Nullpercesek | Rényi Ádám: Várólista és további felnőttmesék

H. Móra Éva | 

Hű maradt Rényi Ádám a maga teremtette hagyományhoz: ezúttal is harminc felnőttmesét kínál olvasóinak – mint eddigi három kötetében. Bevallom, mindig izgatott várakozással veszem kézbe a szerző újabb és újabb novellagyűjteményét: képes-e megújulni, képes-e ugyanazt a lenyűgöző hatást kelteni, mint a legelsőkkel?

Végigolvasva a Várólistát: igen, képes megújulni. Másképp, más hangokat megszólaltatva, más lelki rezdüléseket kiváltva. Az első két könyvet (Osztálytalálkozó, A bezzeggyerek) többnyire a humor – abból is az abszurd –, a váratlan fordulatok, a nagyot ütő csattanók uralták, meg a sokszor csúfondáros hangvétel, nem ritkán a gonosz megoldások. Ebben a legújabbikan gazdagodik az a vonal, amely már az Erika néniben elkezdődött. Úgy tűnik, egyre nagyobb szerep jut az érzelmeknek – mintha tudatosan az emberi jóságra vagy esendőségre irányítaná a figyelmet.

Bár ezeknek a történeteknek is van csattanója, mégsem fricskák ezek: csak éppen annyit csavar a dolgon Rényi, hogy elkerülje az olcsó érzelgősség csapdáját. Ide sorolom az Emil zserbója, A pizza, A nagy alakítás, Anyák napja, Ványa címűeket. Szinte borítékolnánk a záró novella, Az autóstoppos csúfolódó befejezését – itt éppen ennek hiánya, a „szabályos” lekerekítés hat csattanószerűen. Az életöröm sugárzik a Gyurka címűből, engem a Csinibaba-film záró jelenetére emlékeztetett, amikor végre teljesült a meglett férfi gyerekes vágya: a kipörgetés kezénél-lábánál fogva. Előfordul, hogy nem csattanó, hanem romantikus fordulat zárja a történetet (A fiú).

• Olvass bele!

Persze sokszínű a témaválasztás, sokszínű az írói hang. Mint a szerkesztő, Laik Eszter írja az előszóban, abban is kifejezetten kortárs írások ezek, hogy gyakran napjaink aktuális problémáit vetik fel. Ilyen a címadó Várólista is. Olyannyira abszurd az egészségügyi ellátás valós helyzete, hogy nem is igen kellett írói túlzással fokozni az abszurditást. Rényi kedvelt formája a levélváltás, ennek szűkszavúsága, kihagyásos volta jót tesz a téma kifejtésének. Aktualizál a Kávéházi beszélgetés is. Remekül parodizálja a társadalmunk egy rétegében markánsan és makacsul megnyilvánuló összeesküvés-elméletet. Inkább párbeszédes gúnyirat, mint időtálló darab; éppen a sok-sok néven nevezett konkrétum miatt válik majd a jövő olvasói számára kevéssé érthetővé.

A kütyüfüggés a témája a kivételesen hosszú című A férfi, aki otthon felejtette a mobiltelefonját és az Anita eltűnt; mindkettő a groteszk elemeivel hat.

Említettem a némelyik írásban megjelenő emberi jóságot – nos az ellenkezőjére is bőven akad példa… A csaknem minden szakmára jellemző irigység szövi át A díj megszólalóját. Nagy emberismeretre vall ez az írás is: fokozatosan nyilvánul meg a köntörfalazás mögött a valódi vélemény. A Bácsikám az ingyenélő-ügyeskedő típust mutatja be, ennek testvérnovellája is lehet az Ervin nem jár be – ez már abszurd kategória, már olvasva is mulattató, de még a vége is tud meglepetést okozni. Abszurd a Szenvedélyek című, egy hajléktalan karrierjét leíró novella is a palack-visszaváltástól a milliomosságig. És ha az abszurditást fokozni lehet, hát az Eljövetel ilyen. A Szűz Mária jelenéseiről szóló írás megint csak egy társadalmi jelenségre: a túltolásra/túllihegésre, az elüzletiesedésre hívja fel a figyelmet – Szálinger Balázs Kegyhelykilökődését juttatta eszembe – erős, vitriolos gúnnyal.

Néhány történet akkor válik igazán hidegvérűen gonosszá, amikor elolvasás után továbbgondoljuk. Ilyen a

, de még ilyenebb az Együtt a család – rám ez utóbbi tette a legnagyobb hatást. Mesteri a szerkezete: a szakaszos közlésmódban – egyes szám első személyben meséli a fiú – váltakozik a lassan araszoló jelen idejű történet és a fiatalok találkozásának, terveinek az ismertetése. Ez, amellett, hogy késlelteti a végkifejletet – jaj, de kegyetlen! – növeli a feszültséget is.

Négy kötet után immár jól felismerhető Rényi sajátos stílusa. Hihetővé, hétköznapivá, a saját mindennapjainkba illeszthetővé a rendkívül precíz hely- és időmegjelölésű felvezetés teszi. Ilyenekre gondolok: „Alexával a Budapest Parkban ismerkedtünk meg egy Halott Pénz-koncerten, pontosabban a koncert előtt. Én a haverjaimmal voltam, ő pedig két évfolyamtársával a Közgázról, ahol harmadéves volt akkoriban.” Vagy: „A különös eset a pesti Duna-parton történt múlt szombaton késő délelőtt. Zsolttal, a férjemmel reggel a Fővám téri vásárcsarnokban intéztük a bevásárlást a vasárnapi ebédhez, majd miután a kosarat betettük az autónk csomagtartójába, úgy döntöttünk, megjutalmazzuk magunkat egy ristrettóval a Bálna egyik túlárazott kávézójának teraszán.” Kiváló atmoszférateremtés: ott vagyunk. De olvashatjuk ezt is: „A nevem dr. Zsindelyes Ármin. Fogorvosi praxist viszek a Palotanegyedben immár kilenc éve. Szüleim Erdélyből települtek Magyarországra, én már itt születtem. Nős vagyok, agrármérnök végzettségű feleségemmel három gyermeket, egy fiú ikerpárt és egy lányt nevelünk egy háromszoba-hallos összkomfortos lakásban a Bródy Sándor utcában…” – és így tovább. Soha nem sejthetjük, mi fog mindebből kisülni, és sokszor csak visszaolvasva fedezzük fel, hogy e kínosan pontos bevezetőkben olykor ott lapul egy nagyon is fontos adat, utalás.

Szó van még ebben a kötetben nyom nélküli gyilkosságról, butácska luxifeleségről, lakva megismert szeretőről, vérfarkassá változó férfiról és sok különös, bizarr, meghökkentő – vagy éppen mélységesen emberi, hétköznapi dologról.

Garantált szórakozás.

Rényi Ádám: Várólista és más felnőttmesék
21. Század Kiadó, Budapest, 2026
200 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 4490 Ft,
e-könyv változat 4390 Ft
ISBN 978 963 568 6988 (papír)
ISBN 978 963 568 6995 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kevesen tudják olyan hitelesen megszólaltatni az érzelmeknek azt a sokszínű elegyét, amelyet nap mint nap átélünk, mint Rényi Ádám, a „félperces” novellák immár többkötetes mestere. Hiszen ne is tagadjuk: hol ábrándos vágyakozásba merülünk, amikor a vak véletlen mellénk sodorja egy utazás közben titkos szerelmünket; hol megrökönyödünk, amikor kiderül, hogy idős barátnőnk nemzetközi összeesküvésnek tulajdonítja a késésünket a cukrászdából; hol kínzó kíváncsiságunk hajt bennünket, hogy meglessük az időnként rejtélyes módon felszívódó házastársunkat; hol elönt bennünket a soha be nem vallott sárga irigység, amikor egy közeli ismerős frissen elnyert díjához kell gratulálni; vagy épp a magányosság csalja ki a könnyünket, ha úgy alakul a karácsony, hogy egyedül sütögetjük a zserbót odahaza.
S persze ezeken túl is számos húrt megpendítenek a kötet novellái, amelyek a groteszk futamoktól a lírai darabokon át a vitriolos társadalomkritikáig és a kacagtató jelenetekig úgy tartanak görbe tükröt a mai magyar mindennapok és úgy általában a mai ember elé, hogy közben cseppet sem bántóak, épp ellenkezőleg: az író egyfelől a tőle megszokott vérbeli humorral és sziporkázó mondatokkal szórakoztat, másfelől őszinte és szeretetteljes érzékenységgel formálja meg még leghóbortosabb hőseit is. Cserébe pedig mi, olvasók sem tudjuk nem szívből szeretni ezeket a mélyen emberi történeteket.