Nyakkendőmnek három sarka | Mészöly Ágnes: Ügynökök és úttörők

kistibi |

Az időutazás mindig izgalmas, de ha az olvasó saját múltjába utazhat vissza, az külön ajándék. Mészöly Ágnes regénye kettős olvasatú. Egyrészt ifjúsági regény, izgalmas történelmi ismeretekkel a mai kamaszok számára, másrészt az érettebb korúaknak múltidézés, talán kicsit nosztalgia.

Buckminster Fuller, a sokoldalú feltaláló és jövőkutató valamikor a 20. században felállított egy tudásduplázódási görbét. Eszerint az emberiség tudása 1900-ig minden évszázadban kétszereződött meg. Ma már ez 13 havonta történik. Ez azt jelenti, hogy míg kétszáz évvel ezelőtt egy apa biztos lehetett abban, hogy gyermeke ugyanabba a világba születik bele, melyben ő is él, ma már ez egyáltalán nincs így. Ezért izgalmas, és nem csak ifjúsági regény az Ügynökök és úttörők. Mert egyszerre történelmi regény, kaland, és az ifjúság felidézése korosztályom számára. Másrészt jelenti azt is, hogy a jelenlegi ötven év feletti korosztályok nagy általánosságban „kívüllakók”, míg a mai kamaszok az online világ bennszülöttei.

Mészöly Ágnes időutazós regényében a 2010-es évekből utazunk vissza 1983-ba. Ez az időszak a Kádár-rendszer puhulásának ideje, amikor a fő elvtárs rájött, hogy Szovjetuniótól egyre kevesebb segítséget kap, és ha túl sok embert tesz belső ellenséggé, akkor nehezebben fognak menni a dolgok.

A két főhős, Gitta és Martin iskolája, a budapesti Vitéz János Zenetagozatos Általános Iskola és Gimnázium udvarán áll egy ősöreg platánfa. A fa alatt alagútrendszer található, amelyből különböző korokba lehet kijutni. Gittáék rendszeresen használják is ezt a lehetőséget. Valami különös véletlen folytán azonban most nem ők választják meg a kort, ahova utazni szeretnének, mert a rendszer önállóskodik, és ők a Kádár-korban találják magukat. Sőt, hogy a dolog még izgalmasabb legyen, a tér nem változik, ugyanabban az iskolában vannak, mint a saját jelenükben, csak most nem szilveszter éjszaka van, hanem nyár, és az iskolából éppen Zánkára indul egy válogatott csapat.

Gittának és Martinnak sikerül kiügyeskedniük, hogy ne bukjanak le, és teljes jogú tagjai lehessenek iskolájuk küldöttségének. Eszükbe sem jut, hogy visszamenjenek az időalagútba, hiszen Zánka lehetőséget teremt számukra, hogy kalandozzanak a szüleik gyermekkorában.

Zánka! Amit az úttörőmozgalomról tudni lehet, és kipróbálni érdemes, az Zánkán megvan. (Húsz évvel korábban még a Budai-hegyek közötti Csillebérc volt ilyen…) Monumentális, háromezer főt befogadó tábor, és ide csak meghívás alapján lehet eljutni, ez a jutalom kizárólag a kitüntetett úttörőknek jár. A vörös nyakkendő három sarka szimbolizálja a munkás-paraszt-értelmiség szövetséget, a résztvevők összeválogatásakor azonban inkább az első kettő élvez előnyt.

Sorakozók, zászlófelvonások, elméleti előadások, ki-mit-tudok közben-előtt-néha azonban jut idő fürdésre, szabad foglalkozásra is.

A zánkai táborélet bemutatása mellett azonban a legizgalmasabb az, hogy a mai kor gyermekei mire csodálkoznak rá, mi az, ami a múlttal együtt eltűnt. A fiúk este beszélgetnek a hálóban, és természetesen autókról esik szó: „A hat srác közül csak Attiláéknak volt saját 1200-es Ladájuk, Gézáék egy Trabant kiutalására vártak évek óta – Martin sejtette, hogy ez azt jelentheti, hogy már befizettek rá, de még nem kapták meg az autót –, Ordasi Andris pedig rendszeresen utazott apukája szolgálati Volgájában, de nyugati kocsiban még nem ült közülük senki.”

Utólag nagyon viccesnek tűnik, de a gyakorlatban nem volt az: „Már fél órája az M7-esen zötyögtek. Szó szerint: az autópálya ugyanis aszfalt helyett betonlapokból épült, és a busz nagyjából húsz méterenként hatalmasat döccent.”

De ide sorolhatjuk azt is, amikor Gitta és Martin arra csodálkoznak rá, hogy szabadidőben a lányok nekiállnak körjátékot játszani, senki nem nyomkodja a kütyüjét. Más volt a közösségi élet.

• Olvass bele!

Az élet azért nem volt mindig ilyen nyugodt, szóba kerül ez is az esti beszélgetések közben: „Nálunk a nagyimék voltak… rendszerellenségek – mondta egy fokkal halkabban Móni, mintha attól tartana, hogy valaki kihallgatja őket. – Régen övéké volt a kocsma, ahol most anyu dolgozik. Anyukám nem szeret beszélni róla, de nagyapám akkor bénult le, amikor elvették tőlük.”

Természetesen, ha a zánkai anziksz csak ezekből a jelenetekből állna, könnyen unalmassá válhatna az egész. Van egy krimiszerű történetszál is, amely feszültté teszi a tábor hétköznapjait. Ancsának van egy polaroid fényképezőgépe, ami akkor még Magyarországon ismeretlen. Ancsa édesapja hozta az NSZK-ból, az őrsben mindenki csodájára jár. És a csodagép egyszer csak eltűnik. Nyomozás indul, és a gyanú Martinra terelődik. Nem véletlenül, hiszen neki titkolóznia kell, nem győzi dugdosni a 21. századi holmikkal teli hátizsákját. Már-már odáig jut a helyzet, hogy haza kell küldeni, hiszen úttörőhöz nem méltó viselkedés más dolgainak eltulajdonítása, amikor teljesen váratlan helyről érkezik a felmentő sereg.

Bocsánat a kitérőért: nekem, személyesen nagyon jó úttörőéletem volt. Csak fiúk voltak az őrsben, és ez azt jelentette, hogy minden őrsi foglalkozáson fociztunk. De sok helyen másként mentek a dolgok. „Azt hamar észrevették, hogy a tábor fő témája, azaz a rajvezetőképzés még az ifik közül sem mindenkinek szívügye. Néhányan egyáltalán nem foglalkoztak vele, mint például Banya, egy csomó fontos és hasznos dolgot tanítottak a tűzgyújtástól és térképolvasástól kezdve a közösségek működésének alapvető szabályain át az egészségügyi alapismeretekig, és csak pár igazán »elkötelezett« elvtárs-pajtás vette komolyan az ideológiai alapismereteket.”

Így hát két főhősünk előtt, mint cseppben a tenger, mutatkozott meg az úttörők élete, barátságokat kötöttek, dalokat tanultak, élték a szüleik életét. Aztán, hogy a kort láthassuk másik oldaláról is, a táborozás végén sem térhetnek haza, a saját korukba. Hogy miért és hogyan, a titok megismerését a szerző az olvasóra bízza.

Zánkáról tehát hazajöttek hőseink, ismét a kiindulóponton vannak, de csak helyileg. Mert időben éppoly messze, mint a kalandok elején. A regény második része Budapesten játszódik. Itt már nem az úttörőélet lesz a fókuszban, hanem az – akkor másként gondolkodóknak nevezett – ellenzék munkája, a szamizdatok készítése, terjesztése.

Nagyon jó érzés volt újra látni ezeket a neveket: Kőszeg Ferenc, Kis János, Iványi Gábor, Rajk László, Demszky Gábor, Solt Ottilia... Jó részük emlékét már befedte a történelem hordaléka. Itt is krimiszerűen izgalmas történetbe keveredünk. Ennek központjában a Bős-nagymarosi vízlépcső körüli ellenzéki szervezkedés van, pontosabban Vargha János cikke, amiben arról ír, hogy miért nem szabad megépíteni a vízlépcsőt.

De ilyen neveket is ritkán hallunk manapság, mint Duna Kör, Fészek klub. Hogy 1989/90-ben megtörténhetett a rendszerváltás, és hogy békésen történhetett meg, nagyrészt ezeknek az embereknek, ezeknek a szerveződéseknek köszönhetjük. „…én hiszek benne, hogy ez meg fog változni. Tiszta szívemből hiszem. Talán nem egy-két éven belül, de a gyerekünk majd egy olyan világban élhet, ahol nem egy párt, Kádár vagy egy ideológia szabja meg, mi a hazaszeretet, ki az ellenség, mit mondhatunk, mit festhetünk a vásznainkra, és mit kell gondolnunk a világról. Hiszek abban, hogy előbb-utóbb összeomlik ez az egész, és a romokból valami sokkal jobbat építünk majd.”

Hogy ez sikerült-e, azt döntse el a hálás (?) utókor… Nem hiszem, hogy a rendszerváltó értelmiség örömében táncra perdült volna az illiberális demokrácia tombolása idején.

Mészöly Ágnesnek ez a harmadik „időutazós” könyve. Kiválóan élvezhető szépirodalomként is, a történelmi tudásanyag pedig, amit átad a kamasz korosztálynak – az pótolhatatlan.

Mészöly Ágnes: Ügynökök és úttörők
Abszolút Töri sorozat
Pagony Kiadó, Budapest, 2026
408 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 4490 Ft
ISBN 978 615 115 1105

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Minden nagyon ismerős, és mégis más – a Vitéz János Gimnázium diákjai a közelmúltba kerülnek, egészen pontosan 1983-ba, a rendszerváltás előtti Magyarországra. A zánkai úttörőtáborba utaznak, ahol a látszategyenlőség nevében minden társadalmi osztályból nyaralhatnak a gyerekek, és a tábor végén még Kádár Jánost is hallhatják beszélni.
Később egy véletlen folytán Budapesten ragadnak, ahol ellenzéki értelmiségi körökbe keverednek, és tanúi lesznek, amint kis híján meghiúsul a Duna Kör megalakulása…
Ha elolvastátok Mészöly Ágnes fantasztikusan részletgazdag, izgalmas, múltidéző könyvét, adjátok oda a szüleiteknek és a nagyszüleiteknek is! Ez mindannyiunk közös története.