Rubin Eszter: Kvintett az idők végezetéig (részlet)

Sziámi ikrek voltak,

elválaszthatatlan társak, nem is lehetett volna másképp, hiszen egymagukban mindketten félszerzetek, ketten kellenek, hogy megszólaljon a hang, amely új dimenzióba repíti őket. De mégis, ha hosszabb úton kellett cipelnie, érzékelni kezdte a különállást, az egyre sűrűbbé váló tárgyiasult anyagot, ilyenkor majdhogynem élettelenné vált a hangszer. Vagy legalábbis annak tettette magát.

Nem volt igazán nehéz, de a kemény tok hozzáadódó súlya, és a kották, az egésznek alkalmatlan a fogása, óriási, mintha egy másik ember csimpaszkodna a vállára. Mindez persze már rég természetessé vált, de most teljesen elgémberedett a válla a cipeléstől. Ezen a novemberi délutánon el kellett szaladnia egy kottáért, de utána rögtön visszament érte az akadémiára. Alina sosem hagyta magára.

Hazaért, letette a csellót az előszobában, felakasztotta a fogasra a kockás kabátját, kibújt a fekete félcipőből és kezet mosott. „Megint pad thait főzöl?”, kérdezte a húgát, ahogy belépett a konyhába. „Azt”, felelte Vera, aki teljesen rákattant a thai kajára, mióta hazajött a két hónapos hátizsákos thaiföldi túráról. „Cosima átjön vacsorára”, mondta Vera, miközben újabb erős illatú fűszereket szórt a wokba, amelynek mélyén megállás nélkül kevergetett valamit, és az egész konyhát betöltötte a füst. Alina kinyitotta az ablakot. „Vacsorázhatsz velünk”, invitálta a testvére. „Kösz, de ma nem tudok. Még meg kell írnom egy beadandót.” Félbevágott egy kissé már szikkadásnak indult kiflit, megkente vajjal, a hűtőben talált tojássalátához hozzá sem nyúlt és a tányérjával együtt bement a szobájába.

✦

Szerémi Béla előre főzte meg a tojásokat, kétnaponta négy darabot, egy erre a célra bejáratott kislábosban, mivel az ebédhez mindig kettőt fogyasztott, se többet, se kevesebbet.

Délután négykor szokta elkölteni héjában sült krumpliból és főtt tojásból álló késői ebédjét. Minden áldott nap ugyanezt ette. Persze, nem azt mondom, hogy egész életében, de jó ideje. Bizonyos korszakai voltak, ragaszkodott a szokásaihoz, és ez a menü már egy éve bevált.

Szerette a megfelelően alaktartó, jól meghatározható, egymással nem keveredő ételeket, jobban mondva nem szerette, vagyis egyáltalán nem bírta a különböző szószokban ázó egyvelegeket, csirizes rántásban úszó fonnyadt főzelékeket, fehérre habart leveseket, amelyekben mindenféle gyanús darabok úsztak és váratlanul bukkantak a felszínre, mint egy alattomban megjelenő cápa. Mártások, öntetek, pácok, egytálételek, lecsó, sólet, cassoulet, dahl, pörköltek, raguk, gratin, rakott ételek, saláták, dresszingek, kásák, rizottók, tészták szóba sem jöhettek.

Lehetőleg sosem evett házon kívül, nem mintha nem talált volna megfelelő fogást, amely általában hasábburgonya volt, de ilyenkor elkerülhetetlen volt, hogy mások tányérjába belelásson, és ez annyira zavarta, hogy teljesen elvette az étvágyát. A gyorséttermi sült krumplit kifejezetten kedvelte, olyan neutrális volt az egyen papírtasakban, de sosem ült be, és nagyon vigyázott, hogy leszegett tekintettel haladjon végig a pult felé és vissza, míg kiér a biztonságos szabad levegőre, nehogy meglásson egy óriásira tátott szájat, éppen beleharapni egy szaftos hamburgerbe, hogy rögtön utána végig csorogjon a szájhoz tartozó állon a szósz, amitől kirázta a hideg és megcsapta a közelgő pánik szele.

Mindig elvitelre kérte, az utcán menet közben sem szeretett enni, de nem feltétlenül vitte hazáig, szívesen leült vele egy padra a kedvenc közeli parkjában.

Szerémi tudni akarta, mit eszik, rögtön látni a tányéron, hogy ne érje semmilyen meglepetés. Ennek az igénynek a kielégítésére a tökéletesen ívelt formájú, tömör állagú tojás remek választás volt. Éppen ezért főzte mindannyiszor pontosan húsz percig – amihez beállította a telefonján az időzítőt, nehogy ott felejtse a tűzhelyen, mint már annyiszor, amikor munka közben égett szagra riadt, a konyhát elárasztotta a füst, és a lábosban egy csepp víz sem maradt –, így egészen biztos lehetett abban, hogy amikor felvágja, a sárgája is tökéletesen megfőtt, és nem kell találkoznia semmiféle visszataszító folyós, nyúlós állaggal.

Megalapozott tapasztalata szerint csak a teljesen hidegre hűlt keménytojás vágási felülete hozta a neki megfelelő élményt. Legjobban a másnapos tojást szerette, mert az egy napig hűtőben pihentetett és frissen pucolt tojás metszete volt a legtökéletesebben elvágólagos egyenes mértani alakzat. Ilyenkor gyönyörködött a fehér és sárga szín sosem keveredő együttlevésének és különállásának szépségében, amelyek nem tudnak és nem is tudhatnak egymásról. Ők úgy alkotnak tökéletes egységet, hogy a rész nem ismerheti az egészet, és éppen ez benne a csodálatos.

✦

A nehéz könyvkupaccal a kezében Vince hirtelen zihálni kezdett. Erős köhögés tört rá, a keze piszkos volt a régi könyvektől, a könyökhajlatába köhögött, de az inge is csupa por lett, így egyre jobban rázta a köhögés. Kiment a könyvtár személyzeti mosdójába, magára zárta az ajtót, és lerogyott a lehajtott fedelű WC-deszkára. Majd megfulladt, muszáj volt lazítani a ruháján. Kigombolta az ingét, és lehámozta magáról a mellkasszorítót. Végre levegőhöz jutott. Aznap már nyolc órája viselte a bindert, és ez egyre nehezebbé tette a lélegzetvételt. Összeszorította a csontjait, égett az egész mellkasa, fájt a gerince. „Meddig kell még hordanom ezt a szart!?”, kérdezte vádlón a feltáruló gömbölyű keblektől. „Ez miattatok van! Semmi keresnivalótok itt csajok, jobb lenne, ha végre megszabadulhatnék tőletek”, mondta dühödten a szemközti tükörből farkasszemet néző nőies mellbimbóknak.

Hideglelős undor fogta el a kopasz, kövér pasitól, akinek tekintete a testére tapadt, úgy érezte, egész délután őt figyelte, és követte minden mozdulatát. Biztos volt benne, hogy Vajda Lajos leveleit csak alibiből kérte ki. Átlapozta, az tény, de igazából alig nézett bele. Talán egy-egy sort kijegyzetelt, de lehet, hogy csak azért jött a könyvtárba, mert megtudott róla valamit. Felfordult a gyomra a gondolattól, hogy a köpcös gyanít valamit, máskülönben nem abuzálta volna a bámulással. És ahogy hozzászólt, abban minden benne volt. Az ilyenek mindig kifigyelik a legjobban leplezett, tökéletesen álcázott titkokat is, valahogy van hozzá egy különös hatodik érzékük.

 

De az is lehet, hogy már teljesen paranoiás vagyok, mert ez a tarthatatlan állapot megőrjít. Ez a szerencsétlen flótás talán rám sem nézett, csak üres tekintettel, álmatagon bambult a régi dokumentumok fölött, éppen elképzelve, ami a levelezésben áll, figyelmeztette magát Vince, aki hajlamos volt túlgondolni még a túlgondolhatatlant is, ami a jelenlegi helyzetében nem is volt olyan nagy csoda.

Rubin Eszter: Kvintett az idők végezetéig
Kalligram Kiadó, Budapest, 2026
184 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft