Macskapásztor Montrealban | Heather Fawcett: Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye

Paddington |

Kifejezetten olyan könyvre vágytam, ami kikapcsol, elvisz egy kitalált világba, és nem igényli, hogy sokat használjam az agyamat. Az elmúlt napokban azt ugyanis lefoglalta a lakáscsere és az ahhoz kapcsolódó hivatali packázás. Heather Fawcett regénye, az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye pontosan ilyen könyv (bár hivatali packázás és lakáscsere ebben is szerepel).

Az Emily Wilde sorozat írójaként világhírnévre szert tett szerző új regénye ismét egy bátor, a rangokra fittyet hányó nőt állít a középpontba, de a hasonlóság itt véget is ér. Fawcett nem akar világmegváltó lenni, nem akarja újradefiniálni a fantasy műfaját, egyszerűen csak szórakoztatni szeretne – és ezt meglepően jól teszi. A Macskamenhely igazi kuckózós vagy teraszon olvasós darab. Kedves, bájos, könnyed, és annyi humorral meg szerethető karakterrel van tele, hogy az ember könnyedén elröppen vele egy másik valóságba, és elfelejti a valódi világ kellemetlenségeit.

Annál is inkább meglepődtem ezen, mert meglehetősen távol áll tőlem a macskák iránti rajongás. Aki ismer, tudja, ízig-vérig kutyás vagyok, ezért eleinte kissé szkeptikusan álltam a könyvhöz Bejgli kutyánkkal együtt. Egy varázslatos macskamenhely? Rengeteg doromboló, sértődős, önérzetes macskával? Nem feltétlenül az én terepem. Heather Fawcett azonban elérte, hogy még én is mosolyogva olvassam, amint a macskák meghatározó karakterekké váltak a regényben. A mentett cicák ugyanis nem egyszerű háttérelemek vagy aranyos díszletek, hanem valódi személyiségek (na, jó, melyik háziállat nem az?). Mindegyiküknek megvan a maga rigolyája, szokása és temperamentuma, és a szerző remek érzékkel kelti életre őket.

A történet középpontjában Agnes Aubert áll, aki egy alternatív valóságban létező Montreal utcáiról menti a kóbor macskákat, és menhelyet működtet számukra. Az élete azonban egyik napról a másikra fenekestül felfordul, amikor egy mágusok közötti összecsapás miatt az otthona és a menhelye súlyosan megrongálódik. Agnes kétségbeesetten próbál új helyet találni magának és a macskáknak, végül pedig egy gyanúsan olcsó üzlethelyiség mellett dönt, amiről azonban hamar kiderül, hogy egy hírhedt varázsló, Havelock Renard tulajdona.

A történet alternatív univerzumában is együtt élnek „hétköznapi emberek” és varázshasználók, ami óhatatlanul eszébe juttatja az olvasónak a Harry Potter világát. Itt is vannak afféle „muglik”, akik bizalmatlanul vagy éppen ellenségesen tekintenek a mágusokra. Fawcett azonban egészen más hangulatot teremt. A varázslók nem titkos iskolákban élő taláros hősök, hanem gyakran különc, félreértett, olykor veszélyes alakok, akiknek a társadalomban meglehetősen rossz a megítélésük. Ráadásul, miközben varázslónak születni kell, nem magától értetődő, hogy valaki használni is tudja a képességeit.

Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy a világépítés talán nem a legerősebb pontja a regénynek. A történet bizonyos szempontból a huszadik század elejét idézi, néha azonban mintha korábbi korszakokban járnánk. Van elektromosság és távirat, de csak lovaskocsik közlekednek, és néha nehéz pontosan belőni, mennyire „történelmi” ez a világ. A mágia működéséről sem kaptam kielégítőnek érezhető magyarázatot, másfelől akadnak olyan fantasy-elemek, amelyekben bőven lenne még potenciál. No de, ki tudja, talán lesz egy következő kötet. Ezt a befejezés erősen sugallja is.

• Olvass bele az oldal alján!

Mindez azonban meglepően kevéssé zavaró, mert a könyvet valójában nem a grandiózus világépítés viszi előre, hanem a szereplők. Agnes igazán könnyen megszerethető főhős: makacs, talpraesett, kissé autisztikusan rendszerető, ugyanakkor emberien esendő. Gyászolja elhunyt férjét, próbál helytállni a mindennapokban, mindent megtesz a macskamenhelyért, ami számára nemcsak munka, hanem küldetés is – közben meg kicsit megmenti a világot.

És persze ott van Havelock Renard, a hírhedt mágus, aki állítólag majdnem elpusztította a világot. A kapcsolatuk klasszikus „ellentétek vonzzák egymást” dinamika, mégsem válik unalmassá. Agnes gyakorlatias, precíz és a káosztól irtózó nő, míg Renard maga a két lábon járó felfordulás. A köztük lévő párbeszédek egyszerűen szikráznak, amit Ballai Mária magyar fordítása remekül tolmácsol a hazai olvasók számára. Fawcett – ezt már tudjuk róla –  dialógusok írásában különösen erős. A karakterek közötti szóváltások természetesek, humorosak, tele vannak finom csipkelődéssel. A könyv különösen ezektől a jelenetektől olvastatja magát. Tudják: „Mindjárt lerakom, és villanyt oltok, csak még egy fejezet!” Egyszerűen kíváncsi voltam Agnes és Havelock következő összecsapására.

A regény hangulata mindvégig amolyan békebeli – a veszélyes fordulatok és konfliktusok ellenére. Alapvetően „cozy fantasy”, vagyis a tét sosem válik nyomasztóvá. Inkább olyan érzés olvasni, mintha az ember egy meleg (és finom illatú) pékségben üldögélne egy hideg téli estén.

Pékség már csak azért is, mert a könyv egyik legvarázslatosabb eleme számomra a megbűvölt kemence volt, amiből mindig friss, illatos péksütemények kerülnek elő. Teljesen belopta magát a szívembe. Egy ilyet bármikor elfogadnék a saját konyhámban is. Kevés fantasy-kellék hangzik csábítóbban annál, mint hogy az ember csak kinyitja a sütőt, és máris ott várja egy adag frissen sült croissant vagy fahéjas csiga – még akkor is, ha ez mindig csak éjfélkor történik meg, mint ebben a regényben. Szívesen fennmaradok addig.

Az Agnes Aubert varázslatos macskamenhelye nem hibátlan könyv, de pontosan tudja, milyen szeretne lenni: melegszívű, könnyed és szerethető fantasy. És ezt kiválóan teljesíti is. Nem kell macskarajongónak lenni ahhoz, hogy az ember jól érezze magát benne. Elég, ha vágyik néhány órányi kellemes kikapcsolódásra egy különös, bájos világban.

Heather Fawcett:
Agnes Aubert
varázslatos macskamenhelye
Fordította: Ballai Mária
Agave Könyvek, Budapest, 2026
352 oldal, teljes bolti ár 5680 Ft,
online ár a kiadónál 5112 Ft,
e-könyv változat 3980 Ft
ISBN 978 963 598 4916 (papír)
ISBN 978 963 598 4923 (e-könyv)

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

Agnes Aubert világát a listák tartják egyben. Ezek segítették át férje halálán, és most, a macskamenhelye vezetőjeként is úgy érzi, aprólékos szervezettsége az egyetlen dolog, ami megóvhatja a rá bízott cicákat – köztük Őfelségét, Sikolyt és az édes, öreg Thoreau-t – a teljes káosztól.
Amikor azonban kénytelen átköltöztetni a menhelyét, Agnes hamar rájön, hogy az új üzlethelyiségben valami nagyon nincs rendben. Főbérlője ugyanis álcaként használja a jótékonysági szervezetet: a menhely alatt bújik meg egy hírhedt, nemzetközileg ismert varázsbolt, amelyet a szétszórt, és nem mellesleg önimádó, bosszantó és fájdalmasan jóképű Havelock Renard vezet. Havelock mágus, bukott Boszorkánykirály és a fél világ által suttogott legendák főszereplője, akinek tiltott mágikus portékái messzi földről csalogatják a kíváncsiakat.
Agnesnek esze ágában sincs belekeveredni a férfi zűrzavaros ügyeibe. Neki cicákat kell mentenie, nem pedig varázslókat féken tartania. De amikor feltűnik a színen egy ellenség Havelock múltjából, a bolt és – ami Agnes számára sokkal fontosabb – a menhely sorsa hirtelen veszélybe kerül.
Hogy megvédje a menhelyet, vajon Agnes képes lesz-e félretenni a kényelmes rendet, és beengedni egy kis káoszt az életébe? Netán megengedni magának, hogy újra szeressen? Hamarosan ugyanis kiderül, hogy nem csak a megmentett cicák kaphatnak második esélyt.