Marc Elsberg: Zero (részlet)

Hétfő

– Mi van ebben, kövek? – nyög fel Cynthia Bonsant, amikor felemel egy kartondobozt új asztalszomszédja munkaállomásáról. Kis híján kificamodik tőle a válla.

– Mindenféle fasza kütyü! – lelkendezik Jeff. – Tesztelésre küldték a technika rovatnak.

Csillogó szemmel húz elő egy műanyag keljfeljancsit a technikai eszközökkel és kábelekkel teli dobozból.

A technika rovat! Cynthia idegesen túr bele ujjnyira nyírt hajába, amely ettől a szélrózsa minden irányába szétmered. Helyresimítja, közben végigsöpör a tekintete a tágas irodán, ahol a Daily nyomtatott és online kiadásának újságírói zsúfolódnak majd össze. Hat hosszú asztalsorra pakolják ki szorgalmasan a holmijukat a régi és új kollégák, kupacba rakják, elrendezik, úgy fest az egész, mint egy irodaszergyár futószalagja. Egyik képernyő a másikat éri; közöttük az IT-sek dugdossák a helyükre az utolsó kábeleket, amelyek kiontott belekként lógnak a gépekből. Újabb kollégák érkeznek, dobozukat a hasukra szorítva verekszik előre magukat, keresik a helyüket. Mindezek fölött pedig hírcsatornák, honlapok, közösségi oldalak kavalkádja villódzik egy hatalmas monitorfalon. Alatta felirat díszeleg egy papírszalagon az újonnan érkezettek számára:

Üdv a Daily szerkesztőségében!

– Szerkesztőség… – mormogja Cyn. – A gépterem jobban illene rá.
A saját dobozához fordul.
Abban aztán egyetlen fasza kütyü sincsen.
Határozott mozdulattal teszi le ütött-kopott tolltartóját a vadonatúj monitor elé. Mellé kerül a jegyzettömbje.

Amikor újra felnéz, azt látja, hogy Jeff befejezte a kipakolást, és megbabonázva mered a képernyőre. Más kollégák is otthagyták a futószalagot, és sutyorgó csoportokba verődtek össze más képernyők előtt.

– Eszem megáll… – motyogja Jeff, és a szakállnak szánt valamit dörzsölgeti az állán. – Ezt nézd meg!
Ebben a pillanatban kiront az irodájából a főszerkesztő, Anthony Heast.
– Tegyétek ki a közvetítést a videofalra!
Ott azonban már régóta ugyanazt mutatja minden monitor: homályos légi felvételeket egy golfpályáról. A mögötte lévő erdőből itt-ott háztetők tűnnek elő. Az egyiken csillagos-sávos lobogó lengedez.
– Egy drón… megtámadja egy drón… – dadog Jeff.
Most már Cynthia is felismeri az Egyesült Államok elnökét. Éppen lerak egy golflabdát, hogy elüsse. Mellette áll a felesége, két elütőhellyel arrébb pedig a gyerekei püfölik unottan a labdákat. Néhány méterre az elnöki családtól biztonsági emberek ácsorognak sötét szemüvegben.

– Ezeket a képeket néhány másodperce élőben közvetítették az elnöki nyaralóból az interneten – hadarja egy izgatott tévébemondó a monitorfalon. – Nem sokkal korábban egy Zero nevű szervezet a közösségi hálózatokon keresztül tájékoztatta a nyilvánosságot és a médiát az akcióról. Egyelőre nem tudni, hogy játszották ki a drónok a biztonsági intézkedéseket, arról nem is beszélve, hogy mit tervez a Zero.

Ahogy a repülő kamera az elnök felé száguld, Cyn szíve egyre gyorsabban ver. Nem látja senki? Néhány kolléga rémült kiáltásokat hallat. Mostanra mindenki abbahagyta a pakolást, és a videofalat bámulja.

Az elnök lendít, üt, és a labda után néz. Lecsapja az ütő fejét a pázsitra, és kiált valamit a labdának. A grimaszból, amit vág hozzá, Cynthia úgy sejti, hogy nem éppen kedveskedést. Aztán eltorzul az arca. Kinyújtja a karját, ujjával a kamera felé mutat, a testőrök felé fordul, majd a feleségéhez és dermedten álló gyerekeihez rohan. Több biztonsági ember is utánaveti magát. Az erdőből két sötét terepjáró vágódik ki. A kerekeik felszaggatják a pázsitot, a biztonságiak pedig ezalatt testükkel fedezik az elnököt és a családját.

Egy csapat férfi tűnik fel a fák és a fedett elütőhelyek között. Néhányan közülük az elnöki családhoz sietnek. A többiek idegesen pislognak, vagy távcsövön át figyelnek, lázasan kopognak okostelefonjaikon és tabletjeiken, közben a headsetjeikbe üvöltöznek.

A biztonsági őrök raja sietősen betuszkolja az elnöki családot az első terepjáróba. Föld és fű fröcsköl magasra, ahogy az autó az erdő felé robog. Csak amikor Cynthia végre nagy levegőt vesz, akkor tűnik fel neki, hogy eddig visszatartotta a lélegzetét az izgalomtól.

Azonnal újra felgyorsul a pulzusa, amikor látja, hogy a kamera a levegőből a lombkoronák résein át szemmel tartja az autót. Emögé most felzárkózik a második. Ennek az ablakaiból géppisztolyos emberek hajolnak ki, az eget fürkészik, míg a terepjáró végre elér egy épületcsoporthoz, és eltűnik a garázsában.

– Jól van – szólal meg a kommentátor, amint becsukódik mögöttük az ajtó. – Egyelőre úgy tűnik, az elnök és családja biztonságban van.

– Az élő hírsáv startra kész? – ordít Anthony, és meglazítja a nyakkendőjét. – Be tudjuk ágyazni a streamet a honlapunkra? A cím: Támadás az amerikai elnök ellen…

A gépteremben elhallgat az izgatott kiáltozás. A fényesen kivilágított garázst mutató homályos képeken Cynthia felismeri a két terepjárót. Az elnök, a családja és védelmezőik idegesen szállnak ki a kocsikból. Még nem vették észre a behatoló drónt. Aztán felsikolt egy kisgyerek. És kezdődik elölről a zűrzavar. Mintha egy darázsrajjal lennének összezárva, gondolja Cynthia, és megborzong.

Az elnöki család a testőrök védelmében eléri a garázs kijáratát, míg a két hátramaradt férfi céltalanul hadonászik összevissza a fegyverével. A hátuk mögött ökölnyi árnyék suhan át a falon.

 – Ez meg hogy jött be ide? – üvölt az egyik testőr, és a kamera felé irányítja a fegyvere csövét. A videofalon látható képen összekavarodnak a falak, a járművek és az emberek, mindezt lövések fülsüketítő zaja kíséri. Aztán elsötétül a kép, és csak az egymás szavába vágva kiabáló kommentátorok hangja marad.

A gépteremre teljes csend telepszik. Cyn azon tűnődik, vajon a megkönnyebbülés vagy a csalódottság-e az oka.
– Azt a kurva! – kiált fel Jeff, amikor a kép visszatér. – Van bent még egy kamera!
Rohanó lábak összevisszasága békaperspektívából. Ez a kamera úgy lapul valahol, akár egy kis állat, ami végezni akar a rá vadászókkal. Cyn azon kapja magát, hogy akaratlanul is az állatkának szurkol. Annak ellenére, hogy az talán épp meg akarja gyilkolni az Egyesült Államok elnökét.
*
– Van ott még egy, Chuck! – ordít a telefonba Erben Pennicott, a Fehér Ház személyzeti főnöke. Szabad keze ökölbe szorul a feszültségtől. Az Erben irodájában lévő televízió és számítógép képernyőjén az elnöki család és a testőrök elérik a szomszéd helyiség kijáratát. Csak két pár súlyos fekete cipő marad a képen. A kamera hirtelen elszáguld mellettük, és az elnök nyomában marad. Lövések dördülnek. A kamera egy végtelennek tűnő pillanatra elkapja a világ leghatalmasabb emberének félelemtől kitágult szemét, és kiáltásra nyílt szájának sötét nyílását.

Bassza meg! És még egyszer bassza meg! – állapítja meg magában Erben, és elfordítja a tekintetét. Ezeket a képeket az egész világ látja. És nem vetnek valami jó fényt az elnökre. Most aztán nyoma sem látszik rajta semmiféle erőnek vagy hatalomnak!

Újabb lövés, és a monitor elsötétül. Erben a telefont a fülére szorítva mered a képernyőre. Nem tudja, ki adta le a lövést. Az ő emberei vagy a drón? A tévékommentátorok egyszerre ordítoznak. Mi van, ha az elnököt vagy valamelyik családtagját találat érte? Erben elrohan.

Fáradhatatlanul sprintel végig a hatalmas épületkomplexum folyosóin és termein. Megint lövések hallatszanak. Újabb terem következik, amelyben tíz ember is ellakhatna, a szemközti kétszárnyú ajtó tárva-nyitva. A gyerekek halálra rémült manókként szaladnak három jól megtermett testőr védelmébe, utánuk a first lady, az elnök és még több biztonsági ember. Erben a szeme sarkából látja, hogy egy árny surran át a lábaik között. A csapat elcsörtet mellette, a testőrök vaktában lövöldöznek a padló felé.

– Normálisak vagytok? – förmed rá az embereire Erben. – Hol van az a szar? – szitkozódik, miközben a tekintete ide-oda ugrál az okostelefonján futó közvetítés és a terem különböző pontjai között.
– Ott! – kiált fel egy testőr, és az egyik kanapé alá céloz.
Erben felüti a kezét. A lövés a mennyezetbe vágódik, ahonnét vakolatdarabok záporoznak alá.
– Fejezzétek már be a lövöldözést! – üvölti. Már ő is észrevette a kis robotot. Gyorsan lekapja a zakóját, és a fémpók felé ered. Akár a sintér a hálót, úgy dobja rá a zakót a szerkezetre, aztán ráveti magát.

*

– Ó! – szakad ki többekből is a csalódott kiáltás a szerkesztőségben, ahogy a képernyők elsötétülnek. De csak rövid időre. Ujjongás fogadja a békaperspektívára váltást. A kamera Erben Pennicottot mutatja, ahogy összefogott zakójában turkál, majd diadalmasan előhúzza az öklét. Erős ujjai között fémlábak kapálóznak. Gyorsan kitépi őket. Keze szakértő mozdulatokkal kutatja át az egér nagyságú testet.
– Mi ez? – kérdezi Cyn. – Mit csinál?
– Na mit? – kérdez vissza Jeff. – Ez egy kamerával felszerelt minirobot. Pennicottnak már egyetemista korában saját internetes cége volt, amit több százmillióért adott el. Ismeri az ilyen cuccokat.
És valóban, a személyzeti főnök pillanatok múlva feltart a két ujja között valamit, amit Cyn nem ismer fel.
– Mobilkártya! – dörög a hangszórókból Pennicott baszszusa, miközben a biztonsági emberek további kamerák után kutatnak. – Azonnal lelőni a regionális mobilhálózatokat!

Sötét árnyék terül a megmaradt kamerára, és a hangok eltompulnak. Valaki a második robotra is rádobott egy zakót.
*
– Ki vagy mi ez a Zero? – dübörög végig Anthony hangja a szerkesztőségen. – Terroristák? Charly, tudsz róluk valamit?

– Internetes aktivisták – válaszolja Charly a tarkóját vakargatva. Valóságos őskövület a Dailynél, Cyn még a nyomtatott kiadás szerkesztőségéből ismeri. Fogadni merne, hogy a férfi egy ideje már vágja a centit a nyugdíjazásáig. – Olyasmik, mint az Anonymous. Csak ismeretlenek. Feltettek a netre pár videót meg egy kis útmutatást arról, hogyan tud védekezni az ember a megfigyelés ellen. Az a címe, hogy Gerilla-útmutató a megfigyelt társadalomhoz.

– Hát mostantól már nem ismeretlenek. Rohadt életbe, mekkora sztori! Nem lennék a helyükben, amikor elkapja őket az FBI!

Cyn hallgatja egy pár percig kollégái izgatott fecsegését, mire feldereng neki, hogy elmúlt az izgalom. Az elnöki nyaralóból már nem érkeznek ismeretlen eredetű képek. A munkások visszatérnek az íróasztalokhoz, hogy bedugdossák az utolsó kábeleket és meghúzzák az utolsó csavarokat.
– Na és most? – kérdezi Jeff.
– Most csináljatok ebből sztorit! – feleli Anthony. Ravasz, Cynnel nagyjából egykorú fickó, menedzser és könyvelő, aki sokkal szívesebben csinálna valami kreatívabbat mostani munkájánál, mint ez az öltözködésén és a frizuráján is látszik. Olyan tulajdonságai révén került a posztjára, amelyek „a jövőbe vezethetik” a médiacsoportot. Ez a jövő természetesen az internetben van. – Jeff, Charly, ti utánanéztek a Zerónak! Ássatok elő mindent, amit lehet! Cyn pedig a nyomozást figyeli.

– Az internet nem az én asztalom – emlékezteti Cyn a dobozában kotorászó Anthonyt. Az fel sem nézve válaszol:
– Az internet mindenkinek az asztala.
– Se halott, se sérült – jegyzi meg Charly mérsékelt lelkesedéssel. – Ha ennyi volt az egész, holnap már a kutyát se érdekli.
– De addig is megfejjük egy kicsit a sztorit! – kiabál izgatottan Anthony, vállig a dobozában. – Hol vannak már? – morogja. – Na végre!
Büszkén emel a magasba három kisebb dobozt. Aztán futólépésben odaviszi őket Cynnek, Jeffnek és Charlynak.
– Hogy modernebb stílusban tudjátok prezentálni a sztorit – mondja.
– De király! – lelkendezik Jeff. – Az új szemüvegek!
Ujjai már tépik is fel a csomagolást. Kivesz egy szemüveget, és mindjárt fel is teszi. Aztán az íróasztalon heverő okostelefonjáért nyúl.
– Mi ez? – fordul Charlyhoz Cyn.
– Okosszemüveg, kiberszemüveg, nevezd, ahogy akarod – dünnyögi az. – Ki tudod vetíteni a lencséjére azt, ami egyébként az okostelefonod kijelzőjén látszik.
– Mióta létezik ilyesmi?
– Ugye viccelsz, Cyn! – fakadt ki tréfásan Jeff. – Csak ismered már! A Google meg a többiek már 2012-ben előálltak az elsőkkel!
– És egy új szolgáltató küldött nekünk párat tesztelésre – magyarázza lelkesen Anthony. – Remekül passzol a témához!
– Mit csináljak ezzel? – értetlenkedik Cynthia. – Én újságíró vagyok. Írok.
– Élőben kutathatsz és közvetíthetsz. A szemüveggel egyszerre tudod szemmel tartani a környezetedet, és utánanézni a szükséges információknak. Ez a jövő!
Cyn az ujjai között forgatja a készüléket.
– De én nem vagyok tévériporter.
– Ma már mindenki riporter! – szónokol Anthony. – Jobb, ha ehhez gyorsan hozzászoksz, különben a végén még majd nem lesz rád szükség.
– Ha tényleg mindenki riporter – felesel Cyn –, akkor már most sincs rám szükség.
– Hallottam ám! – szól rá Anthony. – Csak vigyázz, nehogy a szavadon fogjalak. Egyes szoftverek cikkeit már meg se lehet különböztetni az újságírókétól. Legfeljebb annyi a különbség, hogy jobbak – nevet. Közben olyan közel jön Cynhez, hogy csak ő érti, mit sziszeg ezután: – Amúgy is rajta vagy a listámon.

Cyn idegesen elfordul. Mellette Jeff ingatja a fejét:
– Hát ez mennyire király!
Cyn szemügyre veszi a kezében tartott szemüveget.
– Úgy néz ki, mint egy sima szemüveg.
– Szándékosan – magyarázza Charly. – A legtöbb ember nem szereti, ha körülötte valaki okosszemüveget visel. Félnek, hogy megfigyelik és lefilmezik őket.
– És joggal – kuncog Jeff.
– Nyilván mindent felvesznek, amit látnak és hallanak – feltételezi Cyn. – És aztán el is tárolják valahol.
– Úgy bizony – vihog Jeff. – Tessék, Cynből mindjárt szemüveghordozó lesz egy cégnél, ami az élete legrejtettebb zugába is be akar lesni!

Fordította: Torma Péter

Marc Elsberg: Zero – Tudják, mit teszel
Animus Kiadó, Budapest, 2018