A »Nyugat« női mesélnek | Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

Pokorny Zsófia |

Az irodalmi kánont hajlamosak vagyunk úgy kezelni, mint olyan arcképcsarnokot, ahol a költők, írók, művészek és múzsáik szabályos rende­zettséggel bukkannak fel újra és újra, amikor elővesszük a polcról műveiket. Szív Ernő – akinek írói munkássága nem összekeverendő a hasonló attribútumokat felmutató Darvasi Lászlóéval – azonban megbontja ezt a szigorú rendet.

A Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba értelmezhető a szerző korábbi kötetének, Az irodalom ellenségei folytatásaként, hiszen a műben megjelenő alakok közül jó páran a magyar irodalomtörténet szövetébe beágyazott, drámai sorsokat képviselik. A kötet címadója például Rienzi Mária, akinek Ady költészetében nem sok szerepe volt, annál inkább a költőóriás halálos vérbajában. Természetesen Darvasi – pardon, Szív Ernő – nem cinikus életrajzi adatokkal megrajzolva adja meg a novellák szereplőinek árnyaltabb jellemvonásait. Sőt a kötet végére úgy érezhetjük, igazán exkluzív irodalmi összejövetelre kaptuk meg örök érvényű belépőnket.

A szerző a kötetre leginkább tárcanovellák gyűjteményeként tekint, mivel sajátos megfogalmazása szerint ez a műfaj „újrahasznosító”. A 19. századi francia újságokban ugyanis a tárcák még könnyedebb témákról írt rövid szösszenetek, amelyek mellőzték a gazdasági, társadalompolitikai kérdéseket. Szív Ernő úgy említi őket, mint ideális gyors olvasmányokat a reggeli kávé mellé. Talán azért is kifejezetten találó ez a műfaj, mivel a legtöbb magyar költő és író alkotott a tárca műfajában is, így a róluk szóló alternatív kultúrtörténeti gyűjtemény ilyenformán tiszteleg előttük.

A Meghívás… kultúrtörténeti anekdotákat, életrajzokat dolgoz fel újra, de úgy teszi ezt, hogy közben egyre közelebb kerülünk a frissen megrajzolt portrék mögött rejtőző valódi személyekhez. A gyűjtemény ráadásul egy fontos aspektusból világít rá az irodalomtörténet nagy eseményeire. A jól ismert, tankönyvfejezetté vált figurák helyett ugyanis múzsák, háttéralakok jelennek meg. Mellékszereplők gondolatfolyamából, elejtett megjegyzésekből ismerhetünk rá a „nagy alkotókra”. Ebben a kötetben nem Kosztolányi lesz a fontos, hanem Harmos Ilona és Radákovich Mária, Juhász Gyula helyett pedig Klima Ilona és Sárvári Anna. Megtudhatjuk, mit gondolhat néhány fegyverkereskedő San Diegóban, amikor 1989 februárjában egy zaklatott férfi sétált be üzletükbe, és átérezhetjük, milyen lehetett a nemzet özvegyének gondolkodnia saját jövőjéről.

• Olvass bele!

Azonban Szív Ernő munkája nem csúszik el a ma divatos irodalomtörténeti bulvár felé, ami napjaink szokásainak fényében próbálja értelmezni a néhány száz éve történt eseményeket. A kötet érzékeny vonalakkal, árnyaltan ábrázolja szereplői világát, mégis éppen elég teret enged az olvasónak ahhoz, hogy saját következtetéseit is le tudja vonni a művekből.

A kötet egyszerre kínál esszéisztikus, játékos és húsba vágóan fontos novellákat – tárcanovellákat –, és az egységes stílus ellenére az olvasó hangulata lapról lapra változik. Szív Ernő mesteri módon sűríti néhány oldalba az irodalomtörténet legsúlyosabb és mulatságosabb történeteit, s bennük a fikció kéz a kézben jár a történelmi hűséggel.

A kötet bemutató estjén a színművész Bíró Krisztina kérdezte a szerzőt az akkor frissen megjelent műről és az abban felsejlő valóság-fikció párhuzamokról. Vagyis hát arról, hogy tulajdonképpen mennyi igaz a Szív Ernő-féle verziókból. Az író egy emlékezetes novellával érzékeltette az irodalomtörténet anekdotikus mivoltát. Amikor Böhm Aranka az auschwitzi táborban rájön helyzete reménytelenségére, csupán annyit kiabál, hogy ő a legnagyobb magyar költő felesége, mire a náci tisztek találgatásba kezdenek, vajon melyik magyar költőről lehet szó. Később Harmos Ilona csupán annyit fűzött a történtekhez: „Hát ezt el tudom képzelni az Arankáról.”

Valahogy így vagyunk mi is a magyar irodalomtörténet egyes eseményeivel. Néha hihetetlenek. Hihetetlenül szórakoztatóak, vagy éppen hihetetlenül kegyetlenek. De mindegyiket el tudjuk képzelni mi is, különösen ha olyan ember vezet végig ezen az úton, mint Darvasi – elnézést, Szív Ernő.

Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba
Magvető Kiadó, Budapest, 2018
458 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes webshop ár 2799 Ft,
ISBN 978 963 143 6655

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Szív Ernő legújabb könyvében nem kisebbre vállalkozik, mint hogy megírja a magyarok történetét. A bejövetelüket, a kimenetelüket és mindazt a sok fényes és zűrzavaros kalandot, ami e kettő között történt, történik. A magyarok mind költők, így nem csoda, hogy e sajátos fénytörésű irodalomtörténet voltaképpen a nemzet történetének tankönyve.

Ki ne hallott volna már Rienzi Mariskáról! Természetesen sokan nem. De Ady Endréről, az ő szerelméről, akinek a vérbajt is átadta, már többen tudnak. Szív Ernő legújabb füzete az ő – Rienzi Mária – szempontjából meséli el férfiak és nők kis dicsőségeit és apró árulásait. Juhász Gyula helyett Sárvári Anna, Karinthy Frigyes helyett Böhm Aranka, Kosztolányi Dezső helyett, nos, őhelyette többen is hangot kapnak e kötet lapjain, sőt azt is megtudjuk, mi volt Karády Katalin élete szerepe.