társadalmi mobilitással, szexualitással, osztálykülönbségekkel és traumával, mégsem válik egyik témájának sem „tézisregényévé”. Sokkal inkább a fizikai test regénye: annak története, hogyan visz tovább bennünket a testünk egyik helyzetből a másikba, miközben a tudat gyakran csak késve próbálja utolérni az eseményeket. István cigarettázik, eszik, dolgozik, szeretkezik, verekszik, utazik – és a regény elsősorban ezeken a konkrét cselekvéseken keresztül mutatja meg az életét.

A szikár stílus, az érzelmi távolságtartás és a főhős passzivitása néha kifejezetten nyugtalanító lehet. Ugyanakkor éppen ez a könyv ereje. Szalay olyan pontossággal ragadja meg a modern élet magányát, az intimitás esetlegességét és a társadalmi változások kiszámíthatatlanságát, hogy a regény olvasójának az az érzése támadhat: igen, valami ilyesmi az élet. A Test megrendítő, okos és rendkívül fegyelmezett regény. Nem kínál könnyű vigaszt, és nem akarja szerethetővé tenni hősét. Mégis, mire az utolsó oldalhoz érünk, úgy érezzük, hogy István története valamiképpen a saját magunkról is szól. Ritka könyv az ilyen: hűvös a felszínen, de mélyen a csontjainkig hat.

Mivel a magyar kiadás még váratott magára, a kötetet angolul olvastam, illetve hallgattam hangoskönyvként kutyasétáltatás közben. Barabás András magyar fordítása – a kiadó által rendelkezésre bocsátott beleolvasó alapján – jól adja vissza a magyar származású, de nem magyarul író szerző prózáját, de közben feltétlenül meg kell dicsérnem Daniel Weymant, a hangoskönyv előadóját, aki hősiesen birkózik meg számos magyar kifejezéssel – Ödöntől a Rákóczi túrósig.

David Szalay: Test
Fordította: Barabás András
Libri Kiadó, Budapest, 2026
408 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
online ár a bookline.hu-n 5398 Ft,
e-könyv változat 3899 Ft,
ISBN 978 963 604 7122

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A lecsupaszított prózában megírt, mégis mélyen megrendítő Test egy magyar származású férfi életének legfontosabb pillanatait követi végig a kamaszkorától kezdve évtizedeken keresztül – bemutatva, hogyan roppantják fokozatosan össze döntéseinek következményei.
Számtalan fordulat után rá kell jönnie, hogy a szépség és siker mögött sokszor érzelmi üresség és veszteség rejtőzik. A siker, a szerelem és a gazdagság utáni hajszában mindent elér, amit akar – de a csúcson egy hirtelen tragédia azzal fenyegeti, hogy mindent el is veszít.

David Szalay regényét 2025-ben Booker-díjjal tüntették ki.