Browsing All posts tagged under »napkút_kiadó«

Több a csokoládés golyónál | Verrasztó Gábor: Lábujjhegyen hallgat

március 10, 2021 Írta:

0

Cserhalmi Imre | Az újságíró akadémia hallgatójaként Verrasztó Gábor főként két tulajdonságával hívta fel magára a figyelmet: elmélyült gondolkodásával és az élet szinte észrevehetetlen apró jelei iránti érzékenységével. Akkor még nem sejthettük, hogy ezekre fog épülni az egész írói életműve. Márpedig nagyjából két tucatnyi könyve ezt igazolja. Orosházán született, de Budán él, s a fővárosnak […]

Nem csak karmestereknek kötelező | Heltay László: Kutyák és karmesterek

december 12, 2020 Írta:

0

Sváb Ági | A karácsonyi rokonlátogatás őrületében éveken keresztül az volt az egyik legkedvesebb pillanatom, amikor a 26-ai nagy családi ebéd után letelepedtünk a nappaliban, és Nagyapa, mármint a férjemé, mesélni kezdett. A csaknem 90 év alatt kiérlelt fontos és/vagy vidám esetek kerültek elő, amelyeket biztosan megszépített a megtörténtük óta eltelt 30-50-70 esztendő, de a […]

Heltay László: Kutyák és karmesterek (részlet)

december 12, 2020 Írta:

0

A nyári szünetre kiürül Oxford. Ott maradhatnak a diákok, de ezért külön kell fizetni, az ellátás ilyenkor nem tartozik bele az ösztöndíjba. 1960 nyarán néhányan nem terveztük, ogy elutazunk valahová, én akkor már az egyetemtől kapott lakásban éltem. Az egyik fiú azonban rátalált a hírre, hogy Arezzóban ebben az évben is megrendezik a hagyományos kórusversenyt. […]

Tisztelgés egy iskolateremtő sebész előtt | L. Horváth Katalin: „Az utolsó mondattal kezdd!”

október 11, 2020 Írta:

0

Bedő J. István | Nem könnyű híres embernek lenni a huszadik század végén: életében interjúk, riportok mutatják meg őt, de a hírét az információáradat képes elsodorni is. A felejtés ellen született meg L. Horváth Katalin könyve a korszakot jelölő sebészről Kulka Frigyesről. Címét a professzor sokszor kimondott és még annál is többször idézett szólása adta: […]

Szeretettel nézni farkasszemet a sorssal | Münz András: Nélküled, Veled

augusztus 29, 2020 Írta:

0

Bíró Zoltán István | Egy átkozott háború – melyik nem átkozott? – elvitte a frontra, a Don-kanyarba az apát, egyéves volt akkor a szerző, Münz András, mondhatni, nem is látta. Félannyi idős sem volt ő, mint a kötet írója most, és elveszett örökre: évekig várta vissza. Mikor írni, olvasni még nem tudott, az apja nevét […]

Halmai Róbert: Nagyapám (részlet)

október 6, 2019 Írta:

0

Nagyapám hosszú évekig nem nyugodott bele, hogy nem tudja, mi történt azon a végzetes estén a Légszeszgyár utca hatos számú ház ötödik emeletén. Az összes gondolatát ez töltötte ki. Hogy megtalálja az okokat. Hogy kiderítse, ki tette. Hogy tett-e bárki is bármit, vagy csak megtörtént, ami megtörtént. Összeszedett minden iratot, amit csak tudott. Édesapám a […]

Egy ember, aki ott se volt | Halmai Róbert: Nagyapám

október 6, 2019 Írta:

0

Jeges-Varga Ferenc | Legyünk rá mások előtt büszkék vagy kísértsen bennünket egy életen át, családi gyökereinket nem lehet félretolni. Mert hogy éppen hova tartunk, az nagyban függ attól is, hogy honnan jöttünk. Milyen is volt az apánk, a nagyapánk meg a távolabbi őseink. Az esetek döntő többségében a szülőkkel személyes kapcsolatot ápolunk, jó és rossz […]

Otthontalálás | Novics János: Hózentróger

július 18, 2019 Írta:

0

Jeges-Varga Ferenc | Valahol egy északnyugati határmenti magyar kisvárosban egy tizenhat éves gimnazista fiú úgy dönt, hogy iskolát, barátokat, családot hátrahagyva lelép az országból és nyugatra szökik. A rend­szerváltást követő első demok­ratikus választás évében járunk, de a Hózentróger című „nagyelbeszélésnek” vajmi kevés köze van a Magyarországon 1989-1990-ben lezajlott politikai eseményekhez. Novics János színtisztán vallomásos prózájának […]

Működteti a WordPress.com.