Több a csokoládés golyónál | Verrasztó Gábor: Lábujjhegyen hallgat

Posted on 2021. március 10. szerda Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Az újságíró akadémia hallgatójaként Verrasztó Gábor főként két tulajdonságával hívta fel magára a figyelmet: elmélyült gondolkodásával és az élet szinte észrevehetetlen apró jelei iránti érzékenységével. Akkor még nem sejthettük, hogy ezekre fog épülni az egész írói életműve.

Márpedig nagyjából két tucatnyi könyve ezt igazolja. Orosházán született, de Budán él, s a fővárosnak ez a fele a számára nemcsak otthon, hanem imádott élettér, örök kutatási terep és felfedezendő világ. Erősen vonzódik a kis terjedelmű műfajokhoz – novella, jegyzet, karcolat –, bár történelmi, művelődéstörténeti és helytörténeti munkái is számosak.

A művei túlnyomó többségét gondozó Napkút Kiadónál megjelent, legújabb, vékonyka kötetében az 56 éves író mintha az egész pályaívét akarná megrajzolni az egy-két kivétellel igen rövid, összesen 43 írásában, amelyek közül az elsőt 1983-ban, a legfrissebbeket 2019-ben készítette.

Mintha mozaikokból összerakott montázsfotója volna, esszenciája látás- és gondolkodásmódjának, érzékenységének és finom kifejezőképességének. Mély empátiával és megingathatatlan derűvel nézi és láttatja világát, a humora szelíd, halk hangú véleménye meggyőző. Írásai közt található portrévázlat, miliőfestés, hangulatos természeti kép és az emberi együttélés különféle pillanatainak felvillantása. Néhány sorában, sőt az ábrázolt ember olykor egy-két szavában is egész életutakra, sorsokra irányít fényt. Bírálatai éppen azáltal válnak erőteljessé, hogy rezignáltan finom hangú, inkább a sorok közti elhallgatásokban jelennek meg.

Egyszer használatos pogácsának nevezi a kihűlése után már ehetetlen mirelit pogácsát, szellemesen mutatja be a postarablót, aki nem pénzt, hanem leveleket lop, mivelhogy bélyeggyűjtő. Nincs technikai gondja a több oldalas, de egy mondatként megírt – címadó! – novellával és a mindössze 20 soros krokival sem, amely arról szól, hogy terhesnek vélik az asszonyt, aki pedig töltött káposztától „dagad”. Kíméletet kér a morzsának, amikor lesöprik az asztalról, mert újra kenyérré válásáról álmodik, erőteljesen ábrázolja furcsa flörtjét egy bolti eladólánnyal. Az időben utolsó karcolatok egyikében azt a néhány másodpercet írja le drámai erővel, amely a kerekesszékbe segítése és az oltásának beadása közben zajlik a kórházban.

„Magamra zárom csendes magányom” – írja egyik jegyzetében, és egy másikban folytatja: „…ásítozva harapdálom a vastag éjszakát.” Az ismert Mozart-golyók ürügyén mintha önmaga hivatását, helyét, fogalmazná meg: „Mert halhatatlannak lenni jó. Még akkor is, ha néha az ember csupán marcipánnal töltött csokoládés golyó.”

Szép, finom olvasmány – érett írói eszközökkel.

Verrasztó Gábor

Verrasztó Gábor: Lábujjhegyen hallgat
Napkút Kiadó, Budapest, 2020
112 oldal, teljes bolti ár 1990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 1590 Ft
ISBN 978 615 628 3016

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege (részlet)

Különös dolog a szenvedély. Amikor észrevétlenül bekúszik a belsőnkbe, hogy testünk után átvegye a hatalmat az agyunk felett, vagy éppen fordítva: a gondolatainkból kipattant szikrát tűzzé kovácsolva vegyen le bennünket a lábunkról. Ó, nem, nem csupán az érzékiség buja hálójáról beszélek, amely diszkrét jelenléttel átszövi a kötetet, hanem azokról az érzésektől és emlékektől fűtött pillanatképekről, amelyek a maguk hétköznapiságában is halhatatlanná válnak a szerző szavai által.
Mert Gábor úgy bánik a szavakkal, mint a legnagyobb festők az ecsettel, átengedve az olvasónak a döntést, hogy maga válassza meg a távolságot, ahonnan elemzi az alkotását. Hiszen míg közelről a hangulatteremtés művészetét élvezhetjük, addig kissé távolabbról szemlélve a sorok sarkában toporog nélkülözhetetlen árnyékuk is, hogy teljessé tegyék a fényjátékot. (…) – Palotás Petra