Gondolkodni jó! | Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra

Posted on 2018. november 22. csütörtök Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

A címül választott két szóban próbálom a legtömörebben érzékeltetni azt a folyamatosan pezsdítő élményt, amelyet ez a könyv nyújt az olvasójának. Hogyha valamiről az eszünkbe jut valami más, az lehet öröm. Hogyha olyasmi jut az eszünkbe, ami meglep. Ha valami szokatlannak, újnak a felfedezését éljük meg, az boldogíthat. Hogy nem árt olykor olyasmiről is „agyalni”, amiről szilárd a véleményünk, mert kiderülhet, hogy talán mégsem egészen úgy van. Vagy hogy érdemes figyelembe venni az ellenvéleményt is…

Szóval, gondolkodni mindig érdemes, mert érdekes. Ez a tartalmon túli markáns hatás a könyv talán leglényegesebb eredménye és ereje.

Nem csoda, hiszen egy folyton és szinte mindenen felelősen töprengő, hallatlanul művelt és érzékeny tudós írta, akinek szinte minden során átüt a gondolati úton történő felfedezés öröme: lám, ez is, az is, meg amaz is másként van, mint tudtuk vagy hinnénk. Minden sorával arra késztet, hogy az ismert, elfogadott tények felől lépjünk a még nem eléggé feltártak felé. A beváltnak s igazoltnak tudott indoklásokat, értelmezéseket meghaladva legyünk fogékonyak újak, sőt akár meglepők iránt is. Ismerjük fel bátran a már bevált, tehát kényelmes következtetések, paradigmák avíttságait. Vagyis: gondolkodjunk!

Mindezt szinte könnyednek nevezhető stílusban, derűs és ironikus mozzanatokat sem mellőzve, számtalan történelmi vagy a napi életből vett példával fűszerezve adja elő Harari. Mégis csak féligazság lenne azt állítani, hogy könnyű olvasmány. Attól függ, kinek? Nagy valószínűséggel elsősorban azoknak, akik valamennyire ismerősek a 21-ediket megelőző századok leckéiben is. Nem feltételezem, hogy ezt a könyvet csak az úgynevezett művelt nagyközönség élvezheti igazán, azt már inkább, hogy főként a gondolkodásban is kedvét lelő, tehát az ilyen belső tájakon is jártas olvasó.

Akinek van némi fogalma arról (is), hogy mit nem tud, s amit nem, afelé érdeklődéssel fordul. Sőt: akinek van annyi morális bátorsága és szellemi ereje, hogy elfogadja, ha a meglévő tudását, gondolatait felülírja, meghaladja az őrült tempóban változó világ. Aki nem azért mer 30-50 évvel is előre tekinteni, mert imádja a jóslatokat, a sci-fit s általában a fantáziálást. Hanem azért, mert képes meglátni a jelenben azt is, ami akkor is gyors elmúlásra van ítélve, ha a legnagyobb aktuális hatalmak állnak a megállíthatatlan változások útjába. Ha dogmák és félelmek, érdekek és hatalmi praktikák arra buzdítanak: ne tekints szabad szívvel és aggyal a jövőbe, mert akkor olyasmikbe keveredsz, amiktől nem lesz okvetlenül jókedved – a jelentől.

Az író mélységesen elítéli – és nem politikai, hanem gondolati úton leplezi le – azokat, akik, ahogyan mondani szoktuk, nem képesek belátni, hogy régi kulccsal nem lehet új ajtókat kinyitni. Akik azt hiszik – és emiatt baljós irányba taszítgatják a világot –, hogy a globalizált világ globális problémáira lehetségesek nemzetállami megoldások.

Így vélekedik: „…az info- és a biotechnológia összeolvadása végítélet-forgatókönyvek egész tömege előtt nyitja meg a kaput, a digitális diktatúráktól kezdve a hasznavehetetlenek globális osztályáig. Mi a nacionalista válasz ezekre a fenyegetésekre? Nincs rájuk nacionalista válasz…. A nacionalizmus legfőbb gondja a képzelőerő hiánya. A nacionalisták ugyanis területi konfliktusok keretei közt gondolkoznak, ám a 21. század technológiai forradalmait kozmikus keretek között kell megérteni.” Manapság – írja – „…a liberális demokrácia válsága sem csak a parlamentekben és szavazófülkékben, hanem a neuronokban és a szinapszisokban is” lejátszódik. Tudományos objektivitással, aktuálpolitikai elfogultságok nélkül, de humánus kétségbeeséssel figyelmeztet, hogy az emberiség ijesztően felkészületlen a mesterséges intelligencia, a robot- és tudatipar küszöbön álló, de lényegében már jelenlévő korszakára.

Ellentétes volna a célommal s a könyv szellemével, ha a fentiekből bárki azt következtetné, hogy tulajdonképpen a jövőben való kellemes kalandozás tölti meg a 300 oldalt, amelyből 26-ot tesznek ki a jegyzetek. És nem is ökölrázó, sötét színekben lubickoló végítélet-tippek tárháza a könyv. Hanem a felelős gondolkodásé, amely mentes mindenféle dogmatizmus béklyójától, amely részrehajlás, politikai elkötelezettség, olcsó érdekérvényesítő szándék nélkül képes a történelmi múltból és a – bizony! – fenyegető jelenből levonni azokat a következtetéseket, amelyek mai tapasztalatokkal, ésszel és tisztességgel már levonhatók.

Csak a könnyebb tájékozódás végett említem meg, hogy a szerző két korábbi könyve, a Sapiens – az emberiség rövid története, és a Homo Deus is világszerte nagy sikert aratott.

Yuval Noah Harari

Yuval Noah Harari: 21 lecke a 21. századra
Fordította: Torma Péter
Animus Könyvek, Budapest, 2018
304 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft,
kedvezményes webshop ár az animuscentral.hu-n 3592 Ft
ISBN 978 963 324 5958

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Lényegtelen információkkal elárasztott világunkban a tisztánlátás hatalom. Vajon értjük még egyáltalán a világot, amelyet alkottunk? Tudjuk, mi történik körülöttünk, melyek a jelen legnagyobb kihívásai és döntései? Tudjuk, hogy mire tanítsuk a gyerekeinket?

Ez a könyv nem történelmi narratívának, hanem válogatott leckék gyűjteményének készült. Ám ezek a leckék sem szolgálnak egyszerű válaszokkal. Céljuk, hogy további gondolkodásra késztessenek, és segítsenek az olvasónak részt venni korunk fontos párbeszédeiben.

Mit jelez Donald Trump hatalomra kerülése? Mit tehetünk a járványszerűen terjedő álhírek ellen? Miért van válságban a liberális demokrácia? Isten visszatért? Új világháború közeleg? Melyik civilizáció uralja a világot? A Nyugat? Kína? Az iszlám? Nyitva hagyja-e a kapuit Európa a bevándorlók előtt? Meg tudja-e oldani a nacionalizmus az egyenlőtlenség és a klímaváltozás problémáit? Mihez kezdjünk a terrorizmussal?

Dr. Harari első könyve, a Sapiens az emberiség múltjával foglalkozott, azt vizsgálta, hogyan vált egy jelentéktelen majom a bolygó urává. A második, a Homo Deus az élet hosszú távú jövőjét tárta fel, arról elmélkedett, hogyan válhat az ember végül istenné, és mi lehet majd az értelem és a tudat sorsa. Ebben a könyvben a jelenre és az emberi társadalmak közvetlen jövőjére koncentrál. Megvizsgálja a világ társadalmait leginkább formáló, és a bolygónk jövőjét legnagyobb valószínűséggel befolyásoló erőket.
Egyes részek a technológiára, mások a politikára, a vallásra vagy a művészetre összpontosítanak. Bizonyos fejezetek az emberi bölcsességet ünneplik, mások az emberi ostobaság sorsdöntő szerepét helyezik előtérbe. Mindezen témákon azonban ugyanaz az egy kérdés ível át: mi történik ma a világban, és mi ezeknek az eseményeknek a mélyebb értelme?