Keserédes limonádé | Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál…

Paddington |

Virginie Grimaldi az Animus Kiadó bejáratott szerzője, ez a regény immár a harmadik, magyarul megjelent kötete, a szerző nyolcadik kiadott műve. Nekem új ismeretség volt, de kifejezetten felkeltette az érdeklődésemet, hogy a moly.hu közössége valamennyi kötetét legalább 90%-ra értékelte, ez a történet pedig egyenesen 95%-ot kapott a lelkes könyvmolyoktól. Nem egészen értem, miért, de kétségkívül kedves olvasmányt kaptam.

Az írónő munkássága után kutatva leginkább az állandó védekezésbe futottam bele. A francia Grimaldi rendre megkapja a kritikusoktól, hogy könnyed, kellemes érzéseket keltő (feelgood) női regényeket ír. A hihetetlenül sznob francia könyvpiacon pedig ezek a jelzők nem igazán pozitívak. Grimaldi több nyilatkozatában hamut szórt a fejére, és – hogy ne csak magában keresse a hibát – kiadóját is erősen kárhoztatta, mondván szerinte a borítók nem illenek a történeteihez. A kereskedelmi siker azonban azt mutatja, francia honban sem minden olvasó sznob, illetve ha az is, néha mégis szüksége van könnyed olvasmányra. A magyar kiadás talán még inkább hangsúlyozza a chick-lit (csajos olvasnivaló) jelleget. Ám ez korántsem baj. A Ha az élet citrommal kínál… tökéletesen illeszkedik ebbe a műfajba, könnyed olvasmány, abból viszont meglehetősen jól megírt.

Vannak olvasók, akik a svéd Fredrik Backmanhoz hasonlítják a fstílusát. Kétségtelen, Grimaldi is igyekszik emberi drámákat látszólag nagy fokú lazasággal bemutatni, itt-ott némi humort is becsempészve a cselekménybe, amitől a történetek és a szereplők szerethetővé válnak. Ha van nép, amelyik versenybe szállhat érzelemmentességben, már-már érzelmi analfabetizmusban az északiakkal, az tapasztalataim szerint a francia. (Tudom, hogy előítélet, közhely – de tapasztalat is…) Grimaldinak mégis sikerül bizonyos mértékig megfejteni ezeket a saját kagylóhéjukba behúzódni hajlamos embereket.

A regény mindkét szálán egy átlag francia számára elfogadhatatlanul viselkedő anya a főszereplő. Az egyik szálon a korán jött baba anyukája teljesen elhagyja magát, csak a koraszülöttosztályon fekvő kicsire koncentrál, még a férjét is elhanyagolja. A másik szálon egy anya azzal szembesül, hogy nincs élete attól a pillanattól, amikor kirepül a kisebbik gyerek. Megnyugtató olvasni, hogy ilyen (máshol teljesen normális) francia szülők is vannak, még ha az olyan szülő, aki a saját életét a felnőtt gyerekei mellett sem képes meglelni – bármelyik kultúrában eléggé félresikerült anyai hozzáállás.

• Olvass bele!

A regény eredeti címe direkt fordításban olyasmi lehetne: Csak a szépre emlékezem (szó szerint: Csak az édes pillanatok maradnak meg). Nem igazán érthető, a magyar kiadás miért kapott más címet. (Bár lehet, hogy éppen el akarta kerülni a réges-régi sláger indító bemondását.) A fordító, Fouilleul Joli, kétségkívül a francia kultúra ismeretében döntött így az egyébként remekül sikerült magyarítás során.

Lili, a koraszülött kislány anyukája, kétségkívül komoly pofont kap, amikor az amúgy is rettegve várt szülés nem a fejében lévő ábrándkép szerint zajlik, sőt nagyon nem simán zajlik. A citromos mondás közismerten úgy folytatódik: …csinálj belőle limonádét. Lili nehéz napokat él meg, ám a limonádé magától elkészül, nemcsak a kisbaba lesz gyorsan jobban, de lassan és nagyon franciásan összeismerkedik azokkal a szülőtársakkal is, akik hozzá hasonlóan a kórházban töltik az idejüket. Magyarországon ez utóbbihoz nem kellenének napok, maximum órák.

Élise viszont még csak nem is kapott citromot az élettől. Egészséges, van állása, két felnőtt gyereke, kényelmes lakása (ami még kényelmesebb lesz, amikor a kisebb gyerek elköltözik). A munkájáért nem lelkesedik, de nem is tudunk meg róla semmit a regényben, csak azt, hogy van egy kedves, Nora nevű kollégája meg egy besavanyodott, karót nyelt, mindent jobban tudó főnöke. Életében az jelenti a legnagyobb problémát, hogy elfelejtett Élise lenni, kizárólag két gyereke anyjaként definiálta magát. A lánya rég elköltözött még az országból is, fia pedig az ország másik végébe megy egyetemre, Bordeaux-ból Párizsba. Lehet, hogy nem véletlenül?

Pedig Élise úgy gondolta, egyikük sem lesz pár száz méternél messzebb tőle, ő pedig élete végéig a nyakukon ülhet majd. A regényben itt-ott megjelenő anya–gyerek üzenetváltásokban megjelenő passzív–agresszív stílusától a hátamon is futkosott a hideg. Élise limonádéját mások készítik, lépésről lépésre megtanítják arra, hogy van saját élete is, csak ki kell találni, pontosan milyen is. Szép lassan egészen normális nő formáját ölti, akkor pedig egészen szerethetővé is válik, amikor a gyerekek által hátrahagyott kutyát – az egyetlen lényt, aki tényleg szeretne élete végéig függni tőle – végül nem adja oda másnak.

Olvasás közben folyamatosan várjuk, mikor ér végül össze a két szál, Lili és Élise története, az idősebb hölgy ugyanis épp koraszülötteket dédelget a kórházban egyik önmegvalósító vagy inkább önazonosságot építő projektjében. Bármennyire is tiltakozik a szerző, ez bizony chick lit, így a szálak persze összeérnek, bár korántsem úgy, ahogy az olvasó várná – ám azt nem fogom elárulni, hogyan.

Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál…
Fordította: Fouilleul Joli
Animus Kiadó, Budapest, 2022
312 oldal, a könyvre nyomtatott ár 3990 Ft,
online ár a kiadónál 3192 Ft,
e-könyv változat 2790 Ft
ISBN 978 963 324 9949 (papír)
ISBN 978 963 324 9932 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Lili kisbabája jóval korábban születik meg, mint várták, és amilyen picike, annyira nagy figyelmet követel magának. Lili nem így képzelte el a nagy találkozást a lányával, de ezen nincs sok ideje töprengeni, mert a féltő gondoskodás és szüntelen aggodalom minden gondolatát leköti. Egészen addig, míg észre nem veszi, hogy újdonsült örömeivel és félelmeivel nincs egyedül a koraszülöttosztályon.
Élise úgy érzi, kiüresedett az élete, miután felnőtt gyerekei kirepültek a családi fészekből. A lánya Londonban, a fia Párizsban él, neki pedig Bordeaux-ban kell boldogulnia gyerekei örökségével, egy bolond kutyával. Hogy hasznossá tegye felszabadult energiáit, Élise új kihívások elé állítja magát.
Ha az élet citrommal kínál, hogyan csinálj belőle limonádét? Pofonegyszerű: öntsd fel sok érzelemmel, keverj bele némi empátiát és egy hangyányi nyitottságot, bolondítsd meg egy csipetnyi drámával, végül adj hozzá jó adag humort, és alaposan keverd össze az egészet!