Az ördög a részletekben rejlik, de az angyal is | Fredrik Backman: A barátaim

Paddington |

Fredrik Backman azon írók közé tartozik, akiknek az új könyvét gondolkodás nélkül veszem meg, még a fülszöveget sem olvasom el. Nagy kedvencem, amióta az első regényére rábeszéltek a frankfurti reptér jó ideje megszűnt, remek könyvesboltjában. Tudom már, mire számíthatok tőle: szerethetően tökéletlen emberekre, rengeteg humorra, legalább ugyanennyi szomorúságra, és olyan mondatokra, amelyeknél időnként muszáj megállni. Mindezt hozza A barátaim, mégis kicsit eltér ez a Backman a megszokottól.

Sötétebb, helyenként kifejezetten fájdalmas – de közben gyönyörű – könyv a barátság és a művészet erejéről, és arról, hogy néha azok az emberek mentik meg az életünket, akiket mi választunk „családnak”, míg a valódi család ellen nincs orvosság. (Ray Cooney után szabadon)

A történet középpontjában egy festmény áll. A világhírű művész egyik legismertebb képe első pillantásra a tengert ábrázolja. De ha jobban megnézzük, van rajta egy stég is, azon pedig három apró alak: a festő gyerekkori barátai. Megállított egyetlen boldog pillanatot. Huszonöt évvel később a tizennyolcadik születésnapjához közeledő Louisa, aki nevelőotthonok és nevelőszülők között nőtt fel, és nemrég veszítette el a legjobb barátját, mindenáron látni akarja az eredeti képet. Aztán találkozik a festővel – éppen azon a napon, amikor az meghal –, és ettől kezdve az élete egészen váratlan irányt vesz.

• Olvass bele!

A regény két idősíkon halad. A jelenben Louisa és Ted, a művész egykori barátja indul útnak, miközben Ted lassan elmeséli neki, mi történt huszonöt évvel korábban. A múltban pedig négy kamaszt ismerünk meg – Tedet, Joart, Alit és a későbbi művészt – azon a nyáron, amelyik végül meghatározta mindannyiuk életét. Backman nagyon ügyesen váltogatja a két síkot: újra és újra visszatérünk ugyanazokhoz az eseményekhez, de mindig kapunk még egy apró többlet információt, egy másik nézőpontot, amitől az addig ismert történet kicsit megváltozik.

És persze megkapjuk azt, amiért én annyira szeretem Backmant: a nyelvezetet. Azokat a furcsán vicces, váratlan hasonlatokat, az egyetlen mondatban tragikusból nevetségessé váló jeleneteket, a szeretetről, veszteségről és gyászról szóló gondolatokat. Backman gyakran a költőiség és a közhelyesség határán egyensúlyoz, de humora szinte mindig megóvja attól, hogy Coelhová váljon. Ezt a regényt nem magyarul olvastam, hanem angol fordításban, és az angol szöveg egészen lenyűgöző. Biztos vagyok ugyanakkor abban, hogy Bándi Eszternek a tőle megszokott igényes magyar fordítása éppannyira míves, és képes visszaadni Backman egyszerre játékos és szívszorító nyelvét.

A cím alapján talán sejthető, hogy mindenekelőtt a barátság könyve ez. Nem a könnyed, „jóban-rosszban együtt vagyunk” változaté, hanem azoké a barátságoké, amelyek szó szerint életben tartanak. A négy kamasz számára a közös nyári napok jelentik a menedéket attól, ami otthon vár rájuk. Amikor úgy köszönnek el, hogy „Akkor holnap”, ez ígéret, csak az aktuális estét kell túlélni, mert másnap újra együtt lehetnek.

És ezen a ponton fontos figyelmeztetni: Backmantól is szokatlanul kemény könyv A barátaim. A családon belüli erőszak, a gyermekbántalmazás és az elhanyagolás nem mellékes háttérelemek, hanem meghatározzák a szereplők életét. Vannak olyan jelenetek, amelyeket nehéz olvasni, és a könyvben megjelennek a mentális problémák, sőt az önsebzés (önsértésnek is nevezik) és az öngyilkosság témája is. Talán nem véletlen, hogy az olvasói vélemények alapján ez a kötet meglehetősen megosztó: van, aki csodálatosnak tartja, másnak egyszerűen túl sok benne a fájdalom és a kegyetlenség. Miközben az ember öt csillagot ad rá, mégis minden alkalommal félve veszi kézbe, nem tudva pontosan, milyen rémségek derülnek még ki.

Ennek ellenére sem reménytelen a könyv. A sötétség ellenpontja végig a barátság, a szeretet és a művészet. Annak a gondolata, hogy amit létrehozunk, az továbbvisz valamit belőlünk más emberekben. Hogy egy festményben nem feltétlenül azt látjuk, amit megfestettek, hanem azt, amit mi magunk teszünk, gondolunk hozzá, érzünk bele. És hogy néha nem egy hely az otthon, ahogy a család sem feltétlenül az az embercsoport, amibe beleszülettünk, hanem néhány ember, akik az összetartozás érzését nyújtják.

A barátaim ezért számomra nagyon is Backman-regény, csak talán a tőle megszokottnál – és szerencsére az átlagosnál is – több nehéz élethelyzettel. Fájdalmas, vicces, dühítő és gyönyörű, időnként meg egyszerre mind a négy. Leginkább arról szól, amit Backman talán mindenkinél jobban tud megírni: hogy az emberi életet végül nem a nagy események tartják össze, hanem azok az emberek, akik mellettünk maradnak. Akik másnap is ott vannak. Akikkel van egy „közös holnap”.

Fredrik Backman: A barátaim
Fordította: Bándi Eszter
Animus Kiadó, Budapest, 2025
416 oldal, teljes bolti ár 6290 Ft
online ár a kiadónál 5660 Ft
e-könyv változat 4090 Ft
ISBN 978 963 614 9239 (papír)
ISBN 978 963 614 9246 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A többség észre sem veszi azt a három apró alakot, akik ott ülnek a mólón a világ egyik legismertebb festményén. Azt hiszik, a kép csupán a tengerről mesél. De Louisa, ez a zűrös fiatal lány, aki maga is művész, tudja, hogy nem így van. Teljesen lenyűgözi az alkotás, bár még csak képeslapról ismeri, és eltökéli, hogy kideríti a három titokzatos figura történetét.
Huszonöt évvel korábban egy kikötővárosban egy csapat nehéz sorsú tinédzser rábukkan egy elhagyatott mólóra, amely a menedékükké válik, és szinte az egész nyarat ott töltik. Nevetnek, megosztják egymással a titkaikat, dugicigiznek, hűsölnek a vízben. A barátságuk ad nekik erőt, hogy reggelente fel tudjanak kelni, hogy merjenek álmodni és szeretni. Azután egyikük megfesti élete első képét. A festményt később vagyont érő mesterműként tartják számon.
Egy sor igen különös esemény következtében a híres alkotás Louisa birtokába kerül, és a lány útnak indul, hogy megtudja, hogyan keletkezett, és eldöntse, mihez kezdjen vele. Ám minél többet tud meg a kép szereplőiről, annál nyugtalanabbul várja, mi derülhet még ki. Mert Louisa tapasztalatai szerint a boldog vég, ha van is, nem mindig olyan formát ölt, amilyenre számítunk.
A barátaim című kötet – ami világszerte robbanásszerű sikert aratott – főszereplőit olyan erős barátság köti össze, ami évtizedekkel később is képes megváltoztatni egy számukra idegen ember életét. Backman immár nem csupán „Svédország nemzeti írója”, hanem elfoglalta helyét a világ felejthetetlen mesemondói között.